Az abúzus és a kultúra összefüggései

Tükörfordítás című idén indult kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunk felolvasások és beszélgetések segítségével igyekszik olyan témáknak utánajárni, amelyekről általában keveset beszélünk. Most a kultúra és az abúzusok viszonya került terítékre. Réz Anna elöljáróban azt fejtegette, hogy a civilizációnak már a fogalma is magában hordozza az erőszak valamilyenféle leépítését, mégis csupán bizonyos erőszaktípusokat szankcionáltunk következetesen még a legutóbbi két évszázadban is: az úgynevezett „forrófejű erőszakot”, vagyis amikor az agresszió az önkontroll, azaz a viselkedés irányításának és a vele járó erkölcsi tartásnak a hiányával függ össze. Ezután Csobánka Zsuzsa A hiányzó test című regényének részlete hangzott el a szerző előadásában, amelyet az író eredetileg a Belső közlés című műsorunk számára olvasott föl. A szövegrészben egy apa lányával folytatott abuzív viszonyába nyerünk betekinést, miközben a szereplők bibliai nevei az európai kultúra alapjait idézik. Réz Anna ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a regény egészének ismerete híján a kontextus megértésének hiányossága jól idézi föl azt, hogy a számtalan abúzustörténetnek is, amelyeket hallunk, nehezen tudjuk átélni és elképzelni a valódi lefolyását és behatárolni a pontos kontextusát, miközben a hallottak általában kifejezetten erős érzelmeket váltanak ki belőlünk. Kérdésként merült föl az elhangzó szövegrészlet kapcsán az is, hogy a gyerek mennyire van tisztában vele, ha átlépik a határait, vajon csak érzékeli vagy tudatában is lehet-e.

A műsorban ezután Valcz Péter színművész olvasta föl Vajda Júlia eredetileg a közelmúltban elhangzott Örökölhető-e a trauma? című előadásának részleteit, amelyben a szociológus és pszichoanalitikus, az ELTE ismert docense olyan szülők gyermekeikhez fűződő viszonyát vizsgálja, akik kihasították emlékezetükből a Soában elszenvedett traumáikat, és a valósággal való kapcsolatuk elvesztésének pillanataiban a gyerekeikre vetítették ki üldözőik személyét, fizikailag és mentálisan is súlyosan bántalmazva őket. Vajda emellett a holokauszt-túlélők másfajta szorongásos tüneteibe is beavat bennünket, például amikor a túlélő szülő a túlzó gondoskodás vagy a múlt eltitkolása folytán örökíti tovább traumáit a következő generációk számára.

A felolvasás után Szilágyi Ákos esztéta és költő volt a műsor vendége, aki már korábban is szerepelt a Tükörfordításban: ő az Auschwitz mint kultúra fogalmát segített tisztázni a hallgatók számára. Mint elmondta, Auschwitz a világ számára nem a személyes, egyéni szint értelmében jelent traumát, az ugyanis „csupán” a túlélőket és esetlegesen a leszármazottaikat érinti. Valójában azonban Auschwitz megtörténtével a világ véleménye szerint átlépett a technikai racionalitás korába, amikor a földi élet szervezőlve már nem az emberi dimenzió, hanem az emberen túli, dehumanizált világkép. A szerkesztő-műsorvezető, Pályi Márk ezen a ponton Kertész Imre Szináj–Golgota–Auschwitz hármasság-tételét is fölhozta, aki Freud nyomán a mózesi törvények okozta elfojtásban, majd a krisztusi szublimációban látta Auschwitz bekövetkezésének feltételeit a nyugati kultúra szerkezetében. Ha ugyanis az európai civilizáció, miközben ellenzi és tagadja az erőszakot, bizonyos formában mégis magában rejti, akkor csak a tényezők együttállásán múlik, hogy saját alapjainak elpusztítására szerveződve törjön föl a mélyéből ez az agresszió. Szilágyi Ákos ugyanakkor megjegyezte, hogy itt nem egyirányú folyamatról van szó, hiszen a felvilágosodás óta addig elképzelhetetlen mértékben mérséklődött a hétköznapok erőszakossága.

A beszélgetést követően Ayhan Gökhan gyerekverseit olvasta föl Pálos Hanna. A verseket hallva a stúdió vendége, Réz Anna erkölcsfilozófus megjegyezte, hogy a családban való felnövés már önmagában is traumatizáló lehet, akkor is, ha nem éri különösebb abúzus a gyereket. A műsor szerkesztője, Pályi Márk itt ismét Kertész Imrét hozta be, aki szerint „sosem történhet meg egy másik gyerekkel, ami velem megtörtént, a gyerekkor”. Persze Réz Anna hozzátette, hogy a család eredeti funkciója épp az lenne, hogy megóvja a gyereket a külvilág bántalmaitól, ehhez képest sokszor maga a család gördíti az újabb akadályokat a gyerek elé, még ha nem jelent is – mint szélső esetekben – bántalmazó közeget az újonnan érkezettek számára. Azt pedig nehezen is tudja elképzelni, hogy olyan világ jöjjön létre, amelyben tökéletesen megvalósulhat egy kisgyerek minden bántalmat elkerülő felnövekedése. Ehhez kapcsolódott Jassó Judit költő rövid aforisztikus verse is, amelyet Lovas Rozi olvasott föl a műsorban. A versben megjelenő boldogtalan és boldog családok kapcsán Réz Anna megjegyezte, a boldog család egyszerűen a jól működő családot jelenti.

Az adásban ezután Izsó Zita Halleves című versét mondta el érzékeny átéléssel Pertics Villő színművésznő, amelyben a bántalmazott feleség válik elkövetővé, a férje önvédelemből történő – szándékos vagy szándékolatlan – meggyilkolásával. A Klubrádióban korábban már a szerző előadásában is elhangzó versben, melyet sokan az elmúlt évek egyik legjobban sikerült versének tartanak, s amelyet ezen a hivatkozáson szövegesen is elolvashatnak, az asszony szempontjából látjuk a történteket, aki a viszonylagos személyes stabilitását is elveszíti az őt bántalmazó férjével együtt. Az adás végén pedig még Mécs Anna Nem című novellája is elhangzott a szerző felolvasásában, amiről szólva Réz Anna kiemelte, hogy az elbeszélésben szereplő felnőttkori találkozás esetében nem erőszakkal állunk szemben, hanem épp azt látjuk, hogy a nő végre elsajátítja saját határai megvonásának készségét, hogy ezzel kezébe vehesse életét.

A felolvasásokat, valamint a beszélgetések tartalmát és dinamikáját nem pótolja a műsor leirata. Ha kíváncsi az adásban elhangzó szövegekre és a beszélgetések részleteire, kattintson a fenti lejátszás gombra és hallgassa meg az egész adást!