Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés színpadi adaptációja, a Valuska Eötvös Péter első és - sajnos utolsó - magyar nyelven írt operája. A premier a világhírű zeneszerző, karmester 80. születésnapjához kapcsolódó rendezvények fénypontja volt. Az előkészületek már javában folytak, amikor a komponistát végzetes betegséggel, agydaganattal diagnosztizálták. Ennek ellenére folytatta a munkát, ami az egész produkciót különös dimenzióba emelte. Kalmár András Az utolsó opera című dokumentumfilmje a halállal szembesülő művészről és egy mindenre elszánt kiváló társulatról szól, akik mindent megtesznek azért, hogy a zeneszerző megérje művének bemutatóját, amelyen 2023 december 2-án részt is vehetett. Eötvös Pétert pontosan egy évvel ezelőtt, március 24-én érte a halál. A Dobszerda vendége Kalmár András, rendező, kultúraszervező.
Húsz évvel ezelőtt ezen a napon zárult le a "7 bűn: Ljubljana-Moszkva" című kiállítás a Ljubljana-i Modern Művészeti Múzeumban. A világsikert aratott kiállítás fő kurátora az elismert szlovén művészettörténész, Igor Zabel volt. A 2004-ben rendezett kiállítás hét olyan tulajdonságot vizsgált művészeti alkotások bemutatásával, amelyek akadályai lehettek a nemzetközi szolidaritásnak. Ilyen volt a kollektivizmus, az utópizmus, a mazochizmus, a cinizmus, lustaság, a szakszerűtlenség és az elfogult nyugat imádat. Egy évvel később a fiatal kurátor váratlanul meghalt. A róla elnevezett művészettörténészi díj a régió egyik legjelentősebb kortárs művészettel kapcsolatos kitüntetése lett. 2024-ben a díjat András Edit, magyar művészetkutató nyerte el a kelet-európai művészet és művészettörténet-írás hegemónia-ellenes diskurzusaihoz való hozzájárulása, valamint progresszív és kritikus kurátori, kutatói és szerzői munkássága elismeréseként. András Edit a Kulturális átöltözés és a Határsértő képzelet című remek művészetelemző kötetek szerzője volt a Dobszerda vendége.
"Nem lassulni, hanem gyorsulni készülök"- nyilatkozta a napokban Mácsai Pál, színész, rendező, színház igazgató, az éppen húsz éves Örkény Színház alapítója, aki most, két évtized után távozik a főváros egyik legsikeresebb színháza éléről. A színházból semmiképpen nem tűnik el, színészként és rendezőként továbbra is a társulatnál marad. Hogy milyen garanciákat lát az Örkény további sikertörténetét illetően, s hogy mostantól a Gáspár Máté és Polgár Csaba által vezetett színház vajon milyen irányt vesz majd, erről is megkérdeztük Mácsai Pált, de beszéltünk a festőművész édesapjáról, az urbánus környezetről, amelyben felnőtt, s arról a világról, amelyben ma talán még nehezebb színházat csinálni, mint valaha. Mácsai Pál volt a Dobszerda vendége.
Talán ő volt a legizgalmasabb nő, akit valaha ismertem. 91 évvel ezelőtt Magyarországon született, a sok családi megpróbáltatás után egy ígéretesebb élet reményében itt hagyta szülőhazáját. Miután doktori vizsgát tett irodalomból és kultúrtörténetből, Los Angelesben a UCLA professzoraként közel négy évtizedig tanított magyar irodalmat és összehasonlító folklórt a 16. századtól napjainkig. Amikor már lehetett, sokszor jött haza, húsz évig a CEU vendégprofesszora volt. A kortárs magyar irodalom legkiválóbb képviselőivel interjúköteteket készített, de saját életéről, családjáról is sikeres könyveket írt. Marianna D. Birnbaum, született László Daisy, miután los angelesi háza az összes felmérhetetlen értékével együtt porig égett, hazajött Magyarországra. 90 évesen itt halt meg. A Dobszerdában egy 2018-ban készült interjúval és egy összefoglaló beszélgetéssel emlékeztünk rá Klaniczay Gáborral, aki szakmabeli jó barátja volt.
