Szeptemberben érkezik a magyar jogállami ügyek raportőre Magyarországra
27/06/2021 07:08
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
A portugál soros elnökségnek köszönhetően megtartották a magyar jogállami helyzetről a második meghallgatást az európai ügyekért felelős miniszterek tanácsában – gyakorlatilag két év halogatás után. A 2018-ban elfogadott Judith Sargentini jelentés – amit kétharmados többséggel szavazott meg az Európai Parlament – azóta a fiókban áll, noha sokat beszélnek róla Európában éppúgy, mint hazánkban. Mint egy olyan problémáról, ami a 7-es cikkely elindítását követően súlyos szankciókkal járhat Magyarországra nézve. Büntetésként megvonhatják szavazati jogunkat az EU-ban, illetve jelentős források elvonását is jelentheti. Amióta a holland Sargentini búcsút intett Brüsszelnek, a francia Gwendoline Delbos-Corfield viszi tovább a magyar ügyeket, hivatalosan, mint raportőr.
Interjú Gwendoline Delbos-Corfield uniós képviselővel.
Jelen tudott lenne a magyar és lengyel jogállami vizsgálat második meghallgatásán?
Nem. Óriási problémának tartom, hogy az Európai Parlamentnek nincs jogosítványa a mindannyiunkat, s engem, mint raportőrt is érintő meghallgatáson való részvételhez. Tudomásom szerint a kezdetektől fogva kérte a parlament a részvétel lehetővé tételét, de mindezidáig nem sikerült ezt megoldani. Én magam is próbálkoztam, újra és újra, de hiába. Kérelmeket nyújtottam be, civilszerveztek részvételének az igényeit is bejelentve, de nem vezetett eredményre eddig semmilyen próbálkozásunk. A finn soros elnökség idején annyit sikerült elérnünk, hogy a meghallgatás előtt gyakorlatilag egy órával össze tudtak szervezni egy hivatalos reggelit, ahol volt némi lehetőségünk tájékozódni az ügyben. Ennek is már két éve. A portugál elnökség visszautasította erre vonatkozó kérelmünket. Mindenesetre nem vesszük le a napirendről a kérést, változatlanul követeljük, hogy az ilyen típusú meghallgatásokon az ügyben érintettek mind részt vehessenek.
Ezért is kezdte azzal, hogy a meghallgatás után kiadott egy közleményét, amely egy tiltakozással ér fel, miszerint elfogadhatatlan az ön számára a zárt ajtók mögötti meghallgatás. Tudott egyáltalán valamilyen információt szerezni a zárt ajtók mögött elhangzottakról?
Nem, nagyon keveset. Mindenféle informális csatornákon keresztül igyekszünk több információhoz jutni, s remélem, az elkövetkező hetekben már tisztábban fogunk látni, mi történik. Felháborít az is, hogy hivatalosan gyakorlatilag mi is csak a sajtótájékoztatón elhangzottakra hagyatkozhatunk, ami teljes mértékben abszurd. Elvárnánk azt is, hogy ha már nem lehetünk jelen, akkor adjanak ki hivatalos közleményt is az ügy állapotáról és a várható menetrendről. Sőt, elvárnám azt is, hogy ők maguk is megfogalmazzanak olyan ajánlásokat, amelyek a mi munkánkat segítik, és amelyeken együtt is dolgozhatnánk. Az, hogy kisebb csoportokban, zárt ajtók mögött vitatkoznak, nem segíti az ügyet előrevinni. Ezért van az, hogy gyakran nem is hatékonyak az ilyen tárgyalások, mert nincs kapcsolat az érdekelt és az információk birtokában lévő érintettek között. Nos, a tárgyalás előtt kiadott, 17 tagállam által aláírt, a magyar kormánynak az LMBTQ-közösségeket diszkrimináló törvénykezése elleni tiltakozó nyilatkozatból arra tudok következtetni, hogy nyilván ez napirendre került. De hát ez kevés! Ennyivel érjük be hivatalosan?
Beszélt-e már Varga Judit igazságügyi miniszterrel, esetleg megkereste önt? Mivelhogy ő képviselte a magyar kormányt ezen az ominózus meghallgatáson!
Nem, dehogy. Természetesen nem. Ugyanakkor meg kell jegyezzem, egyetlen, a magyar kormányt bármilyen hivatalos formában képviselő ember sem keresett még meg. Amikor 2019-ben volt az első meghallgatás, akkor én még frissen megválasztott képviselő voltam, kevés információval. Mindenesetre az akkori magyar delegáció megígérte, hogy megkeresnek és beszélünk. Eddig nem volt idejük rám. Remélem, most szeptemberben, amikor a parlamenti delegáció keretében Magyarországra fogok látogatni, mint raportőr, akkor lesz módomban találkozni a kormány képviselőivel is.
