Szexuális erőszak: Dániában szigorítanak, Magyarországon súlyos a helyzet
18/12/2020 23:15
| Szerző: klubrádió/szg
Dániában januártól megerőszakolásnak számít, ha valamelyik fél nem egyezik egyértelműen bele a szexuális aktusba. Iván Júlia emberi jogi szakértő elmondta: csak 12 európai országban van ilyen szabályozás. Úgy fogalmazott: Magyarországon a látencia „hátborzongató” mértékű, a felderített esetek csak 30 százaléka jut el a vádemelésig, és ennél is kisebb arányban találják bizonyítottnak az erőszakot. A magyar áldozatok ráadásul jóval kevésbé bíznak az igazságszolgáltatásban, mint például a skandinávok.
Dánia szigorított a szexuális bűncselekményekre vonatkozó törvényen, januártól automatikusan nemi erőszaknak számít, ha valamelyik fél nem egyezik bele egyértelműen a szexuális aktusba – számolt be a Guardian nyomán több magyar portál.
Iván Júlia emberi jogi szakértőt, a holland Amnesty International munkatársát (az Amnesty korábbi magyarországi igazgatóját) kérdeztük az Esti gyorsban. Elmondta: ez nagyon aktuális vita, sok országban tart jelenleg, és mindössze 12 európai állam van, ahol ilyen definíció szerepel a büntető törvénykönyvben a szexuális erőszaknál. Szerinte ez nem biztos, hogy szigorítás, inkább olyan szabályozás, amelynek az a feladata, hogy jobban reagáljon a valós élethelyzetekre, jobban lekövesse a társadalmat. Az erőszak áldozatai, többségében nők úgy esnek áldozatul, hogy családtag, vagy baráti társaságból, munkahelyről követi el valaki ellenük. A magyar szabályozás is olyan, hogy valamilyen fizikai erőszakkal, kényszerítéssel, bántalmazással, testi erővel elkövetett cselekményt kell ez alatt érteni, ami nem fedi le az esetek többségét. Hozzátette: sok olyan túlélő van, aki kampányt indított azért, hogy a tapasztalataikra jobban reagáljon a jogalkotó.
Hangsúlyozta: végső soron minden büntető szabályozásnak az lenne a célja, hogy nevelje a társadalmat. Az általános prevenció itt arról szól, hogy olyan társadalomban akarunk élni, ahol a szex nem az egyik fél hatalmi helyzetét jelenti a másikkal szemben, hanem azt, hogy mindketten örömmel vesznek részt benne.
Iván Júlia példaként említette, hogy Spanyolországban tavaly azért mentettek fel csoportos erőszak ügyében fiatal férfiakat első fokon, mert az áldozat öntudatlan, védekezésre képtelen állapotban volt, tehát nem fejtett ki ellenállást. Vannak olyan esetek is, amikor valaki kapcsolatban van, elkezdődik egy szexuális együttlét, és valahogy az egyik fél azt mondja, hogy ehhez még sincs kedve, vagy bizonyos dolgokat nem szeretne csinálni, és a másik erőlteti. Ezek mindenképpen más megítélés alá esnek, mint a „klasszikus” verekedős, ellenállós esetek. Arra is felhívta a figyelmet: a legtöbb áldozat arról számol be, hogy annyira megijed, félti az életét, hogy teljesen leblokkol, és nem fejti ki azt az ellenállást, amit a magyar joggyakorlat – helytelenül – elvárna.
Közölte: egyáltalán nincs szó arról, hogy bárkit elítélnének bemondásra a bíróságok. Jelenleg azt látni Magyarországon, hogy például míg a testi sértéses ügyekben 53 százalékban jut el a dolog a vádemelésig, a szexuális erőszakkal összefüggő esetekben csak 30 százalék, és ennél sokkal kevesebb, amikor bizonyítottnak találják az erőszakot. Iván Júlia úgy fogalmazott: hátborzongató, hajmeresztő Magyarországon a látencia (tehát az, hogy az esetek mekkora részét regisztrálják), az EU alapjogi ügynöksége szerint 415-szörös. Sokkal kisebb a magyar áldozatok bizalma az igazságszolgáltatásban, mint például a skandináv országokban. Sőt, sokszor azzal fenyegetik a feljelentést tevőt, hogy ha nem bizonyítható be az erőszak, akkor hamis vád miatt ellene indítanak eljárást. És – folytatta – ebben az ügyészség „nagyon proaktív”, úgy tűnik, az a nő, akit igazságszolgáltatás és a bizonyítás nehézsége hagy cserben, sokszor találhatja magát a vádlottak padján azért, mert nem sikerült normálisan felderíteni és lenyomozni a bűncselekményt.
Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: Pixabay
2020. december 18., péntek 18:40
Műsorvezető: Selmeci János
