"Trump egyesítette Európát – ne mondd el Orbánnak”

Az Európai Unió pontosan azt teszi, amit Donald Trump elvár tőle: radikálisan növeli védelmi kiadásait – potenciálisan akár 800 milliárd euróval is -, miközben az európai vezetők könyörögnek az amerikai elnöknek, hogy hadd csatlakozhassanak a béketárgyalásokhoz – állapítja meg a tegnapi EU-csúcs nyomán a Politico. A brüsszeli portál kiemeli azt is, hogy a magyar Orbán Viktor kivételével megígérték, mélyebben nyúlnak a zsebükbe, és sürgősen küldenek több fegyvert és pénzt Kijevnek.

„Trump egyesítette Európát – ne mondd el Orbánnak” – ezzel a címmel vezette fel az EurActiv a tegnapra összehívott rendkívüli EU-csúcsot, még órákkal annak megkezdése előtt. A brüsszeli portál úgy értesült, hogy a diplomáciai előkészítések során a kiadandó zárónyilatkozat szövegtervezete egyre keményebb lett, Ukrajna erőteljesebb katonai és pénzügyi támogatásáról, a befagyasztott orosz javak felhasználásáról szólt, és világosabb utalásokat tett Kijev EU-csatlakozási folyamatát illetően.

Az EurActiv szerzője kitért arra, hogy a múlt pénteki fehér házi veszekedésből Európa egyebek közt azt a tanulságot vonta le, hogy ha el akarsz érni valamit Trumpnál, akkor kenegetni kell az egóját. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pedig, aki Ukrajna elkötelezett támogatójának számít, azt az ötletet lebegtette a csúcstalálkozót megelőzően, hogy tartsanak rendkívüli európai-amerikai válságtanácskozást.

A portál felhívta a figyelmet arra, hogy Németország leendő új kormányzatától monumentális fordulatra lehet számítani a védelmi kiadások növelése terén, és Európa legnagyobb országa végre hajlandó többet fordítani erre a célra a pénzügyi fukarkodás évei után. Egy uniós tisztségviselő szerint, amit a jövendő német koalíció bejelentett, az világos jelzése annak, hogy új lapot lehet nyitni Európában a védelmi befektetések terén.

Ami viszont – az EurActiv által használt kifejezéssel élve – Európa régi mumusát, Orbán Viktort és az ő reagálását illeti, az attól függhet, hogy kötelezővé teszik-e az Ukrajna javára történő pénzkiadást, amit a magyar kormányfő ellenez – írta a találkozó előtti cikkében a brüsszeli portál. A szerző több uniós diplomatára hivatkozva úgy vélekedett: az a szándék, hogy erőteljes üzenetet küldjenek Ukrajnával kapcsolatban, fontosabbnak bizonyulhat annál, hogy eleget tegyenek Budapest kívánalmainak, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy megkerülik Orbán követeléseit.

És akkor most nézzünk egy kifejezetten a magyarországi belső viszonyokkal foglalkozó cikket, amely ugyan már néhány nappal ezelőtt jelent meg a müncheni Süddeutsche Zeitungban, de eddig kiszorították a lapszemléből a legfontosabb ukrajnai, illetve európai biztonságpolitikai aktualitások.

Az írás címe: A bírák nem hallgatnak többé, a kiemelt fő megállapítása pedig az, hogy bár Orbán Viktor egyre inkább autoriter államot épít, az ország történelmében most először tömegesen tiltakoznak a bírák az igazságszolgáltatás fölött gyakorolt politikai befolyás, függetlenségük csorbítása ellen. A cikknek azonban csak a kiindulópontja a február 22-ikén tartott bírótüntetés, mintegy annak illusztrációjaként, hogy immár ez a felettébb rendkívüli esemény is megtörténhetett Magyarországon, ahol egyébként mindenféle hátrányos következménytől tartani kell, ha az ember nyíltan szembefordul a kormánnyal.

A liberális bajor lap felidézi Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság 2011-ben eltávolított elnökének a sorsát. Baka bírálta azt az Orbán alatt hozott alkotmánymódosítást, amely lehetővé tette a bírák egy részének idő előtti nyugdíjazását, és helyükre olyan emberek ültetését, akik sokkal megfelelőbbek voltak a Fidesznek. A Süddeutsche megszólaltatja Hack Pétert, az ELTE büntetőjogi professzorát, aki szerint a magyar jogállamisági viták rávilágítanak a liberális és az illiberális gondolkodásmód közötti különbségre: a liberális demokrata az intézményeket tiszteli, azzal, hogy az intézményeket meg kell tölteni személyekkel, míg az illiberális csak meghatározott személyeket tisztel, és hozzájuk igazítja az intézményeket.

Sokan fölteszik a kérdést, hogy az olyan tiltakozó megmozdulások, mint a bíráké, vajon a kezdetét jelentik-e valaminek – írja a lap, és kitér arra, hogy az elmúlt évben érdemleges ellenzéki mozgalom bontakozott ki Magyar Péter volt fideszes politikus vezetésével. Magyar körbeutazza az országot, meghallgatja az emberek panaszait, dokumentálja a kórházak állapotát. Ez a recesszió idején jól hat, és a legutóbbi felmérések szerint már a megkérdezettek kétharmada azt mondja, kormányváltásra lenne szükség. A választási rendszer azonban, amelyet a Fidesz igényeihez igazítottak, megnehezíti az ellenzék számára, hogy a választási győzelemhez elegendő szavazatot szerezzen. Magyar esélyei mindenesetre jobbak, mint előtte bárki másé – állapítja meg a müncheni lap. Mint a cikkben olvasható, Pulai András közvélemény-kutatót a mostani helyzet 2009-2010-re emlékezteti, amikor a fennálló szocialista kormányzat nem tudott olyat tenni, hogy az jó legyen.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.