Újra ukrán lehet a Krím?

 

Ljubov Nepop, 

Forrás: Ukrán Nagykövetség honlapja

 

Ljubov Nepoppal, az ukrán nagykövettel az élen a zömében a Baltikumból érkezett előadók mind optimisták az elmúlt évek kudarcai ellenére. Mert szerintük van esély arra, hogy visszakerül ukrán fennhatóság alá a félsziget. 

A balti államok azt példázzák, miként kell ellenállni szovjet megszállásnak, nem elismerni az orosz központosító politikát – nyilatkozta a Klubrádiónak Andis Kudors, a Lettországban működő Kelet-Európai Tanulmányok Kutató Központjának az igazgatója az ukrán nagykövetség által szervezett konferencián, ahol a Krím annektálásának 5 évfordulójához érkezve összegezték az elmúlt évek történéseit.

Hátra-hátra néztek, mit lehet tanulni a régió múltjából és persze innen kiindulva arra is keresték a választ, mi várható a jövőben a Krím félszigeten épp úgy, mint a háború dúlta Donyeckben és Luganszkban.

Az Egyesült Államok segítettek a balti államoknak, méghozzá úgy, hogy a nemzetközi jog szempontjából egyedül üdvözítő doktrínát kihirdették és következetesen kitartottak emellett. Enélkül nem tudtuk volna érvényre juttatni mi sem, de a litvánok és az észtek sem az állam folytonosságának elvét, merthogy az 50 év szovjet megszállás csak átmeneti volt a számunkra. 90- ben mi tulajdonképpen csak visszanyertük a függetlenségünket, a múltunkat és alkotmányos jogainkat, ami a szovjet megszállás idején fel volt függesztve – a mi történelmi értelmezésünk szerint. A balti államokból például az Egyesült Államokba kivándorolt, emigrált diaszpóra nagyon fontos szerepet töltött be ebben a függetlenedési folyamatban. Ukrajna ebből a szempontból hasonló és remélhetőleg sikeres utat fog bejárni, hisz nem kérdéses, Oroszország törvénytelen eszközökkel foglalta el a Krím félszigetet. Ukrajna számára a Nyugat ugyanilyen biztatást jelenthet.

Az ukrán-NATO-partnerség előrehaladásába éket ütött Magyarország, ön szerint terheli ezért felelősség a magyar kormányt?

Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a magyar kormány nem támogatja Ukrajnát ebben az ügyben, legalábbis a diplomácia szintjén ennek semmi jele. Értem én, hogy a magyar kisebbség helyzete fontos a számára, de ne tévesszük szem elől azt a másik fontos tényezőt sem, hogy milyen Orbán és Putyin viszonya. Pedig elvárnánk lenne Ukrajna támogatását Magyarországtól.

A Baltikumból nézve milyennek látja Orbán és Putyin barátságát?

Retorikája alapján azt kell mondjam, kifejezetten olyannak, mint amit a politikai érdekek fűtenek. És nem az energiaipar. Persze nyilván a gazdasági kapcsolatok is mérvadóak, de a politikai érdekek mozgatják ezt a viszonyt. Orbán építhetné a külpolitikáját arra is, hogy a szomszédos országokkal, az uniós vezetőkkel és Ukrajnával folytat párbeszédet.

Jelentős-e Putyin befolyása Európára?

Úgy látom, Magyarország kevés ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin Európára nyomást gyakorolhasson. Én, mint konzervatív lett állampolgár, a magyar kormány egypár nézetével egyébként még azonosulni is tudok, de azt nem tudom pozitív fejleményként értékelni, hogy autoriter hatalommal cimborál a magyar kormányfő. Tulajdonképpen nem is értem, miért kell Magyarországnak támogatni ezt a rezsimet.

Nem igazán tudott véleményt mondani erről a magyar választó, többségük nem támogatja a rezsimet, de el kell, hogy fogadja. Hisz olyan választási rendszerünk van, ami nem tette lehetővé, a többségi vélemény érvényesülését. Majd másodszor is azt mondja:

Önöknek kell eldönteni, milyen jövőt akarnak – nem belemenve a részletekbe, kurtán felel Andis Kudors, a Lettországban működő Kelet-Európai Tanulmányok Kutató Központjának az igazgatója.

