Archívum

" Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy nem megyek Magyarországra sem muzsikusi, sem magánemberi mivoltomban. Az eseményeket rendszeresen követem, híreket és újságot az internet segítségével állandóan olvasok, persze csak módjával, mert szeretnék néha zenével, irodalommal és egyéb szép és kellemes dolgokkal is foglalkozni"- vallja Schiff András, a világhírű zongoraművész, aki  2011-ben jelentette be, hogy amíg az Orbán-kormány hatalmon van, nem hangversenyezik Magyarországon. Ma sem lett  optimistább, de változatlanul hisz abban az értékrendszerben, amelyet - úgy látja - folyamatosan el akarnak pusztítani Magyarországon. A Budapesti Fesztiválzenekar turnéján Brahms D-moll zongoraversenyét játssza Bécsben, Erlangenben, Párizsban és Kölnben. A  bécsi koncertje előtti próbán sikerült beszélgetni vele. Ő volt a Dobszerda vendége.

Színházi- és filmszínész képzést indít a Jurányi Házban Bodó Viktor színész, rendező, aki az utóbbi időben német nyelvterületen működő színházakban rendez óriási sikerrel. A most induló független oktatási intézményben olyan képzést tervez, amelyben a film- és színházi színészmesterség egymásra épülő, egymást feltételező tudást ad, s amelynek fontos része a szakmai gyakorlat különböző alapelvek és struktúrák szerint működő alkotóközegekben. Bodón kívül tanít majd többek között Máté Gábor, Mácsai Pál, Székely Kriszta, Polgár Csaba és Miklauzic Bence is. A Dobszerda vendége  Bodó Viktor, akitől azt is megkérdeztük, ő is úgy érzi-e, hogy legsikeresebb rendezése a "Ledaráltakeltüntem" ma aktuálisabb, mint valaha.

A totalitárius rendszerekben a nyílt erőszak mellett a propaganda játszott meghatározó szerepet: a sajtó és a film mellett a könyvtáraknak is komoly feladatot szántak. A könyvtárak a kirekesztés klasszikus példáit mutatják: ez kiterjedt a könyvtárosokra, az állományra és az olvasókra is, s hogy milyen mértékű hatást gyakorolhatott a könyvtár-politika mind a sztálinizmus, mind a fasizmus idején kialakult közállapotokra, arról igen keveset tudhattunk egészen mostanáig, amíg meg nem jelent Sonnevend Péter könyvtárkutató tanulmánya Vörös és Barna címmel, melynek alcíme:  "Adalékok az európai diktatúrák könyvtárainak történetéhez (Szovjetunió, Német Birodalom, Magyar Népköztársaság)". A Dobszerda vendége Sonnevend Péter.

Nem kér és nem fogad el semmiféle támogatást a magyarországi kulturális költségvetésből, nem csak azért, mert nem is kapna, hanem mert esküszik, hogy a mai filmes világ a független filmeké, amelyekbe nem szól bele a hatalom. Hosszú évekig tartó belső vergődések és családi nehézségek után először színházi produkció sorozat, majd ebből egy majdnem tíz évet átölelő filmes trilógia született. Az első az Ernelláék Farkaséknál, majd a Kálmán nap és a legfrissebb az Egy százalék indián. A magyar közállapotokról, a fiatal szülők, a középkorú családok nehézségeiről és a kudarcos életek okairól ad Hajdu Szabolcs egészen  pontos látleletet, s arról a gyalázatos romlásról, amely az erkölcsi tartást, a közérzetet, a kapcsolatok minőségét és főleg a környezetünkhöz való viszonyainkat jellemzi. Hajdu Szabolcs, színész, film- és színházi rendező, tanár volt a Dobszerda vendége.

Itt élet - vagy ha akarom, úgy is mondhatom, hogy ítélet. A Katona Kamrában olyat tudunk meg a jónevű szerző, Jánosy Lajos és a jól ismert színházigazgató, rendező, Máté Gábor közös alkotásából, amiről azt hittük, eddig is pontosan tudtuk. Most azonban kiderül, hogy sokmindent nem vettünk észre, nem is érthettünk és csak utólag válik bizonyossá, hogy milyen volt a késő szocializmus, a Kádár kor utolsó évei, hogy mitől éreztük úgy, hogy sokszor nem kapunk levegőt, hogy miért nem tudtak az akkori későkamaszok felnőtté válni, hogy miféle bizonytalanságok , hazugságok, elhallgatások, a ki nem mondott ítéletek és a felszín alatt dübörgő, de elfojtott lázadások hogyan tették oly bonyolulttá a mindennapokat, az emberi viszonyokat, a szerelmet, a pályaválasztást, a jövő tervezést. A nagy felismerés revelációként hat a nézőre, s azt feltételezem, a darab készítőire is. Hogy így van-e, ezt is megkérdezem Máté Gábortól, aki utolsó hónapjait tölti igazgatóként a Katona József Színház élén, ahol az utóbbi időben kapott hideget, meleget. Ő volt a Dobszerda vendége