Fiatal felnőttkori stresszhelyzetek, ezekből következő pánikrohamok, félrevezető túlélési stratégiák, félrecsúszó gyereknevelés, félreértelmezett aggodalmak, és legfőképpen rengeteg hazugság. Ezek a fiatal film-és színházrendező Schwechtje Mihály leggyakoribb témái. Már a nemzetközi sikereket jelentő "Remélem, legközelebb sikerül meghalnod" című filmje is hasonlóan nehéz, szinte elháríthatatlan frusztrációkról szóltak, amelyek egy tinédzser életét tehetik tönkre. A Filmszemlén bemutatott, mikro költségvetésből készült új filmje fiatal felnőttek megrendítő konfliktusait tárja elénk. De a színpadokon rendezett előadásaiban is nagyon hasonló terepeken mozognak a szereplők. Schwechtje Mihály volt a Dobszerda vendége.
"Ha az ember visszanéz az életére, azt látja, hogy annyit kapott vissza, mint amennyit beletett. Én nagyon sokat tettem bele és sokat is kapok vissza" - mondja Molnár Piroska, a Filmkritikusok új életműdíjasa, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt tanára. Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző egykori felesége, aki egészen közel nyolcvanadik születésnapjához még mindig tíz előadásban játszik rendszeresen. S mégha nem is oly könnyű számára a járás, mégis nehezen mond nemet az újabb és újabb megkeresésekre. A színház az élete, ezért is érzi úgy, hogy bár egyedül él, sohasem magányos. Molnár Piroska volt a Dobszerda vendége.
"Minden idők legnagyobb nézőszámot produkáló magyar filmje a Sátántangó. Harminc éve nem lankad iránta az érdeklődés Tokiótól Fokföldig és Amszterdamtól New Yorkig. Tarr megtalálta a közönségét, amelynek nem halványuló szeretete veszi körül.." - mondta laudációjában Báron György a 44-ik Magyar Filmszemle záró estjén a Corvin mozi színpadán, amelyen Tarr Béla vehette át az életműdíjat. A Dobszerda vendége Tarr Béla, aki filmet már sajnos jó ideje nem rendez, annál több fiatal tanítványának segít jobbnál jobb fimjeik elkészítésében.
Ezen a héten lenne 95 éves Petrovics Emil, a háború utáni magyar komponistanemzedék egyik legismertebb tagja. Írt vokális és hangszeres darabokat, színpadi és filmzenét, legendás tanára volt a hajdani Színház és Filmművészeti Főiskolának, majd Egyetemnek, és évekig ő igazgatta az Operát. Rá is emlékeztünk lányával, Petrovics Eszterrel, Erkel Ferenc-díjas magyar televízió rendezővel és szerkesztővel, akire nem csak édesapja meghatározó személyisége, tehetsége és tudása, hanem a csodálatos színészi képességekkel és különleges emberi tulajdonságokkal rendelkező, nemrég 92 évesen elhunyt édesanyja, a kiváló művész, Galambos Erzsi is nagy hatással volt.
Azért akart színész lenni, hogy megnevettesse a közönséget. A színészmesterséget először hazájában, Szlovákiában, aztán Budapesten tanulta, s a bemutatkozásokkor igyekezett olyan darabokat választani, amiket a nézők mulatságosnak találhattak. De amikor kiderült, hogy valódi színésztehetség, valahogy mégsem a nevettető témák megjelenítőjeként alkalmazták. Enyedi Ildikó Aranymedve díjas Testről és lélekről-jében nagyon szigorú, autisztikus viselkedésű minőségellenőrt játszik, aki rendkívüli nehézségek árán próbálja megtanulni az érzelmek elfogadását és az emberi érintést, s aki emiatt végtelenül elszigetelődik. A Katona József Színházban játszott szerepeiben is inkább a tragikus hős dominált. Legújabb filmfőszerepe pedig a II-ik világháború egyik durva tragédiája, a szlovákiai magyarok és zsidók meghurcolása, amely során özvegy asszonyként egy zsidó kisfiút próbál elbujtatni. Borbély Alexandra volt a Dobszerda vendége, akitől azt is megkérdezem, vajon hogy lehet, hogy Magyarországon a legnagyobb sikerei ellenére is egyre jobban mellőzik.Talán a politika áll a háttérben?