Ljubov Nepop ukrán nagykövetet nem egy rendezvényen láttam, hallottam előadni, de ilyen harciasnak, elszántnak még egyszer sem. Ljubov Nepopról jó ha tudjuk, ugyan a családjában egy magyar sincs, azonban még fiatalkorában beleszerelmesedett a magyar nyelvbe és azt vette fel az egyetemen. Kiválóan beszéli nyelvünket, azonban – már csak a balti előadók és a követségi hallgatósereg miatt is, most az a tudását villantotta meg, amit még Brüsszelből hozott magával. Szót kért, mert ugyan a balti államokból jött előadók a szívéből szóltak, hisz arra az ösvényre lépett Ukrajna is, amin haladva a Baltikum már kivívta függetlenségét, de a különbségekre felhívta a figyelmet. Rögtön a manapság elharapózott fake news jelenséggel kezdte:

Nézzük például a Kijevi Rusz, a Kijevi Fejedelemség szerepét a történelemben. Az oroszok el akarják hitetni, hogy ez orosz terület volt, de akkor még Moszkvának se híre, se hamva nem volt, akárcsak a birodalomnak. Pedig most ezzel az álhírrel operál. Nem győzöm eleget hangoztatni, hogy most egy agresszorral állunk szemben. A kommunikáció ebből a szempontból nagyon fontos eszközünk, mert mi nem háborúban állunk az oroszokkal, hanem olyan agresszorral állunk szemben, aki a Krím elfoglalásával a nemzetközi jog normái szerint is büntetést érdemel. Ugyan Moszkva nem tart be semmilyen nemzetközi normát, de nekünk az a feladatunk, hogy azokhoz ragaszkodva a két ország közti vitát jogi útra vissza tudjuk terelni.

 

 Forrás: Flickr.com

 

Mi nem akartunk háborút, de harcolnunk kell. De gyilkolnunk kell. Bele vagyunk kényszerítve. S ha mi nem tartjuk magunkat a törvényességhez, utalva itt a MINSZK 2 szerződésre, amit az oroszok nem tartanak be, akkor hiába aspirálunk a NATO és az Európai Unió tagságra. Meghatározó számunkra a Budapesti Memorandum – amit 1994-ben az EBESZ égisze alatt Budapesten írtak alá, amikor is Ukrajna csatlakozott a nukleáris fegyvereket korlátozó atomsorompó egyezményhez, - és amit be is tartunk. Ha ezekhez nem tartanánk magunkat, akkor nem ragaszkodhatnánk az Oroszország elleni szankciókhoz sem, márpedig a mi szempontunkból ez meghatározó. Ma a szankciók jelentik az egyetlen eszközt, amivel eredményesek lehetünk.

Öt évvel a Krím megszállása után is még mindig azt olvassuk az újságokban, hogy orosz-ukrán konfliktusról van szó. Hogy ez egy belső harc. Hogy itt polgárháború zajlik. Hát nem. Itt nincs polgárháború, Ukrajnát megtámadták az oroszok. Ezt egyszer és mindenkorra jó lenne ezt tisztázni.

A nagykövet asszony érzékenyen beszélt arról, hogy bármilyen diplomáciai- vagy éppen sporteseményt, például az oroszok által rendezett labdarúgó világbajnokságot látott, akkor Putyin társaságában mindenki békésen mosolyog, mintha a dolgok rendben lennének. Az Északi Áramlat 2is idetartozik, akárcsak az, ahogy Oroszország el akarja hitetni, hogy a Kercsi-szoroson átvezető hídgazdasági célokat szolgál. A híd nélkül is kiválóan működtek a gazdasági kapcsolatok, senki nem voltelzárva

Ez messze nem gazdasági beruházás volt. Kizárólag politikai, és ezt a köntörfalazás nélkül állítom.Brüsszelben az  energiaügyekért voltam felelős, egészen közelről láttam, mi történik. Ezért fontos számunkra a katonai jelenlét és támogatás is. Hisz az orosz hosszú hatótávolságú rakéták telepítése vagy Szevasztopolban a török haditengerészeti jelenlét – mind-mind fenyegetést jelent a számunkra, sebezhetővé váltunk, nem beszélve a nukleáris fenyegetettségről. S e tekintetben sokat jelent a számunkra a független stockholmi döntőbíróság beavatkozása az Északi Áramlat 2 ügyébe, noha azt természetesen Oroszország nem ismeri el. Pedig a büntetőtételek megfizettetéséhez minden áron ragaszkodnunk kellene, amiben számítunk a nemzetközi támogatásra.

Mindezek ellenére a nagykövet asszony optimista, mert Grúzia esete példázza és a nemzetközi összefogás példázza, meghozza idővel az eredményt.

Ha győzünk, az nemcsak Ukrajna győzelme lesz, hanem egész Európáé, a civilizált Nyugat győzelme is lesz – fogalmazott a Ljubob Nepop ukrán nagykövet.

