Terelések – Szénási Sándor jegyzete

A tusványosi beszéd kimosdatása mondhatni a szokvány szerint halad: a megszólalók nem arról beszélnek, ami a lényeg, A miniszterelnök bécsi látogatásán ráadásul azzal próbálkozott, hogy a kultúra fogalmát keverte volna a fajéval, ami önmagában is nonszensz, de ezzel a verzióval azt is bejelentette, hogy minden eddigi állítással szemben nem végzett egyetemet, nem igaz, hogy olvasott ember lenne, műveltsége tehát a fenti fogalmak tekintetében csupán köd és pára.

Ez nagyon kínos.

Mások azzal jönnek, hogy a kormányfő nem antiszemita. Elsősorban is sajnálatos, bár érthető, hogy a „fajok” emlegetését csupán zsidóellenességre fordították le, persze tisztelet a kivételnek, például Fröhlich főrabbi úrnak, aki az egyetlen létező emberi faj, a Homo sapiens sapiens nevében kérte ki magának a dolgot. A tusványosi szóhasználat ugyanis az európaiakon kívül gyakorlatilag mindenkit mást eltérő fajnak/fajoknak nevez, a WASP amerikaitól a velünk rokon szibériai manysikon át az afrikai dinkákig. De ezen ne is rugózzunk tovább, a kormányfő mondókája pont annyira szánalmas, mint amennyire undorító, és pont annyira undorító, mint amennyire rémisztő.

A második világháború óta ő az első magyar miniszterelnök, aki fajvédelemről beszélt.

Ennek viszont nem mond ellen sem Szijjártó Péter, sem Schiffer András, sem Hegedüs Zsuzsa kijelentése, hogy a kormányfő nem tekinthető antiszemitának, sőt tegyük hozzá, általában vett fajvédőnek sem. Hegedűs azóta megtért kitűnő barátjához, közölte, hogy meggyőzte a  kormányfő bécsi magyarázata, folytatja tehát a tanácsadást, és büszke a miniszterelnökre.

Viszont Schiffer utalt arra is, hogy a beszéd elkövetője tudatosan fogalmazott úgy, ahogy, nem kevert össze semmit semmivel, ami az előbbieket figyelembe véve azt jelenti, hogy a szónok nem fajvédő, ám fajvédőül beszél. Ha ez így van, az előbbi az utóbbi tükrében tökéletesen érdektelen.

A lényeg ugyanis nem az, hogy a kormányfő hiszi-e azt, amiről beszélt (ismételten: valószínűleg nem), hanem az, hogy mit mondott ki. A mentegetők, mivel számukra is világos, mi árad a főnökük szavaiból, hogy mi az, amit Hegedűs Zsuzsa goebbels-i ihletettségnek nevez, szóval a mentegetők egyszerűen terelnek, amikor a beszédről nem, vagy alig vesznek tudomást, és azt ismételgetik, amihez a dolognak semmi köze nincs.

A magyar kormányfő, mint az egyébként évek óta tudható róla, csak az újabb és újabb sokkok ezt elfeledtetik, politikai céljai érdekében gátlástalanul használ olyan kifejezéseket, amelyeket a világ jobb helyein nem véletlenül tabusítottak, természetesen sokak ellenérzésére és bánatára, akik ezt szabadságuk sérelmének élték meg. Mostanában azonban örömmel tapasztalják, hogy ebben nemcsak hogy egyre kevésbé vannak korlátozva, de nyílt felszólítást is kapnak a gyűlöletbeszéd természetes vállalására, arra, hogy amit gondolnak feketékről, zsidókról, arabokról, melegekről, liberálisokról, baloldalialról, az magától értetődő lehet, sőt több is lehet a gondolatnál, egyszer majd tett is, hiszen a kormányfő, az ország első embere is megmondta: a fajgyalázás bűn a nemzettel szemben.

Akkor pedig heuréka. Ő a mi emberünk.

A Mi Hazánk-os politikus pedig keserűen írja a blogján, hogy a fajvédő szöveggel a vezér csak az ő szavazóikra hajt.

És istókuccse így is van.

Ez az ő útja. Ez lett volna amúgy is, a válság csak gyorsítja a szélsőjobb felé menetelést. Amúgy katonásan, ahogy ő szereti.

Szénási Sándor jegyzete a 2022. július 30-i Hetes Stúdióban hangzott el.