A hajdani köznemesi származású Beliczay családot négy generáción keresztül folyamatosan számtalan csapás érte. Mégis mindig akadt köztük legalább egy valaki, aki legyőzte a sorsot. Túljárt az ellenség eszén és véghez vitte a család eredeti nagy elhatározását, amely mellett mindvégig kitartott. Folytatta és fejlesztette a mézeskalács készítés Magyarországon egyedülálló hagyományát, ami így máig kiállta majd kétszáz év próbáját. Ebből a nagy történetből nyílt kiállítás a Kiscelli Múzeumban. A kiállítás ötletadója és részben létrehozója a mézeskalács készítés mestereinek leszármazottja, Beliczay Erzsébet, építészmérnök, környezetvédő, hagyománykutató. Ő volt a Dobszerda vendége.
Író? Színész? Dramaturg? Énekesnő? Egyszerre mind? Vagy váltakozva? Ahol megjelenik, ott mindig van történet, annak mindig van csattanója. Ha novelláskötetben, ha regényben, ha a színpadon, ha a HaNEM zenekar tagjaként, vagy társaságban mesél. Hol szomorú, hol csak fájdalmasan nevetséges, de a poén nem marad el. Legjobban a Huszadik század izgatja. A nemrég megjelent kötetében például egy, illetve sok Brauner Piroska nevű nő, aki végigsétál a mocsaras huszadik századon, és egyetlen pillanatra sem hagyja el magát. Ő maga pedig színészként sem. Bíró Kriszta, az Örkény színház színésze, író, dramaturg volt a Dobszerda vendége.
Felsorolhatatlanul sok ádáz támadás érte Magyarországon a demokráciát az elmúlt években, de ezek közül is talán az egyik legdurvább az volt, amit négy évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel tett a hatalom "modellváltás" címmel. A Vas utcában működő egyetem akkori hallgatói és tanárai a legváltozatosabb eszközökkel tiltakoztak a kormány felsőoktatási modellváltása ellen. Volt tánc az esőben, díszőrség a féltetőn, egyetemi blokád és egyetem foglalás, vörös-fehér szalagkorlát, és egyetem mentés. Upor László, az akkori megbízott rektor és oktató, majd az egyetemet elhagyókból szerveződő Freeszfe Egyesület vezetője nemrég megírta a tiltakozások történetét Majdnem lehetetlen címmel. A történet arra is bizonyíték, hogy nem teljesen lehetetlen ellenállni az agresszív hatalmi törekvéseknek. Upor László volt a Dobszerda vendége.
A 2024. március 2-ai adás ismétlése:
A XX-ik és most már a XXI-ik század egyik leghíresebb kortárs zeneszerzőjének néhány hete ünnepeltük a 98-ik születésnapját. Szinte hihetetlen, hogy élete végén egy nemzetközileg is óriási sikert aratott operával hívta fel újra a világ figyelmét. Csodálatos életművében ez volt az első opera. És még hihetetlenebb, hogy hamarosan megszületik az újabb operája! Kurtág György volt a Dobszerda vendége.
