Transparency-vezető: Kósa ügye az örökösnővel ciki, balekség

Ligeti Miklóst, a Transparency International jogi igazgatóját kérdeztük arról, hogyan értékelné Kósa Lajos és a szélhámos csengeri örökösnő ügyét. Egyre több vallomás szivárgott ki, amelyekből kiderült, hogy a fideszes politikus tevékenyen vett részt a dologban, négyszer járt egy svájci bankban az állítólagos örökösnővel, három találkozót szerveztek (de nem lett belőle semmi) a német pénzügyminiszterrel, sőt, a többi között elfogadta volna egy francia nagybank részvényeinek negyedét – utóbbi se valósult meg.

Ligeti Miklós azt mondta, először az jutott eszébe, hogy „szánalmas elme” lehet, aki ilyen könnyen beugratható, de nem akar személyeskedni. Az pedig nem is számít, hogy mi volt Kósa Lajos motivációja, fel akart zárkózni a nagyon meggazdagodottakhoz, vagy tényleg ennyire naiv lenne. De el kell gondolkodni azon, hogy az mennyire valószínű, ha valaki egy európai szinten is kiemelkedő nagyságú pénzintézet tulajdonjogának negyedét megkaphatja ajándékba, „hát ilyen a népmesékben sincsen”.

Megjegyezte: az ajándék adóköteles, ha nem lenne az, akkor nem lennének adásvételi szerződések, mindenki csak ajándékozna, az államnak pedig nem lennének bevételei. Ha Kósa Lajos ilyen sok milliárd forintnak megfelelő ajándékot kapott volna, akkor le kellett volna rónia az illetéket, ami hirtelen megdobta volna a magyar költségvetés bevételi oldalát nem csekély összeggel, de ez nem történt meg.

A szakértő úgy véli: a csalók általában a hiszékenységet, a reményt, az áldozatok egyszerűségét használják ki. Nyilván, ha ez egy vezető politikussal történik, aki nem jön rá, hogy az orránál fogva vezetik, az ciki. Az külön történet, hogy a magyar hatóságoknak mit kellett volna ebből tudniuk. Ligeti Miklós hangsúlyozta: ez már megint arra példa, hogy ha a  vagyonnyilatkozatokat olvassuk, akkor soha nem fogjuk megtudni, hogy az alapból sem csekély jövedelmet húzó választott politikusoknak ténylegesen mennyi a pénzük, és amennyijük van, azt becsületes úton szerezték-e. Csak azt tudjuk meg, amit magukról közölni akarnak. A vagyonnyilatkozat sok mindenre jó lehet, például „pénzmosási jelleggel” finoman hozzászoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy valaki nagyon gazdag. Az ajándékozási szerződések is jók ilyen megoldásokra, sokkal kisebb tételben, de annak idején Semjén Zsolt is ajándékba kapta a svédországi vadászatokat, amelyeket nem tudott volna kifizetni a jövedelméből.

Szerinte ami történt, akkor lenne korrupciónak tekinthető, ha lett volna pénzmozgás. Így inkább balekségnek tűnik, az más kérdés, hogy ha kapott volna pénzt a fideszes politikus, azzal mit csinált volna. Ezt viszont már nem tudjuk meg, mert az üzlet nem teljesült. A szándék szintjén ez valószínűleg valami nem törvényes, nem leadózott, „sundám-bundám buli” lett volna, vagy olyan forgatókönyv van a háttérben, amit nem látunk át. Az is valószínűsíthető, hogy Kósa Lajos nem a hivatalos csatornákon keresztül, nem a szabályokat mindenben tiszteletben tartva szándékozott ezeket a pénzeket mozgatni – tette hozzá.

Megismételte: egy felnőtt magyar állampolgárnak a fejében meg kell, hogy szólaljon a vészcsengő, ha egyszer csak odatoppan elé valaki azzal, hogy „itt van sokmilliárd forint, csinálj már vele valamit, mert én nem tudok mit kezdeni, leszakad a vállam a cipelésétől”. Ilyen nincs, ez mese. Egy választott politikustól, politikai vezetőtől magasabb követelménynek megfelelést kell elvárni – ismételte meg.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Kósa Lajos / Facebook