Tóka: Menczeresedik a közvélemény-kutatók világa is

Az utóbbi hetekben kezd eldurvulni a közvélemény-kutatók, illetve politikai elemzők közötti beszéd, azért korábban jellemzően nem vádolták egymást olyasmivel, hogy bizonytalan módszertanokra alapozva jönnek ki az eredmények. Ez a közvélemény-kutatások világának menczeresedése – mondta Tóka Gábor politológus, a Vox Populi blog szerzője a Reggeli személyben, elsősorban Mráz Ágoston, a Nézőpont Intézet vezetőjének megnyilvánulásai, illetve a közte és Török Gábor politikai elemző között kialakult vita kapcsán.

A vitát a Nézőpont Intézet friss kutatásának egy módszertani részlete, annak indoklása váltotta ki. A kutatás eredménye jelentősen eltér a többi intézetétől, a parlamenti mandátumok becsült eloszlása alapján 61 százalékot mértek a Fidesznek, miközben másoknál vezet a Tisza párt. Amit Török szóvá tett, az az, hogy a Nézőpont nem részletezte, hogyan mérték meg, hogy a bizonytalan szavazóknak – tehát akik nem tudnak vagy nem akarnak arra a kérdésre válaszolni, hogy melyik pártra szavaznának – mi lehet mégis a pártpreferenciája.

Tóka szerint az egész csatározásnak nincs nagy jelentősége, azt pedig leszögezte, hogy természetesen több módszer ismert arra, hogy a bizonytalanok preferenciáiról mégis megtudjanak valamit a kutatók.

A politológus szerint a sokkal fontosabb kérdés az, bízunk-e a kutatásokban.

Felületesen nézve úgy tűnhet, hogy most egyre inkább széttartanak a kutatási eredmények, valójában azonban legalább az elmúlt tíz évben teljesen rendszeres és bevett lett a magyar felmérések világában, hogy 15-20 százalékos különbségek vannak abban, mennyivel vezet a Fidesz az aktuális fő ellenzéki erővel szemben – mondta Tóka.

Ez most szerinte inkább azért tűnhet újdonságnak, mert a Tisza új szereplő, illetve az is új, hogy egyetlen erő látótávolságba kerüljön vagy beérje a kormánypártot. Megjegyezte, igazából őszre jelentkeztek a nagyobb eltérések a Tisza számaiban és lát némi koordinálatlanságot abban, ahogy a kormányközeli intézetek kommunikálják az eredményeket, olyan mintha nem tudná a bal kéz, mit csinál a jobb.

Annak a megértésében, miért alakult úgy, hogy bevettek ekkora különbségek a mérésekben nem tudunk eltekinteni attól, hogy itt nagyon sok olyan szereplő van, amely nem élne meg normál piaci körülmények között – szögezte le a politológus. Alapvetően vannak a pártállami jellegű és a nem ide tartozó közvélemény-kutatók, vagy beszélhetünk nyugodtan kormánypárti és ellenzéki cégekről. Az adatokat mindkét oldalon szakemberek gyűjtik, a különbség abban van, hogy ez egyik oldalon jóval több a pénz. Ugyanakkor mindkét esetben az történik, hogy bizalmi alapon kiválasztja őket valaki közvélemény-kutatási illetve politikai kommunikációs feladatokra. A kormánypárti cégeknél ilyenkor rendszeres, hogy valamelyik vezető szerepel a képernyőn, aki maga nem is feltétlen vesz részt a kutatásban, így aztán előfordul, hogy butaságokat beszél – utalt vissza Tóka arra, hogy szerinte Mráz félremagyarázta, miért térnek el ennyire a kutatási eredmények és ebből indult a vita. A másik oldalon pedig szegény az eklézsia, ugyanaz köti az üzletet, mint aki a kutatást végzi és aki utána a képernyőkön elmagyarázza, ott sok esetben egyszemélyes garázscégek vannak, ami szintén nem tesz jót.

Részben épp azért, mert az adatok zömét nem igazán piaci vállalkozások állítják elő, nálunk nehezebb tájékozódni a közvélemény-kutatásokból, mint Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban vagy akár Bulgáriában – mondta Tóka. A politológus azt hangsúlyozta, fel sem merül benne, hogy bármelyik bevett magyarországi kutató hamisítaná az eredményeit, kockás papír előtt ülve találná ki, mi jöjjön ki.

Inkább arról van szó, hogy különböző, tudományos szempontból teljesen megfelelő eszközrendszerekkel különböző eredményeket kapnak, és ahol sok kutatást végeznek ott tapasztalatból tudják már, hogy ha erre kezdenek botorkálni, akkor ezt találják, ha arra, akkor meg amazt – tehát a módszertan megválasztását befolyásolhatja esetleg az, hogy mi a cél vagy ki a megrendelő.

Miközben a kormánypárti intézeteknek az emberek többsége nem ad hitelt, az ő felméréseik is fontosak, sőt voltak olyan esetek, amikor ezek a cégek pontosabbak voltak, mint a többi. Előfordul az is, hogy az amúgy megbízhatóbbnak tartott Medián vagy Závecz találja el kevésbé az eredményeket és olyan is, hogy az ellenzéki megrendelőknek dolgozó Publicus mér a legpontosabban.  

Megértem azokat, akik azt mondják, hogy nem hisznek a közvélemény-kutatóknak, de ez valójában önsorsrontó – tette hozzá a politológus, aki amellett érvelt, igenis lényeges, hogy amikor arról döntünk, kire szavazunk, legyen valami képünk arról, hogy a "befektetésünknek, milyen megtérülése lehet", hogyan tudjuk maximalizálni a szavazatunk értékét, annak érdekében, hogy később az történjen a politikában, ami számunkra kedvező. Azok is törekszenek a közhangulat felmérésére, akik úgy döntenek, nem olvasnak közvélemény-kutatásokat, ráadásul jó eséllyel ezt olyanokon keresztül teszik, akik viszont követik a felméréseket, tehát valójában csak még egy torzító réteget helyeznek önmaguk és az információ közé – magyarázta Tóka. Hozzátette, szerinte irreálisan magasak az elvárások a mérések pontosságát illetően a nyilvánosság részéről, valójában a mostani amerikai választások előtt sem mértek félre annyira a kutatók, mint amekkora tévedésnek ezt elkönyvelték az emberek. Közben ráadásul jellemzően nagyon alacsony a válaszadási hajlandóság.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.