Dóri álma, Edit fagylattal, Jobb leszek jövőre, Visszatekintek önmagamra. Ezek nagy vásznakra festett, főként rózsaszínt, fehéret, szürkét és feketét használó olajfestmények címei. Történetek, emlékek, sejtelmes képzettársítások, sokszor felismerhető családtagok, kortársak, művészek, tudósok a realitás és az abszurditás határán. Ezek Fehér László legújabb alkotásaból most nyílt kiállítás az Einspach Galériában a belvárosban. Fehér László a nemzetközi művészeti szcéna legismertebb magyar alkotói közé tartozik. Többek között ő is képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén, a grazi Neue Galerie am Landesmuseumban, a londoni Barbican Centre-ben, a stuttgarti és a berlini IFA Galerie-ben, a bécsi Ludwig Múzeumban. Budapesten is sok kiállítását láthattuk, amelyek a hetvenes évektől egészen máig a magyar legújabb kori magán-és köztörténeteket tárják elénk a maguk egészen egyedi, hiperrealista stílusában.
Ki vagyok én valójában? Ezt a sorsfordító kérdést próbálja megválaszolni a mennyasszonyi díszben, fehér fátyol alatt ülő Wagner Emese, vagyis valójában a színházi mű szerzője, Szalontay Tünde, aki saját élete legfájdalmasabb felismerésével néz szembe az általa írt önvallomásos monodrámájában. A független magyar színjátszás szinte minden helyszínét végigjárta már az Arvisura színháztól kezdve a Pintér Béla Társulaton keresztül a Krétakörön át a Szentendrei Teátrumig, sőt, még néhány külföldi színtársulat tagjaként is. Ma már oktatja is a színpadon való viselkedésmódokat. A Dobszerda vendége Szalontay Tünde, titokzatos, rejtőzködő színésznő.
Mi a különbség a karizma és a sárm között, milyen mértékben tudja befolyásolni egy sármos politikus a választóit, hogyan vezethető félre egy teljes társadalom a politikus személyes vonzereje segítségével, hogyan formálja a politikusi sárm a demokráciát, hogyan fordíthatja át a jót a rosszba, vagy fordítva a személyes rokonszenvével. Mi a csábítás és az ámítás közötti különbség egy -egy politikai vezető megnyilvánulásaiban? A világpolitikát befolyásoló jónéhány mai politikus tevékenységének elemzésével sok, eddig fel nem tett alapkérdésre adott választ Sonnevend Júlia, Amerikában élő magyar médiaszociológus, a New York-i New School for Social Research szociológia és kommunikáció tanszékének docense, akinek SARM című legújabb könyvéről, a világsajtó is beszámolt.
A magyar és a nemzetközi művészet a kisujjában van. Rengeteget tud a kortársművekről, de a régesrég születettekről is. És mindene a kép. Tőle tudjuk napra készen, hogy milyen kiállításra érdemes most éppen azonnal elmenni, hogy hol vannak a legfontosabb kortársművészeti események, hogy hogyan érdemes egy kiállítás képeit okosan megszemlélni és megérteni, s nem nagyon van olyan jelentős kultrális esemény, amelyen ne találkozhatnánk vele. Ő az Art Magazin egyik alapítója és ma főszerkesztője, rádióműsorok, TV-műsorok is kötődnek a nevéhez. Topor Tünde művészettörténész, művészetfelelős a napokban vehette át a Pro Cultura Urbis díjat. Ő volt a Dobszerda vendége.
" Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy nem megyek Magyarországra sem muzsikusi, sem magánemberi mivoltomban. Az eseményeket rendszeresen követem, híreket és újságot az internet segítségével állandóan olvasok, persze csak módjával, mert szeretnék néha zenével, irodalommal és egyéb szép és kellemes dolgokkal is foglalkozni"- vallja Schiff András, a világhírű zongoraművész, aki 2011-ben jelentette be, hogy amíg az Orbán-kormány hatalmon van, nem hangversenyezik Magyarországon. Ma sem lett optimistább, de változatlanul hisz abban az értékrendszerben, amelyet - úgy látja - folyamatosan el akarnak pusztítani Magyarországon. A Budapesti Fesztiválzenekar turnéján Brahms D-moll zongoraversenyét játssza Bécsben, Erlangenben, Párizsban és Kölnben. A bécsi koncertje előtti próbán sikerült beszélgetni vele. Ő volt a Dobszerda vendége.
