Titkosírás, mágia, talizmánok
5/04/2019 11:21
| Szerző: Klubrádió
Veszélyes volt az élet, abba kapaszkodtak hát az emberek, amibe lehetett. Kitaláltak egy "álvilágot", képzeletbeli lényeket, titkokat, szertartásokat.
Láng Benedek tudománytörténész két fő szakterülete a tudomány és a vallás egymásnak feszülése; valamint a titkosírások története. Különféle korokban kutatja tudományos, nem-tudományos és áltudományos elemek egymáshoz való viszonyát. Többek közt vizsgálta a középkori asztrológia, a XV-XVI. századi tanult mágia, a kora-újkori mesterséges nyelvek, a modern kori „áltörténetírás”, és a kora-modern kriptográfia történetét.
A pénteki Ötösben többek között arról beszélt, hogy mitől számít mágikusnak egy szöveg. Elmondta, ilyen témájú írott emlékek viszonylag nagy számban maradtak fenn a középkorból, 50-150 szöveg is, ami arra utal, hogy igen gyakoriak voltak, míg a fekete mágia írásos emlékeiből 2-3 maradt az utókorra.
A mágikus szövegek elterjedését az is mutatja, hogy akár az udvari értelmiség is olvasta ezeket, nem beszélve a mágia üldözőiről, akik talán a leginkább ismerték ezeket az anyagokat.
Talán meglepő, tette hozzá Láng Benedek, hogy sok kirívó cselekedetet a középkornak tulajdonítunk, holott a XVI-XVII. században, a kora-újkorban estek meg, mint például a boszorkányüldözések vagy a könyvégetések.
Ami szintén jellemző, hogy a későbbi korok emberei mindig meg voltak győződve elődeik tudatlanságáról. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a laposföld-elméletet bár a XIX. században terjedt el – a Darwini tanok megjelenésére adott reakcióként –, középkori világnézetként próbálták beállítani.
A középkori népek talizmánokban, mágiában való hitét azonban elsősorban azzal magyarázhatjuk – mondta el Láng Benedek –, hogy akkor veszélyesebb volt az élet, ezért kapaszkodtak az emberek, amibe lehetett. A tudománytörténész mesélt továbbá a titkosírások történetéről is.
Gálvölgyi János beszélgetését, amelyet Láng Benedekkel folytatott, a fenti "lejátszás" ikonra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
