Váncsa: Nem szeretnék hosszú éveket egy cellában ülni Tóta W.-vel

Elmarasztalta Tóta W. Árpád publicista cikke miatt HVG-t a Kúria; a szerző egy 2018-as írásában a »büdös magyar migránsok« és a »magyar banditák« kifejezéseket használta, és ezek a legfőbb bírói fórum szerint „a magyar nemzet közösségének méltóságát sértik”. A HVG-nek 400 ezer forint sérelemdíjat kell fizetnie két felperesnek, és el kell távolítania a cikkből a kérdéses szövegrészeket. A két magánszemélyt a volt jobbikos Gaudi-Nagy Tamás képviselte az ügyben, amelyben első fokon ugyanez az ítélet született, másodfokon Tótáéknak adtak igazat, viszont a Kúria az elsőfokú ítéletet hagyta helyben. 

Váncsa István író, újságíró véleményét is megkérdeztük az esetről. Végig ironizálva azt mondta: tökéletesen egyetért a Kúriának ezzel a döntésével, ugyanis, ha nem értene egyet, azzal a Kúria méltóságát sértené meg, ami nem szokott jóra vezetni. Tóta W. igen rokonszenves kolléga, mégse szeretne hosszú éveket tölteni vele egy cellában, hiszen „a végére nagyon megunnák egymást és az nem lenne jó”. Azért is ért egyet a Kúriával, mert átérzi a helyzetét: éppen tíz éve egy bizottság nem értett egyet a „legfelső hely” egy döntésével, és úgy zavarták szét, mint róka a tyúkokat. Ez a földrajzinév-bizottság volt, amely nem értett egyet azzal, hogy a ferihegyi repülőtér „abszolút hülye nevet kapjon”, emiatt egy nap alatt megszűnt létezni. A Kúria pedig nem szeretné, ha őt is szétzavarnák, mint a tyúkokat – tette hozzá.

Ezután Váncsa István elemezte az ítéletet, mint mondta, arról van szó, hogy az elsőfokú döntés szerint – amellyel a Kúria egyetértett – Tóta W. írásával „a magyar nemzet közösségének méltóságát sérti”. A nemzet általában egy történelmileg kialakult tartós emberi közösség, az ítéletben pedig arról van szó, hogy a közösség közösségének méltóságát sérti valami. „Miután ítéletről van szó, teljesen indifferens, hogy a benne foglalt mondatoknak van-e értelmük, vagy nincsen” – jegyezte meg. Nehéz ügy, nem is akarna jobban belemenni – tette hozzá.

Mi a méltóság ebben az összefüggésben? – folytatta. Az értelmező szótár szerint az emberi méltóság az ember saját emberi voltának, jelentőségének, értékének felemelő tudata, önérzet. Ehhez kell egy psziché, amelyben ez a bizonyos érzület megjelenik. Ha tehát a magyar nemzetnek van méltósága, az egyszersmind azt is jelenti, hogy a magyar nemzet tagjait egy közös psziché hatja át. „Közös lelkem van nekem például az összes kormánytaggal, de úgy gondolom, ez mégsem helyénvaló megállapítás, ha ugyanis így volna, én már rég megöngyilkoltam volna magam” – fogalmazott az író.

A nemzet fogalmával is vannak gondjai; leíró jelleggel azt lehet mondani, hogy az a tartós emberi közösségen kívül olyan embercsoport, amelyet közös nyelv, közös terület, közös gazdaság köt össze. Ebből nem igazán következne a méltóság; szokták megemlíteni a kultúrában megnyilvánuló közös lelki alkatot is, de, tért vissza az előző megállapításhoz, „nem gondolnám, hogy az én lelki alkatom és mondjuk Gulyás Gergelyé között bármiféle hasonlóságot fel lehetne fedezni”.

Hozzátette: Tóta W. gyakorlatilag semmi olyasmit nem követett el, ami normális emberi ésszel gondolkodva neheztelést vonna maga után, de a történelemben gyakran olyan cselekedeteket sújtanak ítéletekkel, amelyek egyébként normális ésszel gondolkodva helybenhagyhatók lennének.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Váncsa István/Wikipedia