Néhány szociográfus, dokumentumfilmes, történész, újságíró, bírósági szakértő, bírók, ügyvédek, ügyészek és három tragikusan végződő - kulákok ellen zajló - per még élő szereplői a legújabb Závada regény hősei. Miközben a gyújtogatással vádolt gazdálkodók ügyében végzik késői nyomozásukat, hogy film készülhessen az ötvenes évek brutális eseményeiről,  saját életüket és korukat is megpróbálják megérteni a rendszerváltást megelőző  válságokkal és bizakodásokkal teli, kiszámíthatatlan időkben. A "Pernye és fű" című regény olvastán az író szakmai és magánéleti múltja is felsejlik. Hogy így van-e, ezt is megkérdeztük az adás vendégétől, Závada Páltól.

Az isztriai partok mellett egy kicsi házból figyeli a tenger zúgását, a napfelkeltét és a napnyugtát, s közben alaposan végiggondolja az életét. Úgy dönt, ezt meg is kell írnia, nem csak a maga, az utókor számára is, hiszen már a felmenői története is megrendítően izgalmas, az övéről pedig fiatal lázadóként, a létező szocializmus elleni -először csöndes, aztán egyre látványosabb - harc egyik vezéreként, a magyar szamizdat  legfőbb terjesztőinek egyikeként, majd belső disszidensként, az SZDSZ megalapításának meghatározó politikai szereplőjeként, végül Budapest 20 évre újra és újra megválasztott főpolgármestereként végtelenül sok mondanivalója van. Demszky Gábor volt a Dobszerda vendége. 

„Ha jobb, hogy betegnek kell lennem, Uram, Hölgyem, Uraim, Hölgyeim, adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet és alázatot és kitartást és bátorságot. Ha jobb meggyógyulnom, kérem adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet, alázatot, kitartást és bátorságot. Ha az jobb, hogy meg kell haljak, adjatok az elmúláshoz erőt, bölcsességet, szerénységet, alázatot és bátorságot.” Így kezdődik Karsai Dániel, Szenteczki Zita és Biró Bence az "Egy tökéletes nap, életről, halálról és más démonokról" című  megrendítő drámája, amelyet tavasszal mutattak be a Hatszín teátrumban. Karsai Dániel még láthatta a róla szóló  előadást. Ma már nem láthatja.

Megtervezte, megrajzolta, kivágta, megvarrta, majd mozgatta és a saját kamerájával filmet  rendezett és forgatott a bábfiguráival. Például a Mihaszna Köcsögről, Óláb Pufiról és Jóláb Petiről, de a szomorú Petőfi vers juhászáról is, aki bánatában a szamarat üti veri. Az első magyar vérbeli bábfilmesről Falus Éváról az animációs filmtörténet szinte egészen mostanáig mélyen hallgatott. Az ok, hogy az ötvenes években az akkori szóhasználat szerint Párizsba disszidált, s így azonnal említhetetlenné is vált Magyarországon.  A múlt héten lánya, a Párizsban élő orvos, pszichiáter, terapeuta, Faloux Júlia fellebbentette az eddigi sűrű fátylat édesanyjáról és a magyar animációs film történetének kezdeteiről. Ő volt a Dobszerda vendége és természetesen nemcsak az édesanyjáról, hanem saját rendkívül izgalmas életéről is kérdeztük.

"Eltemetés, betemetés, elsietett temetés és újratemetés. Kicsiny Balázs kiállítása az Art Departmentben a múlttal kapcsolatos társadalmi rítusokból fon jelentéskoszorút. A múlt és a múltról való jelentés visszajár kísérteni az élőket"-mondta Nemes Z. Márió  az ifjabb Rajk László hajdani műtermében berendezett galériában  látható megdöbbentő installációk, jelmezbe öltöztetett figurák és a falra akasztott alkotások láttán. "Akit a saját sorsa bátorít föl"- ezt a címet adta a művész a legújabb műveiből készült kiállításnak. A Dobszerda vendége Kicsiny Balázs, nemzetközi hírű festő és szobrászművész, egyetemi tanár. 

