Hann Endre: Az ellenzéki pártok még mindig nem hagyták maguk mögött a rivalizálást

Hann Endrét az Esti gyorsban arról kérdeztük, miért tartott ilyen sokáig, mire az ellenzék megértette, hogy csak egységesen léphet fel. A Medián ügyvezetője elmondta, Magyarországon meglehetősen töredezett a pártrendszer (elsősorban az ellenzék), és a Fidesznek is érdeke fenntartani ezt a megosztottságot. Szerinte ez részben „megélhetési” dolog, a pártok számára elsődleges kérdés, hogy hány képviselőt tudnak bejuttatni a Parlamentbe, hogy külön arculattal jelenjenek meg. Úgy érzi, még most sem hagytuk magunk mögött azt a jelenséget, hogy az ellenzéki pártok egymással rivalizálnak. Egyben talán mára hasonlítanak, mindegyik szeretne megszabadulni az Orbán-rendszertől, de a szakértő nem gondolja, hogy ezt az egybeolvadást „valóságosan is tudomásul vették”.

Megjegyezte: hálás eszköz a kampányban elővenni a jelenlegi politikusok régi szövegeit; a legvastagabb dosszié ilyen szempontból Orbán Viktoré lenne, ő is van a legrégebb óta a politikai életben, és nála lehetne a legtöbb olyan mondást találni, amely mára megdöbbentőnek vagy mulatságosnak tűnik.

Az előzmények

2013-ban jött létre a Bajnai Gordon nevével fémjelzett Együtt, civil szervezetekből, és egy időben még 14 százalékra is mérték. Hann Endre azt mondta, a havi rendszeres felmérésük nagyon közel volt Bajnai nyilatkozatához, amelyben bejelentette, hogy vállalja ezt a szerepet, azután megugrott a népszerűségük, majd fokozatosan visszaesett. Akkor elég egyértelmű volt, hogy az MSZP torkán ezt nem sikerült lenyomni, és mára nyíltabban beszélnek arról is, hogy Mesterházy Attila ambícióinak ez kellemetlen volt. Miniszterelnök-jelöltként ő vitte az MSZP-t a vereségbe. Bajnaival rokonszenveztek, de a pártok a közvetlen, részben egzisztenciális érdekeiket nem tudták feladni.

És 2018-ra sem sikerült eleget tanulniuk. A kölcsönös visszalépések egyik fő akadálya az akkori Jobbik volt, amelynek elnöke, Vona Gábor levonta a következtetést, és lényegében ki is vonult a politikából. Az LMP pedig megosztott volt ebben a kérdésben. Hann Endre kedvenc példája a XII. kerület, ahol Bauer Tamás, egy szélsőliberálisnak címkézett jelölt majdnem megfogta a hagyományosan jobboldali körzetet, csak annyi kellett volna, hogy az LMP-s induló visszalépjen, ám nem tette.

Márki-Zay feltűnése

Az első vonal nem tudott megújulni, azt se lehetett érezni ezekben a pártokban, hogy komoly belső küzdelem lenne. Márki-Zay Péter ennek a hiánynak a kihasználásával jutott ilyen magasra, és ebben nagyon sokat számítanak a generációs különbségek. Ha a 30 alattiakat nézzük, ők messze a legkisebb arányban hajlandók felsorakozni a Fidesz mögé, és a hódmezővásárhelyi polgármester berobbanása a számukra óriási hívóerő volt. (A beszélgetést korábban vettük fel, amikor még nem hangzott el mások mellett Békesi László volt pénzügyminiszter véleménye, aki lecserélné Márki-Zayt – a szerk.)

Márki-Zay jelentősen újított, provokatívan lépett fel, azzal az igénnyel, hogy megszólítson kiábrándult, elbizonytalanodott Fidesz-szavazókat. Kísérletezett azzal, hogy olyan témákat is bedobjon, amelyeket a baloldali, liberális közeg nehezen fogad. Például az LMBTQ-témát, ahol érdekes kettősség mutatkozott meg. Lehetett úgy értelmezni, hogy hajlamos a homofóbiára, holott ragaszkodott hozzá, hogy csak a képmutatás ellen lép fel, amikor szóbahozza a miniszterelnök fiának állítólagos szexuális orientációját. A másik ilyen a migránsszámláló, ő a letelepedési kötvényesekre céloz, de mivel kicsit homályosan is fogalmaz, azt reméli, hogy meg tud szólítani az említett csoportokból embereket. Ennek egyelőre nem sok jelét látni a felmérésekben.

Miben lehet az ellenzék esélye?

Hosszú évek óta példátlan az infláció, ott a járvány, amelynek kezeléséről a felmérések szerint a magyar emberek többsége kedvező véleménnyel van, mégis ezek a fő krízisek, amelyek elbizonytalaníthatják a fideszeseket is.

Az ellenzéki szavazók nagyon vártak valami olyan „megváltót”, mint Márki-Zay Péter, de Hann Endre szerint az első lendületen túl némi csalódottság is érezhető. Megismételte, hogy szerinte a pártok nem tudnak lemondani a külön-külön megjelenésről. Ez szilveszterig még belefér, de utána a következő három hónap nagyon sűrű és nagyon nagy felelősség. Abból indul ki, hogy ez a helyzet nem marad így; az ország súlyos gazdasági helyzetben lesz, csak a propaganda miatt nem mondják ki, hogy megszorítások vannak. Nagyon izgalmas választási kampánynak nézünk elébe – vélekedett.

Szerinte talán túl nagy hangsúlyt helyez az ellenzék az alkotmányozási problémakörre, amivel nemcsak az a gond, hogy sok buktatója van és nagyon megosztott a szakma is, hanem a közvéleményt sem tudja megmozgatni. Valószínűleg inkább a gazdasági kérdések, az egészségügy ragadná meg a legtöbb embert, de a szakértő nem érzi, hogy lennének kellően karizmatikus szereplők, akik ezeket a témákat meg tudnák jeleníteni.

Úgy fogalmazott: örüljön az ellenzék, hogy talált egy új, kreatív arcot Márki-Zay Péter személyében, aki egyébként nagyon jó verbális képességekkel rendelkezik, több nyelven beszél. Hozzátette: Márki-Zay inkább visszaszólt Gyurcsány Ferencnek, amikor kapitánynak nevezte. Hann Endre „nem érezte a teljes odaadást” ebben a DK elnöke részéről.

Fideszes emberek „bedőlése”

Szóba került a Völner Pál-ügy, a Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgató titkárával kapcsolatba hozható eset, valamint Áder János köztársasági elnök testőreinek lehallgatása. Ez utóbbiról azt mondta: nem szerencsés, ha egy vezető pártban a paranoid bizalmatlanság válik az egyik legfontosabb lelki tényezővé. Benne van a pakliban, hogy nem az ellenzék nyeri meg, hanem a Fidesz veszíti el a választást, de ebbe az ellenzéknek nem szabad beleélnie magát, aktív politizálásra és kampányra van szükség részükről.

A teljes beszélgetést a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.