Színházi- és filmszínész képzést indít a Jurányi Házban Bodó Viktor színész, rendező, aki az utóbbi időben német nyelvterületen működő színházakban rendez óriási sikerrel. A most induló független oktatási intézményben olyan képzést tervez, amelyben a film- és színházi színészmesterség egymásra épülő, egymást feltételező tudást ad, s amelynek fontos része a szakmai gyakorlat különböző alapelvek és struktúrák szerint működő alkotóközegekben. Bodón kívül tanít majd többek között Máté Gábor, Mácsai Pál, Székely Kriszta, Polgár Csaba és Miklauzic Bence is. A Dobszerda vendége Bodó Viktor, akitől azt is megkérdeztük, ő is úgy érzi-e, hogy legsikeresebb rendezése a "Ledaráltakeltüntem" ma aktuálisabb, mint valaha.
A totalitárius rendszerekben a nyílt erőszak mellett a propaganda játszott meghatározó szerepet: a sajtó és a film mellett a könyvtáraknak is komoly feladatot szántak. A könyvtárak a kirekesztés klasszikus példáit mutatják: ez kiterjedt a könyvtárosokra, az állományra és az olvasókra is, s hogy milyen mértékű hatást gyakorolhatott a könyvtár-politika mind a sztálinizmus, mind a fasizmus idején kialakult közállapotokra, arról igen keveset tudhattunk egészen mostanáig, amíg meg nem jelent Sonnevend Péter könyvtárkutató tanulmánya Vörös és Barna címmel, melynek alcíme: "Adalékok az európai diktatúrák könyvtárainak történetéhez (Szovjetunió, Német Birodalom, Magyar Népköztársaság)". A Dobszerda vendége Sonnevend Péter.
Nem kér és nem fogad el semmiféle támogatást a magyarországi kulturális költségvetésből, nem csak azért, mert nem is kapna, hanem mert esküszik, hogy a mai filmes világ a független filmeké, amelyekbe nem szól bele a hatalom. Hosszú évekig tartó belső vergődések és családi nehézségek után először színházi produkció sorozat, majd ebből egy majdnem tíz évet átölelő filmes trilógia született. Az első az Ernelláék Farkaséknál, majd a Kálmán nap és a legfrissebb az Egy százalék indián. A magyar közállapotokról, a fiatal szülők, a középkorú családok nehézségeiről és a kudarcos életek okairól ad Hajdu Szabolcs egészen pontos látleletet, s arról a gyalázatos romlásról, amely az erkölcsi tartást, a közérzetet, a kapcsolatok minőségét és főleg a környezetünkhöz való viszonyainkat jellemzi. Hajdu Szabolcs, színész, film- és színházi rendező, tanár volt a Dobszerda vendége.
Itt élet - vagy ha akarom, úgy is mondhatom, hogy ítélet. A Katona Kamrában olyat tudunk meg a jónevű szerző, Jánosy Lajos és a jól ismert színházigazgató, rendező, Máté Gábor közös alkotásából, amiről azt hittük, eddig is pontosan tudtuk. Most azonban kiderül, hogy sokmindent nem vettünk észre, nem is érthettünk és csak utólag válik bizonyossá, hogy milyen volt a késő szocializmus, a Kádár kor utolsó évei, hogy mitől éreztük úgy, hogy sokszor nem kapunk levegőt, hogy miért nem tudtak az akkori későkamaszok felnőtté válni, hogy miféle bizonytalanságok , hazugságok, elhallgatások, a ki nem mondott ítéletek és a felszín alatt dübörgő, de elfojtott lázadások hogyan tették oly bonyolulttá a mindennapokat, az emberi viszonyokat, a szerelmet, a pályaválasztást, a jövő tervezést. A nagy felismerés revelációként hat a nézőre, s azt feltételezem, a darab készítőire is. Hogy így van-e, ezt is megkérdezem Máté Gábortól, aki utolsó hónapjait tölti igazgatóként a Katona József Színház élén, ahol az utóbbi időben kapott hideget, meleget. Ő volt a Dobszerda vendége
Néhány szociográfus, dokumentumfilmes, történész, újságíró, bírósági szakértő, bírók, ügyvédek, ügyészek és három tragikusan végződő - kulákok ellen zajló - per még élő szereplői a legújabb Závada regény hősei. Miközben a gyújtogatással vádolt gazdálkodók ügyében végzik késői nyomozásukat, hogy film készülhessen az ötvenes évek brutális eseményeiről, saját életüket és korukat is megpróbálják megérteni a rendszerváltást megelőző válságokkal és bizakodásokkal teli, kiszámíthatatlan időkben. A "Pernye és fű" című regény olvastán az író szakmai és magánéleti múltja is felsejlik. Hogy így van-e, ezt is megkérdeztük az adás vendégétől, Závada Páltól.
