Vécsei Rita Andrea: Fétisek
11/09/2022 21:17
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Vécsei Rita Andrea Fétisek című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.
Sok más alkotóval, például Izsó Zitával ellentétben (viszont hasonlóan az ifjú Bende Tamáshoz) Vécsei Rita Andrea eredeti szakmájával, a jogászi pályával sem szakított. Mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható Fétisek című versében kissé álomszerű jelenetben meséli el egy különös találkozás történetét, amelyet talán az irodalmi szerző és a nő egymástól eltérő érzékvilágának disszonáns és mégis harmonizált összekötése működtet elegáns nyerseségével és elgondolkodtató semlegességével.
A vers a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg. Kiemelt kép: Litera.hu
A vers eredeti, írott változata:
Fétisek
Menjek jobbra, két ajtó, aztán egy átjáró,
végig, és balra az első szoba.
Az átjáró megvan, sötét, szűk, és kopott kék filc a padló.
Benyitok, a szerkesztő rám néz egy asztal mögül,
papírlapok, néhány párna, mind csupa por.
Azt mondja, üljek le mellé, zsámolyt húz magához közel,
vajon minek párnák az asztalon.
Leülök, így egy kicsit alacsonyabb leszek, mint ő,
de nem amennyivel kisebb a zsámoly az ő székéhez képest.
Valami történetnek muszáj következni,
becsukom a szemem, elkérek egyet a párnái közül.
Melyik a legkevésbé szakadt, ahhoz érek épp, mikor megcsókol.
Nyugodt, ismerős csók, olyan otthonos,
mintha már csókoltak volna ugyanígy.
Aztán felnézek, már áll velem szemben egy polc előtt,
többnyire üres, hosszú polc, alul pár dolog.
Két doboz biztosan, azokat rántja elő,
oda nem illő különös, ingerült mozdulat.
Fogja a két dobozt, kiborítja elém,
két pár cipő szóródik szét.
Csak az egyik cipő, fakókék dorkó, a másik papucs.
Szinte üvölt velem, hogy már tíz éve,
nézzem meg, tíz éve várja, hogy eljöjjön ez a pillanat.
A cipők az enyéim voltak,
és ő mind megtartotta emlékbe, az összes jószagú cipőt.
