Akkor most ki kivel van? - Kárpáti János jegyzete

A jövő héten Budapesten, vagyis az unió egyik tagországa fővárosában üdvözölhetjük Recep Tayyip Erdogan török elnököt – akinek az európai parlamenti képviselők jelentős része szerint nincs helye Európában -; majd egy bő héttel később Vlagyimir Putyin orosz államfőt, aki katonai erőt alkalmazott Magyarország keleti szomszédja, Ukrajna ellen, valamint éppen most bevonja az eurázsiai gazdasági unióba a hazánkkal délről szomszédos Szerbiát.

Azt a két vezetőt tehát, aki a minap állapodott meg egymással a festői Szocsiban, hogy a NATO-hoz tartozó török és az orosz katonák közösen fognak járőrözni Észak-Szíriában a török határ mentén, nehogy a kurd szeparatisták megzavarják a török állam nyugalmát. A Donald Trump vezette Amerika eközben kivonja katonáit Szíriából.

Ha egy kicsit – de nem nagyon – túlozni akarok, akkor azt mondhatom, az Egyesült Államok kiadja gebinbe az oroszoknak a világcsendőri szerep egyik, korántsem jelentéktelen szeletét. Orbán Viktor pedig, miután vendégül látta a két említett, erősen illiberális urat, nem utazik el saját pártcsaládjának, az Európai Néppártnak a zágrábi kongresszusára, mert már korábban felfüggesztette a saját tagsági jogait. Pedig azon a kongresszuson minden bizonnyal egy lengyel politikust választanak majd elnöknek, és mint tudjuk, lengyel-magyar két jó barát, különösen a mai nehéz időkben.

Csakhogy ezt a lengyelt Donald Tusknak hívják, és nagy bűne neki, hogy hisz Európában, ezért Orbán sokkal kevésbé fog örülni a megválasztásának, mint ha teszem azt egy franciát választanának meg.

Ha valaki csak néhány esztendőt átszunyókált Csipkerózsikaként, most pedig felébred és körülnéz, alighanem iszik egy pohár vizet, és megpróbál visszaaludni. Régebben mindent értett, most szinte semmit. 

Kárpáti János jegyzete a 2019. október 25-i Esti gyorsban hangzott el.