A konferencia után Hennadiy Maksakhoz, aki az ukrán külügyi tanács igazgatójához fordulok. Ön vezette ezt a vitát, mit szűrne le belőle a rádióhallgatóknak? (“Ukrainian Prism”)

A jó hírem az, hogy – és ez az üzenete ennek az évfordulós konferenciának -, hogy a Nyugat egységes abban, nem lehet elismerni a Krím annektálását. A rossz hír pedig az, hogy még mindig különbségek vannak ennek az értelmezésében, mert van, aki azt mondja, legyünk elégedettek a politikai alapvetéssel, és a gazdasági ügyeket kezeljük külön. A balti államok jelenlévő képviselői is megerősítettek bennünket abban, hogy jó úton haladunk, amikor nem elégszünk meg a politikai szolidaritással. Sőt ennek katonai vagy éppen emberjogi aspektusait is figyelembe kellene vennie a nyugati világnak.

A holland nagykövet felszólalásából viszont azt derült ki, nem lehet mindent a Nyugatra hárítani. Ő itt elsősorban az Európai Unióra gondolt.

Erre mondom azt, ha európai partnereink előbbre helyezik az értékrendet, mint az érdekeket, akkor ennek megfelelően jóval nagyobb nyomást kellene gyakorolni Oroszországra, hogy kivonuljon a térségből és visszakapjuk a Krímet.

Mégis miben bízik?

Abban, hogyha még nem is a közeljövőben, mint ahogy azt Gyarmati István mondta a konferencián, de visszaszerezzük a Krímet. Amennyiben a nyugati partnerek a szolidaritásnál többet is képesek tenni, akkor az az idő, hogy Ukrajna része legyen ismét a Krím félsziget, jelentősen megrövidülhetne.

Nem kell messzire menni. Itt vagyunk mi a szomszédban, állítólag a nyugat részeként és Magyarország az oroszokkal ápol szorosabb kapcsolatot, mint Ukrajnával. Vannak elvárásai a magyar kormánytól?

Lehet, hogy rosszul érzékelem az eseményeket, de szerintem ezek a problémák nem annyira súlyosak, hisz mi, ukránok is tisztában vagyunk azzal, mit jelent a kisebbségek és jogaik védelme. Ebben szerintem partnerek leszünk hosszú távon és az ukrán külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatai is arra utalnak, megoldódni látszanak a problémák. Először is azzal, hogy a nyelvtörvény, pontosabban az oktatási törvény hatályba lépését kitolják 2023-ra. Egyébiránt azt kellene megérteni, hogy a nyelvtörvény nem a magyarok ellen irányul, hanem arról szól, miként tudjuk még hatékonyabban megfékezni az orosz agressziót. Másrészt nekünk nem ellenségeink a magyarok, hanem sokkal inkább a partnereink. Hisz Budapest – ha az oroszok elleni szankciókról van szó – minden nemzetközi fórumon kiáll mellettünk és megszavazza őket. De ha a katonai együttműködést és megerősítést említhetem, akkor is a teljes és megbízható együttműködésről számolhatok be.

A NATO-partnerségi viszony blokkolását akkor nem is írja a magyar kormány számlájára?

A magyarok által állított akadályok, a magyar közbeavatkozás nem befolyásolja a mi NATO partnerségi kapcsolatainkat, Grúziával együtt folynak az együttműködési tárgyalások, mitöbb: folyik hadseregünk fejlesztése, a NATO-standardnak megfelelően modernizáljuk a hadseregünket.

Annak ellenére, hogy Magyarország ellenünk dolgozik bizonyos területeken. És azt is meg kell mondjam, a kárpátaljai kisebbség nem olyan érzékeny erre a témára, mint ahogy ez be van állítva. Ők egyszerűen csak békében szeretnének élni. A kettős állampolgárság, pontosabban a kárpátaljaiaknak adományozott magyar állampolgárság szintén konfliktus forrása, és ugyebár Ukrajna kizárja a kettős állampolgárságot.

Végül: Ukrajna hogyan éli meg Putyin és Orbán Viktor jó barátságát?

Ukrajna számára ez nagyon kényes kérdés. Mert itt nemcsak politikai akaratról, hanem közös projektekről van szó, és az érdekeket tartják szem előtt, nem az értékeket. Ráadásul megbontja az Ukrajna iránti szolidaritás egységét Európában, s ezzel késlelteti a Krím visszaszerzését.

Osztja a véleményt akkor, hogy az orosz projektek trójai falóként vannak betolva Magyarországra.

Nem nevezném ezt a trójai ló betolásának, inkább valamilyen speciális orosz-magyar kapcsolatnak, amit talán a múltból örökölt érzések táplálnak. Mindenesetre azt mondhatom, hogy ez nemcsak Ukrajna érdekeivel ellentétes, de szerintem Orbán-Putyin barátsága a magyar érdekeket sem szolgálja - nyilatkozta a Klubrádiónak Hennadiy Maksak, az ukrán külügyi tanács igazgatója.