Varázsszó járja be Európát, a kondicionalitás varázsszava – Kárpáti János jegyzete

Gigászok csatája zajlik Brüsszelben, bár ha alaposabban belegondolunk, akkor a tét meglehetősen szerény ahhoz képest, amekkora éppenséggel lehetne. Az uniós országok csúcsvezetői vitatkoznak, hogy a tagállamok nemzeti jövedelmének egy százaléka fölött még egy-két ezrelékkel lehet-e több az uniós költségvetés kerete az elkövetkező hét esztendőben. Ez elég jól jelzi, mekkora távolságra vagyunk még az Európai Egyesült Államok létrejöttétől. Ha majd az európai pénzügyminiszter rácsap a felelőtlen osztogatásra hajló tagállami kormányok kezére, nos, akkor majd elmondhatjuk, hogy jutottunk valamire.

Egyelőre ott tartunk, hogy varázsszó járja be Európát, a kondicionalitás varázsszava. Ez alatt azt kell érteni, hogy újabb feltételhez kötnék a különböző pénzbeli EU-támogatásokat. Ez az újabb feltétel a jogállamiság tiszteletben tartása. Vannak, akik szerint – meg nem mondom, kik szerint, tessék kitalálni - a jogállamiság gumifogalom, mindenki mást ért alatta, ezért teljesen önkényes lenne ilyen hókuszpókusz alapon visszatartani a pénzt. Ami egyébként amúgy is valójában a mi pénzünk.

Mások úgy gondolják, hogy a jogállamiság tartalmát meg lehet állapítani. És ennek igenis sok köze van az uniós fejlesztési támogatások folyósításához, mert aki pénzt utal, az szeretné azt látni, hogy az arra megy, amire szánták, és ha nem, akkor ott van a jogállam. A jogállam, amelyben senki nem kérdőjelezi meg a jogszabályokon alapuló bírói ítéletek jogszerűségét, azon az alapon, hogy egy bizonyos ítélet nem felel meg az ő igazságérzetének.

Sok minden nem felel meg sokunk igazságérzetének, mégsem nyúlhatunk az önbíráskodás eszközéhez.

Kárpáti János jegyzete a 2020. február 20-i Esti gyorsban hangzott el.