Az isztriai partok mellett egy kicsi házból figyeli a tenger zúgását, a napfelkeltét és a napnyugtát, s közben alaposan végiggondolja az életét. Úgy dönt, ezt meg is kell írnia, nem csak a maga, az utókor számára is, hiszen már a felmenői története is megrendítően izgalmas, az övéről pedig fiatal lázadóként, a létező szocializmus elleni -először csöndes, aztán egyre látványosabb - harc egyik vezéreként, a magyar szamizdat legfőbb terjesztőinek egyikeként, majd belső disszidensként, az SZDSZ megalapításának meghatározó politikai szereplőjeként, végül Budapest 20 évre újra és újra megválasztott főpolgármestereként végtelenül sok mondanivalója van. Demszky Gábor volt a Dobszerda vendége.
„Ha jobb, hogy betegnek kell lennem, Uram, Hölgyem, Uraim, Hölgyeim, adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet és alázatot és kitartást és bátorságot. Ha jobb meggyógyulnom, kérem adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet, alázatot, kitartást és bátorságot. Ha az jobb, hogy meg kell haljak, adjatok az elmúláshoz erőt, bölcsességet, szerénységet, alázatot és bátorságot.” Így kezdődik Karsai Dániel, Szenteczki Zita és Biró Bence az "Egy tökéletes nap, életről, halálról és más démonokról" című megrendítő drámája, amelyet tavasszal mutattak be a Hatszín teátrumban. Karsai Dániel még láthatta a róla szóló előadást. Ma már nem láthatja.
Megtervezte, megrajzolta, kivágta, megvarrta, majd mozgatta és a saját kamerájával filmet rendezett és forgatott a bábfiguráival. Például a Mihaszna Köcsögről, Óláb Pufiról és Jóláb Petiről, de a szomorú Petőfi vers juhászáról is, aki bánatában a szamarat üti veri. Az első magyar vérbeli bábfilmesről Falus Éváról az animációs filmtörténet szinte egészen mostanáig mélyen hallgatott. Az ok, hogy az ötvenes években az akkori szóhasználat szerint Párizsba disszidált, s így azonnal említhetetlenné is vált Magyarországon. A múlt héten lánya, a Párizsban élő orvos, pszichiáter, terapeuta, Faloux Júlia fellebbentette az eddigi sűrű fátylat édesanyjáról és a magyar animációs film történetének kezdeteiről. Ő volt a Dobszerda vendége és természetesen nemcsak az édesanyjáról, hanem saját rendkívül izgalmas életéről is kérdeztük.
"Eltemetés, betemetés, elsietett temetés és újratemetés. Kicsiny Balázs kiállítása az Art Departmentben a múlttal kapcsolatos társadalmi rítusokból fon jelentéskoszorút. A múlt és a múltról való jelentés visszajár kísérteni az élőket"-mondta Nemes Z. Márió az ifjabb Rajk László hajdani műtermében berendezett galériában látható megdöbbentő installációk, jelmezbe öltöztetett figurák és a falra akasztott alkotások láttán. "Akit a saját sorsa bátorít föl"- ezt a címet adta a művész a legújabb műveiből készült kiállításnak. A Dobszerda vendége Kicsiny Balázs, nemzetközi hírű festő és szobrászművész, egyetemi tanár.