Orbán Viktor, Varga JuditMeghívó-váltás, hivatalos megkeresés történt már a szeptemberi találkozót szervezve?
Nem kaptunk még hivatalosan meghívót, de jelenleg még csak az agenda összeállításán dolgozunk, úgyhogy van idő. Mindenesetre meg lennék lepve, hogy ha nem fogadna minket a kormány, mert a protokoll szerint, ha parlamenti delegáció érkezik, az adott ország vezetése fogadja őt.
Hányan jönnek szeptemberben Magyarországra? Kezd összeállni a csoport?
Pontosan még nem tudom, de szerintem az úgynevezett árnyékjelentéstevők, azaz akik bedolgoznak képviselőként a csoportmunkámba, de más bizottságból hozzák az álláspontokat és véleményeket, azok valószínűleg mind jönnek. (Isabel Wiseler-Lima (Luxembourg), EPP, Shadow Rapporteur for the situation in Hungary, Bettina Vollath (Austria), S&D, Ramona Strugariu (Romania), Renew, Malin Björk (Sweden), The Left). Szerintem 3-4 nagy raportőri csoport megy Magyarországra, illetve az én csoportom. Az uniós szabályok szerint az összes, megválasztott magyar uniós képviselő is csatlakozhat elvben hozzánk. Szerintem minimum 10-en leszünk, de az sem kizárt, hogy 15-en, illetve a magyar képviselőktől függően is változhat a csoport összetétele.
Megtudhatunk esetleg valamit a küldöttség napirendi pontjairól? Vagy azt, kikkel fognak találkozni?
Ez még korai kérdés. Mindenesetre nagyon ügyelünk arra, hogy ki legyenek egyensúlyozva minden szempontból a találkozók. Mert ugyebár a kormánynak jogában áll olyan civil szervezeteket felkérni a velünk való találkozóra, akiket ő tart fontosnak. Ahány kormánytag, annyi kormányoldali civil jöhet szóba. Emellett a saját médiája is, de természetesen független médiával éppúgy fogunk találkozni, mint a kormánnyal hadakozó civil szervezetekkel. Emellett fontos része lesz a küldetésnek az igazságszolgáltatás hivatalos képviselőivel szervezett találkozónk is, amit a másik oldallal való megbeszélésekkel fogunk ellensúlyozni. Nos, mindettől függetlenül az sem mellékes, mi fér bele a két és fél napos látogatásba.
Ha a második meghallgatás részleteiről nem is tudunk eleget, az viszont ismeretes, ahogy azt követően Varga Judit miniszter reagált a zárt ajtók mögött történtekre. Azt mondta, hogy a hazai és nemzetközi baloldal furkósbottal fenyegeti megint hazánkat. Sőt az is elhangzott, hogy már megint a jogállammal zsarolja Brüsszel Magyarországot. Mit szól ehhez?
Szerintem ők már nem fognak senkit az orruknál fogva vezetni. Pár évvel ezelőtt még gondolhatták, hogy lehet a zavarosban halászni, és azt is gondolták, hogy ki tudják magukat mindenből magyarázni. Ugyanakkor azt gondolom, ők maguk is tisztában voltak azzal, hogy mi a baj és ezért próbáltak magyarázkodni. Hányszor hallottuk, hogy állandóan csak Magyarországgal foglalkozik az Unió, amin ők fel voltak háborodva. Szerintük nemcsak velük, hanem az összes többi tagállammal is ugyanúgy kellene foglalkozni. Ugyanakkor senkit nem hallottam, hogy hivatalos lépést intézett volna magyar kormányhivatalnokhoz, miközben ők kötelességüknek tartják, hogy minden helyzetből kimagyarázzák magukat. Régi nóta ez, remélem, lejár már a lemez. Ugyanakkor mintha még most sem vennék észre, hogy mintegy 14-17 tagállamról beszélünk, akik a magyar kormány diszkriminatív álláspontjával egyet nem értve nyilatkozatban teszik közzé, elítélik azt a törvénykezést, amely megbélyegzi a kisebbségi közösségeket. És ők mondják, hogy mi zsaroljuk őket a jogállammal. Érthetetlen a számomra. Ráadásul biztos vagyok abban, hogy további tagállamok fognak csatlakozni ehhez a tiltakozáshoz. És még mindig arról beszél a magyar kormány, hogy ez nem fair. Hogy már megint csak őket bántják. Azt tapasztalom a környezetemben, hogy mindenki kezdi kiismerni az érvrendszerüket, s amit még mindig hallunk, az ma már egyáltalán nem tekinthető elfogadható magyarázatnak. Senki számára. Semmilyen vonatkozásban. Meg kell mondjam, hogy engem is meglepett, hogy épp az LMBTQ-ellenes törvény váltotta ki ezt a hatalmas visszhangot. Pedig korábban is annyi minden történt, amit el lehetett volna hasonlóképpen ítélni, és semmi nem történt. Most pedig elítélően megszólalt Ursula von der Leyen, csaknem minden uniós pártcsalád - ideértve még az Európai Néppártot is -, és külön-külön országok is tiltakoztak. Mindez azt bizonyítja, nem tudnak minket többé becsapni.
