Vízkereszt, avagy mit akarunk? – Kárpáti János jegyzete

Ma van Vízkereszt ünnepe, ami a katolikus hagyomány szerint többféle megemlékezésre ad alkalmat. Először is maga a szó Jézus megkeresztelésére utal. De január hatodikán navigálta célba az ókori helymeghatározó, a betlehemi csillag a napkeleti királyokat is, Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt, hogy imádhassák a zsidók újszülött királyát. És ehhez a naphoz kapcsolódik a kánai menyegző története, a vizet borrá változtató Jézus első csodatétele. Most, Vízkereszt után pedig kezdődik a farsang, a tél vidám búcsúztatása.

Ha mindezzel összevetjük mai életünket, akkor ez a nap sokaknak mondhatni a Vízkereszt profán ellentéte, és nagyjából csak annyit jelent, hogy mostanság szedjük le a tűleveleit már vészesen hullató karácsonyfát. Megszentelés és hódolat helyett éppen arra készülünk, hogy az ünnepi elnehezülés után újra bevánszorogjunk a munkahelyre, ha éppen nem pozitív a COVID-tesztünk. Boldog, aki most kisdednek örülhet: alig tízmilliós hazánkban 40 ezerhez közelít a koronavírus halálos áldozatainak a száma. 

De legfőképpen: van-e farsangi hangulat Magyarországon? Farsangi hangulat alatt itt és most azt értem, ami több, mint kormányváltó hangulat. Nem egyszerűen az, hogy „kemény munkával talán menni fog”, hanem az, hogy tudjuk, azt a kemény munkát már el is végeztük, és eljött az idő, kikacagjuk az idejétmúlt, leszerepelt, tűzrevaló telet, a fagyos szeleket, a zord felhőket. Nem görcsösen feszülve, hanem busójárással, bohóckodva, magabiztosan lépünk túl azon, aminek lejárt az ideje. Akkor is, ha tudjuk, a tavasz és a nyár is tartogat még viharokat.

Erre a farsangi hangulatra lenne szükség, de nyoma sincs. Az elmúlt hetek időjárása gyanúsan enyhe volt, és nem is öltöztünk túl melegen. Legfőbb ideje felkészülni a csak ezután várható, igazán hideg napokra, és most már villámgyorsan össze kell szedni azt a még hiányzó százezer aláírást.

Kárpáti János jegyzete a 2021. január 6-i Esti gyorsban hangzott el.