Biztosan emlékeznek a "Tovarisi konyec" című plakátra, amelyre egész Európában a függetlenség szimbólumaként tekintettek, s most, hogy az üzenet újra egyre aktuálisabb, gyakran látható külföldi televíziók képernyőjén is a híres magyar grafikus és animációs művész által tervezett plakát, egy orosz katona tarkóján látható mondattal, hogy most aztán itt a vége. A plakát születéséről, annak sorsáról is beszélgettünk az adás vendégével Orosz Istvánnal. Emellett sok minden más is szóba került, pl. egy különös grafikai bravúr, az anamorfózis, meg persze a nemzetközi hírű kiváló animációs filmjek, a versek és a könyvek. Az édesapjáról és a kétlelkűségről is kérdeztük.
"A szegény neandervölgyi néz szembe most a lehetőségek szivárványos sokaságával. Mákony és dögvész. A huszadik századi ember talán olyan lesz, mint ahogy a buta, erős neandervölgyire tekintett a kommunikatív homo sapiens". Így foglalja össze egy interjúban háromkötetes monumentális regénye mondanivalóját Darvasi László, aki 1908-tól 1957-ig vezeti végig a magyar történelem rettenetes buktatóin sok száz hősét a Neandervölgyiek című nyár elején megjelent könyvében, amelynek már írja a folytatását. Darvasi László volt a Dobszerda vendége. A beszélgetés súlyos szívműtéte utáni lábadozás pillanataiban készül a szívkórházban.
Harminc év állandó készenlétben, mindent tudni kell és minden pillanatban kapcsolni, ha turnéra készül, vagy épp turnézik a zenekar, nagybőgő, népi bőgő, zenekarnyi barokk hangszerek, különböző húrral készült hegedűk, brácsák, csellók, fúvós hangszerek, színpad tervek és mikrofonok, - és akkor még nem említettük a színpadra szerelendő pódiumokat, az opera díszleteket, a repülőgépen elhelyezendő eszközök csomagolását és főleg a percre pontos előkészítést. Akinek mindezt a kisujjában van, Zentai Róbert, a Budapesti Fesztivál Zenekar technikai vezetője. Ő volt a Dobszerda vendége. Beszéltünk a new yorki Carnegie Hallról, a londoni Proms fesztiválról a Hollywood Bowl-ról, de szó volt a török, a kanári szigeteki, a shanghai-i és a kanadai turnéról is.
Az irodalom, a kultúratudomány és az esztétika doktoraként évtizedek óta a magyar kultúra aktuális kérdéseivel foglalkozik, mint például a nyilvánosság új színterei, a szerzőség problémája az irodalomtudományban, a kortárs magyar fiatal irodalom, a folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. De izgalmasan elemzi a jelentős magyar irodalmi szereplők alkotásait is, pl.Kertész Imre prózáját, Nádas Péter Sajáthalál c. művét, vagy Tóth Krisztina költészetét. És legalább ennyire izgatják a magyarországi egyetemek problémái és a felső-és középfokú oktatás riasztó helyzete. Gács Anna , irodalomkritikus, szerkesztő, fordító volt a Dobszerda vendége.
"Rembrandt kifinomult képalkotói és dramaturgiai eszközöket fejlesztett ki arra, hogy bonyolult emberi konfliktusokat vigyen színre festményeken és rézkarcokon – oly módon, hogy elkötelezett nézője a cselekményt, a sorsok alakulását eseményszerűen végig is tudja követni.”- vallja Rényi András művészettörténész a sokszáz oldalas Rembrandtról írt tanulmányában, amelyből arra az érdekes felismerésre is jutunk, hogy a világ egyik legnagyobb festőművészének képein ábrázolt jelenetek akkor válnak igazán drámává, ha a néző maga is aktívan közelíti a látványt. Rényi András elemző munkája igyekszik megkönnyíteni a belépést a képek rembrandti színpadára, a festett függöny mögé, ahol a mához is szóló események zajlanak.
A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Rényi András volt.