Bocsánat, de Szijjártót szeretném idézni, aki frissiben próbálta értésre hozni, hogy a törvényt a gyerekek nevelése érdekében fogadták el a parlamentben.
Én már akkor azt gondoltam erről, hogy megint csak megbotránkoztatják az embereket. Ugyan ki ne akarná megvédeni a gyerekeket? Mindenki csak azt akarja! Őszintén állítja mindenki, hogy az az érvelés, amit a kormány előad, nem védi meg a gyerekeket, mindeközben megbélyegzi a szivárványközösségeket. Nem beszélve arról, hogy alapvető emberi jogokat sért a törvény. Pont. Azt látjuk, hogy a magyar kormány most már nem képes irányítani a saját narratíváját. Kicsúszott a kezéből. Lehet, persze, hogy Magyarországon hat az érvelése, azt nem tudom megítélni, de hogy külföldön semmit nem ér, az jól látszik.
Itthon még azt is mondják, hogy a liberálisok már megint azon munkálkodnak, hogy más országok beavatkozhassanak a magyar belpolitikába.
Lehet, hogy ez ott még mond valamit. Itt azt látom, hogy az uniós politika minden szegmensében hatalmas az egyetértés, legyen az bizottság, tanács, parlament, civil szervezet – együttes erővel tiltakoznak. Amivel a magyar kormány érvel az olyan, mintha a falnak beszélne. Egyetlen liberális sem veszi magára az elhangzottakat.
A második meghallgatás után mi lesz a következő lépés a 7-es cikkely felé haladva?
Újabb meghallgatásnak kellene lennie. Várakozáson felülinek tartom, hogy Szlovénia jelezte, nyitott a kérdésben. Ennek nagyon nagy jelentősége lenne (hisz Orbán és Janes Jansa jó barátok). De a harmadik meghallgatás szerintem az utolsó lesz. Annak kell lennie. Utána begyűjtjük a tagállamok javaslatait a jogállami helyzet értékeléséről és szankcionálásáról, és következzen a szavazás. Többségi szavazati eredménynek kell születnie.
Meglesz a négyötödös többség?
Jelen pillanatban nem lenne meg, de nem is most kell meglennie. Szerintem a tagállamok már egymást is győzködik, és egyre nagyobb bátorságot tapasztalok egyre több ország részéről. Persze ez már nem az én feladatom onnantól kezdve, hanem a tanácsé. A javaslatok begyűjtése azonban igen. Valószínűleg az első eset lesz, hogy az Európai Tanács kijelenti, nem az európai jogi normák szerint működteti a rendszert a kormány, és ez a gyakorlat nem folytatható. A harmadik meghallgatás után ismét a soros elnökség elé kerül majd a magyar jogállam ügye. Ez pedig már a francia elnökség mandátuma lesz – vázolja fel a lehetséges forgatókönyvet a francia raportőr. Én kitartóan dolgozom azon, hogy a célt elérjük, hogy a jogállam helyreálljon Magyarországon. Persze nem tudhatom, mi lesz a végkimenet, csak reménykedem.
Akkor ön szerint még a magyar 2022-es választások előtt történnek fontos lépések?
Nos, remélem, de azért vegye számításba, én csak egy parlamenti képviselő vagyok, akinek az a dolga, hogy vigye előre az ügyeket. De ez független a magyar választásoktól. Hisz másrészről már az ősszel döntés születik Magyarországról a januárban hatályba lépett jogállmi megfelelés szempontjai alapján, aminek eredményeképpen bizonyos forrásokat a választások előtt is megvonhatnak a kormánytól.
Tapasztalta annak jelét, hogy ezt elkerülve a magyar kormánynak szándékában áll megváltoztatni viselkedését és politikáját?
Nem, egyáltalán nem. Sőt épp az ellenkezőjét, hisz a portugál kormánytól már legalább egy hónapja tudta a kormány, hogy meghallgatás lesz, mégsem történt semmilyen változás a viselkedésükben. Sőt, még vehemensebben támadnak. Épp ezért kell cselekedni. És egyfolytában ismételgetni, hogy milyen jogállami kifogásaink vannak. Ez ami dolgunk és kötelességünk. Idővel, ha látja, hogy egyre kevesebben támogatják őket, talán jobb belátásra jutnak. Ám egyelőre ezeknek semmi hatásuk nincs a kormányra.
Csernyánszky Judit riportja a 2021. június 26-ai Hetes Stúdióban hangzott el. A fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg a beszélgetést.