Biztosan emlékeznek a "Tovarisi konyec" című plakátra, amelyre egész Európában a függetlenség szimbólumaként tekintettek, s most, hogy az üzenet újra egyre aktuálisabb, gyakran látható külföldi televíziók képernyőjén is a híres magyar grafikus és animációs művész által tervezett plakát, egy orosz katona tarkóján látható mondattal, hogy most aztán itt a vége. A plakát születéséről, annak sorsáról is beszélgettünk az adás vendégével Orosz Istvánnal. Emellett sok minden más is szóba került, pl. egy különös grafikai bravúr, az anamorfózis, meg persze a nemzetközi hírű kiváló animációs filmjek, a versek és a könyvek. Az édesapjáról és a kétlelkűségről is kérdeztük.

"A szegény neandervölgyi néz szembe most a lehetőségek szivárványos sokaságával. Mákony és dögvész. A huszadik századi ember talán olyan lesz, mint ahogy a buta, erős neandervölgyire tekintett a kommunikatív homo sapiens". Így foglalja össze egy interjúban háromkötetes monumentális regénye mondanivalóját Darvasi László, aki 1908-tól 1957-ig vezeti végig a magyar történelem rettenetes buktatóin sok száz hősét a Neandervölgyiek című nyár elején megjelent könyvében, amelynek már írja a folytatását. Darvasi László volt a Dobszerda vendége. A beszélgetés súlyos szívműtéte utáni lábadozás pillanataiban készül a szívkórházban.

A 2024. június 19-ei adás ismétlése:

Harminc év állandó készenlétben, mindent tudni kell és minden pillanatban kapcsolni, ha turnéra készül, vagy épp turnézik a zenekar, nagybőgő, népi bőgő, zenekarnyi barokk hangszerek, különböző húrral készült hegedűk, brácsák, csellók, fúvós hangszerek, színpad tervek és mikrofonok, - és akkor még nem említettük a színpadra szerelendő pódiumokat, az opera díszleteket, a repülőgépen elhelyezendő eszközök csomagolását és főleg a percre pontos előkészítést. Akinek mindezt a kisujjában van, Zentai Róbert, a Budapesti Fesztivál Zenekar technikai vezetője. Ő volt a Dobszerda vendége. Beszéltünk a new yorki Carnegie Hallról, a londoni Proms fesztiválról a  Hollywood Bowl-ról, de szó volt a török, a kanári szigeteki, a shanghai-i és a kanadai turnéról is.

A 2024. június 12-ei adás ismétlése:

Az irodalom, a kultúratudomány és az esztétika doktoraként évtizedek óta a magyar kultúra aktuális kérdéseivel foglalkozik, mint például a nyilvánosság új színterei, a  szerzőség problémája az irodalomtudományban, a kortárs magyar fiatal irodalom, a folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. De izgalmasan elemzi a jelentős magyar irodalmi szereplők alkotásait is, pl.Kertész Imre prózáját, Nádas Péter Sajáthalál c. művét, vagy Tóth Krisztina költészetét. És  legalább ennyire izgatják a magyarországi egyetemek problémái és a felső-és középfokú oktatás riasztó helyzete. Gács Anna , irodalomkritikus, szerkesztő, fordító volt a Dobszerda vendége.

A 2024. április 3-ai adás ismétlése:

"Rembrandt kifinomult képalkotói és dramaturgiai eszközöket fejlesztett ki arra, hogy bonyolult emberi konfliktusokat vigyen színre festményeken és rézkarcokon – oly módon, hogy elkötelezett nézője a cselekményt, a sorsok alakulását eseményszerűen végig is tudja követni.”- vallja Rényi András művészettörténész a sokszáz oldalas Rembrandtról írt tanulmányában, amelyből arra az érdekes felismerésre is jutunk, hogy a világ egyik legnagyobb festőművészének képein ábrázolt jelenetek akkor válnak igazán drámává, ha a néző maga is aktívan közelíti a látványt. Rényi András elemző munkája igyekszik megkönnyíteni a belépést a képek rembrandti színpadára, a festett függöny mögé, ahol a mához is szóló események zajlanak.

A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Rényi András volt.

