Termékenységvarázslás kontra szexuális zaklatás

Ha a 7-es buszon egy férfi sarokba szorít egy nőt, megfogja a mellét, vagy a lába közé nyúl, az zaklatás. Ha egy tizenéves lányt körbekerít egy csapat férfi az utcán, és megfogdossa, az is zaklatás. Ha mindez egy farsangi karnevál keretében, például a busójáráson történik, az a hagyomány keretei között értelmezve temékenységvarázslás, a szokás része, ezért többek számára elfogadható. A hagyományt féltők szerint a felháborodás kultúrgőg. És vannak nők és lányok, akik azt, hogy a maszkos forgatagban a nemi szervükhöz nyúlnak, nettó zaklatásnak gondolják. Hol az igazság, és kinek a feladata volna a két tábor között közvetíteni? Erről szólt az Uniszex.

2017-ben cikkezett utoljára aktívan a sajtó az UNESCO Világörökség listás busójáráson történt visszaélésekről. Egy akkor 15 éves lány édesapja kereste meg elkeseredésében az egyik baranyai hírportált azzal, hogy a lányát közrefogták a maszkos felvonulók, megtapogatták, és már sírva szabadította ki magát a busók gyűrűjéből. A cikket később levették a hírportálról, a szervezők tagadták a történteket, sőt megkérdőjelezték az édesapa állításait.

Ugyanebben az évben a történteket hallva Kovács Patrícia színésznő is felvállalta a nyilvánosság előtt, hogy tizenkét éves korában vele is ugyanez történt. A gyerekként megélt kiszolgáltatottság és megszégyenítés érzés pedig nem múlt el nyomtalanul nála sem.

Vannak tisztességes mohácsi busók. De van köztük olyan, aki a melltapogatásnál is továbbmegy. Egészen odáig, hogy benyúl a nők szoknyája alá, vagy nadrágja közé, és megérinti a nemi szervüket. A lányok és a nők „megbusózása” – megölelésük, arcuk megsimogatása, megtáncoltatása, fenekükre csapás, arcuk bekormolása - és az ízléstelen, tahó végigtapogatás között természetesen nagyon nagy különbség van. És a mohácsi busók többsége be is tartja a határt. De vannak, akik nem. És ők a maszk mögötti arctalanságba bújva ugyanúgy névtelenek és arctalanok maradnak.

Az Uniszex vendége Sándor Ildikó, néprajzkutató volt, aki szerint a szervezők felelőssége lenne egyértelműsíteni, hogy mire számíthat az a nő, aki részt vesz a busójáráson. Ugyanis a kiírásokban, reklámokban, és a busójárás weboldalán sem szerepel egy szó sem arról, hogy csak az a nő tegye be a lábát Mohácsra ebben az időszakban, akit nem zavar, ha megfogdossák. A néprajzkutató szerint a résztvevők elfogadják a busójárás szabályait, vagyis azt, hogy az álarcosok akár a nemi szervükhöz is nyúlhatnak, akinek pedig ez nem tetszik, az ne menjen oda. A szakember szemszöge mindenek felett védelmezi a még ma is élő hagyományokat, így a busójárást is. Úgy gondolja, hogy a busójáráson résztvevő nők már azzal is üzennek a felvonulóknak, hogy hol állnak a felvonuláson belül: egy kávézó falának tövében, vagy a felvonuló tömeg közepén. Utóbbi eset ugyanis azt üzeni a busóknak, hogy az adott hölgy kapható a fogdosásra is.

Ezt az elméletet megcáfolja, ami e sorok – névtelenségét megőrizni kívánó – írójával történt. Én magam több szállal kötődöm Mohács városához, fiatal korom óta járok a busójárásra is. Hosszú évekig semmiféle rossz tapasztalatom nem volt, a téltemetés szexuális tartalma nekem abszolút belefért a normális keretek közé. Egészen két évvel ezelőttig, amikor is munkaügyben jártam a mohácsi téltemetésen. Előre, telefonon beszéltem meg az egyik busócsoport vezetőjével, hogy még a felvonulás előtt találkozunk a munkával kapcsolatos egyeztetésre a ház udvarán, ahol a busók öltöznek. Itt nem volt még rajtuk maszk. Bemutatkoztam neki, amire a csoportvezető nem bemutatkozással, hanem a következő felkiáltással válaszolt: Te vagy az? Akkor megfogom a pinád!

A következő pillanatban egyik kezével a kezemet szorította le, másik kezével pedig a szoknyám alá nyúlt. Próbáltam visszanyomni a kezét, de erősebb volt nálam. Miután kiszabadultam, egy másik, már maszkos busó egy seprűnyelet tolt a lábaim közé. Két kézzel próbáltam a seprűt visszanyomni, ezért az ellen már nem tehettem semmit, hogy közben megfogta a mellem. Ott a helyszínen nem esett le, hogy mi történt velem. Rosszul éreztem magam, mintha egy dézsa hideg vizet öntöttek volna a nyakamba, de az volt a fejemben, hogy á, ez csak a busójárás, ahova évek óta járok. És ahol leprűdezik azt, akinek nem tetszik a seggrepacsi, márpedig én laza vagyok és vagány. Este, mikor hazaértem, és megöleltem a gyerekeimet, akkor hasított belém, hogy ami velem történt, az nettó szexuális zaklatás volt. Kultúrgőg, prüdéria, hagyomány ide vagy oda. A történtek után levélben kértem számon a szervezőket és az önkormányzatot, akikkel munkaügyben szintén kapcsolatban álltam. Nem kaptam választ egyik levelemre sem.

Címlapi fotó: busójárás Mohácson 1964-ben. Forrása: Fortepan.hu / Krantz Károly