Szenvedélyes művészek: Vándor Éva tetoválásokat, Berkes Kálmán hét feleséget gyűjtött – Karanténos telefonportrék az Ötösben

Vándor Évát, minden színművészünkhöz hasonlóan, szintén érzékenyen érint a színházak bezárása: ebben az évadban öt bemutatója közül három már lezajlott, két premierje azonban meghiúsult a kialakult helyzet miatt. Bár némi előnyét is látja most az elzártságnak, méghozzá éppen művészi szempontból, hiszen a belefé fordulás akaratlanul is magával hozza annak lehetőségét, hogy a színész olyasmiket is felfedezzen az - éppen szünetelő - szerepeiben, amiket addig nem.

Éva úgy próbál rendszert vinni ezekbe a rendszertelen napokba, hogy azt teszi, amit a színházon kívül eddig is: tornázik, súlyzózik, odafigyel a testére, olvas, rendet rak.

Természetesen szóba kerültek a pályakezdés nehézségei, hiszen a művésznőnek eleinte gyakran meggyűlt a baja saját szertelenségével és fegyelmezetlenségével. Ezeket a tulajdonságait később vidéken tudta levetkőzni, bár a belátásban Dayka Margit is sokat segített neki. És beszélgettünk tetoválásokról is, hiszen meglepő módon Évára 60 évesen talált rá ez a szenvedély. Minden aprócska mintát szeret magán: a madarak a szabadságvágyat jelképezik, a füle mögötti kis hullám pedig a tengert, ráadásul a járvány elmúltával még továbbiakat is tervez.

A második félórában Berkes Kálmán klarinétművész-karmester volt a vendégünk, a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője, aki 25 éven át a tokiói Musashino Zeneakadémia tanára, és szimfonikus zenekarának vezető karmestere is volt. Elmesélte, hogy szólistának lenni idegileg sokkal megterhelőbb, mint karmesternek, hiszen a karmester a zenekarért izgul, a szólista pedig saját magáért. Az állandó ingázás Japán, Győr és Budapest között egy idő után rendkívül megviselte, olyannyira hogy egy hét alatt három infarktust is kihordott.

Őszintén beszélt Kocsis Zoltánnal kötött tartós és mély barátságáról, és nem titkolta abbéli véleményét, hogy manapság nagyon kevés a jó karmester; karmesternek lenni ugyanis nem egyenlő az öncélú, színpadias hadonászással. A karmester a munka 80%-át a próbákon végzi, ezért nagyon fontos, hogy jól instruáljon és érezze a zenekart. Beszélgettünk a japán és a magyar zenekarok habitusa közti különbségről: bár a komolyzene főként Európában koncentrálódik, a japán zenészek nagyon jól ismerik az európai kultúrát, emellett sokkal fegyelmezettebbek is, mint európai társaik.

Berkes kendőzetlen őszinteséggel beszélt kapcsolatairól is: immár huszadik éve egy japán hegedűművész a felesége, mellette találta meg a boldogságot, noha előtte már hat feleséget is "elfogyasztott". Társa egyben a legmegbízhatóbb kritikusa is.

Szóba került még egy legendás győri beugrás is. Berkes a koncertre nézőként ment, de a karmester eltörte a kezét, így ő ugrott be helyette - két whisky, egy doboz sör és egy fél üveg pezsgő elfogyasztása után, egy olyan repertoárral, aminek a felét nem is ismerte azelőtt.

Adásunk második fele egy korábbi felvételünk ismétlése. Vendégünk ebben az órában Gerendás Péter volt, akivel a testvérkapcsolatokról beszélgettünk. Még aktuálisabb ez a téma járvány idején, hiszen most pár hétig-hónapig össze lesznek zárva a családok, így kiemelten nagy jelentőséget kap a konfliktusok kezelése. Az énekes-dalszerzőt arról faggattuk, hogy kilenc gyermek édesapjaként milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, milyen nehézségei voltak a válás után, és hogyan kezelte-kezeli az esetlegesen felmerülő konfliktusokat a gyerekek közt. Telefonon megszólaltattuk fiát, Gerendás Dánielt, a Margaret Island dobosát, aki elmondta nekünk, hogy immár házas felnőttként hogyan látja ma édesapját, illetve szintén telefonon velünk volt Bogár Zsuzsa pszichológus is, akivel a mozaikcsaládok összecsiszolódásáról beszélgettünk.