A 2024. március 27-ei adás ismétlése:

Amit csak megtehet a felejtés ellen, azt irodalomtörténészként meg is teszi. Rendszeresen jelennek meg újabb és újabb visszaemlékezései, elemzései, kritikai hangvételű tanulmányai, amelyek elsősorban keserű tapasztalatainak hatására, hogy  eltűnni látszik a múlt legnagyobbjainak felidézése,   megpróbálja ébren tartani  irodalmi emlékezetünket. Adytól, Kosztolányin át Karinthyig, József Attilától Molnár Ferencig, Pilinszkyig és Petri Györgyig sok mindenkire  ráirányítja erős fókuszú lencséjét, s nem ritkán saját korábbi tévedéseit is bátor önkritikával illetve új megvilágításba helyezi a magyar irodalmat. 
Veres András, irodalomtörténész volt a Dobszerda vendége, akinek egyszerre két tanulmánya is elolvasható, az egyik "A felejtés ellen", a másik az "És megint elölről" címet viseli. 

A 2024. március 13-ai adás ismétlése:

Gyönyörű fekete,  göndör haja volt,  hatalmas sötétbarna szeme és kreol bőre. Mindenki imádta az állami gondozó intézetben, ahová  egészen kicsi fiúként került. A hányatott gyerekkor ellenére máig az a legjellemzőbb rá, hogy derűs mosoly ül az arcán, láthatóan élvezi az életet. Szinte csodával határos módon derült ki, hogy a kicsi korától vágyott színészi és előadó művészi hivatásra mennyire alkalmas, így egyenes út vezetett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. Ma ismert színész, a Víg Színház után szabadúszóként sokféle szerepet és színházat kipróbált, s legújabban rádiós műsorvezető kollégaként is találkozhatunk vele és feleségével itt a Klubrádióban. Kálid Artúr a Dobszerda vendége, aki ugyan sokat mosolyog, de arról, amit ma mindannyian átélünk, rendkívül keserűen beszél.

A 2024. február 28-ai adás ismétlése:

Nem gondoltam volna, hogy a gyászról, egy hozzánk nagyon közelálló családtag elvesztéséről lehet úgy is beszélni, hogy olykor ott bujkáljon a mosoly is a szájunk szélén, sőt, egy-egy pillanatra önfeledten nevetni is tudjunk. Pedig lehet, és nem is kell szégyenkezni miatta. Ezt bizonyítja egy fiatal, elsőfilmes rendező, aki egy családi gyász történetén keresztül sok-sok olyan tabut képes ledönteni, amiről azt gondolnánk, érinthetetlen. Breier Ádám, Lefkovicsék gyászolnak című első nagyjátékfilmjét sok alapos és érdekes dokumentumfilm előzte meg, amelyek közül nem egy ugyancsak tabukat döntögetett, akár Kubában, akár Krasznahorkai László szülőhelyén történt a forgatás. A Dobszerda vendége Breier Ádám, filmrendező.

A 2024. április 10-ei adás ismétlése:

Nem szereti, ha alternatív Nobel díjasként aposztrofálják, pedig 1995-ben a cigányság helyzetének javítását szolgáló Autonómia Alapítvány létrehozásáért jogosan ítéltek oda számára. Az elismeréseknél fontosabbnak tartja azt a sokféle nemzetközi fejlesztési programot, környezetvédelmi tevékenységet, civil kezdeményezést, amelyek segítségével jobbá tette sokak életét. A most megjelenő önéletrajzi regényéből megtudhatjuk, hogy élt három kontinensen, tíz országban, négy házasságban, beszél számos nyelvet, hogy alapító főszerkesztője volt az ENSZ mezőgazdasági és környezetvédelmi szervezetei legfontosabb lapjainak, s hogy 1986-ban tért haza Magyarországra hosszú emigráció után. A ma is tevékeny 98 éves újságíró és emberi jogi aktivista, Bíró András rendkívül kalandos élete sokak számára példát adhat. Ő volt a Dobszerda vendége.

A 2024. február 14-ei adás ismétlése:

Mondhatnám, az örök kakaó a főhőse legújabb regényének, a huszadik és huszonegyedik század általunk ismerhető idejének minden jelentősebb, vagy épp jelentéktelenebb, de mindenképp nyomot hagyó világáról. Amelyben a főhős, - olykor maga az író, olykor meg nem, mindenre emlékszik, miközben mindent el is felejt. Mi viszont elképesztően pontos látképet kapunk a társadalmunk szinte minden rétegéről a rózsadombtól a cigányputrin, az egyetemtől a falusi kunyhón át a kocsmák legmélyebb belsejéig. A szerző, Jánossy Lajos, a magyar irodalmi kortárslét meghatározó részvevője volt a Dobszerda vendége, akivel nemcsak az ő saját portréját, de az általa alaposan megfaggatott írótársaiét is megpróbáltuk elemezni. 

A 2024. január 3-ai adás ismétlése:

Wenckheim Frigyes egykori dolgozószobája a Szabó Ervin téri Wenckheim palotában ma is őrzi a művelt főúri miliőt. A gróf józsefvárosi palotája 1931 óta könyvtár, 1946 óta úgy hívják, hogy Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A gyönyörű szoba mai „birtokosa” éppen huszonötödik éve dr. Fodor Péter főigazgató, címzetes egyetemi docens. Ő felügyeli a jóval 5 millió fölötti éves látogatói forgalmat, és a közel háromszázezer beiratkozott olvasó megfelelő kiszolgálását. Pontosan meg tudja mondani, hogy az 56 tagkönyvtárból éppen melyik ázott be utoljára, vagy hogy hol van épp szükség gyors helyreállításra. Fodor Péter volt a Dobszerda első vendége az újévben, akitől azt is megkérdeztük, elavult fogalommá vált-e mára a könyvtár, vagy épp ellenkezőleg.

"Csak véget ért hát újkori történetünk első dupla kampánya. Helyhatósági választás, együtt az európai parlamenti választásokkal, ilyen még nem volt mifelénk. Hogy tartalmilag mit jelentett ez a kampány? Nem emlékszem. Semmilyen üzenet nem jött át, csak az, hogy kell az Erő, a Hang, a Felmutatás. A Béke! Azt, hogy mit jelent ma Európa, milyen legyen a jövője, hogyan valósuljon meg az önkormányzati autonómia, milyen irányt vegyen a kultúra, hogyan lehetne felszámolni az esélyegyenlőtlenséget, arról nem hallottunk..." Írta a napokban a romániai magyar színész, tanár, projektmenedzser, médiaszakember, 2022-ig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, rövid ideig maga is politikus, Gáspárik Attila. Ő volt a Dobszerda vendége.

Harminc év állandó készenlétben, mindent tudni kell és minden pillanatban kapcsolni, ha turnéra készül, vagy épp turnézik a zenekar, nagybőgő, népi bőgő, zenekarnyi barokk hangszerek, különböző húrral készült hegedűk, brácsák, csellók, fúvós hangszerek, színpad tervek és mikrofonok, - és akkor még nem említettük a színpadra szerelendő pódiumokat, az opera díszleteket, a repülőgépen elhelyezendő eszközök csomagolását és főleg a percre pontos előkészítést. Akinek mindezt a kisujjában van, Zentai Róbert, a Budapesti Fesztivál Zenekar technikai vezetője. Ő volt a Dobszerda vendége. Beszéltünk a new yorki Carnegie Hallról, a londoni Proms fesztiválról a  Hollywood Bowl-ról, de szó volt a török, a kanári szigeteki, a shanghai-i és a kanadai turnéról is.

Az irodalom, a kultúratudomány és az esztétika doktoraként évtizedek óta a magyar kultúra aktuális kérdéseivel foglalkozik, mint például a nyilvánosság új színterei, a  szerzőség problémája az irodalomtudományban, a kortárs magyar fiatal irodalom, a folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. De izgalmasan elemzi a jelentős magyar irodalmi szereplők alkotásait is, pl.Kertész Imre prózáját, Nádas Péter Sajáthalál c. művét, vagy Tóth Krisztina költészetét. És  legalább ennyire izgatják a magyarországi egyetemek problémái és a felső-és középfokú oktatás riasztó helyzete. Gács Anna , irodalomkritikus, szerkesztő, fordító volt a Dobszerda vendége.

Édesanyjának köszönhették a gyerekek az Öregnéne őzikéjét, édesapja pszichiáterként Ferenczi Sándor, később József Attila barátja, majd ő készítette Adolf Eichmann háborús bűnös pszichológiai vizsgálatát. Ő maga Kulcsár István magyar újságíró, író, rádiós és televíziós személyiség. A hetvenes és a nyolcvanas években az ország egyik legismertebb riportere, évekig a Magyar Rádió és Televízió moszkvai és New York-i tudósítója volt. Ma 91 évesen jónéhány önéletrajzi könyv szerzője, legutóbbi kötete Szülőföldem Lipócia. Kulcsár István a Dobszerda vendége.

"Amit színész játszik, mindig hamis, egyenesen hazug és éppen ezért színház. Amit eljátszanak az hazugság, de ezt szeretjük. Az eljátszott hazugságot. Hazug az író és hazugok a szereplők és hazugok a nézők is és mindez együttvéve egyetlen abszurditás. Nem is beszélve arról, hogy perverzitás is egyben, melynek már évezredes a múltja. A színház évezredes perverzitás, melynek bolondja az emberiség” - írja Thomas Bernhard a "Színházcsinálók" című darabjában, amelyet egy téglafallal körülvett pincében játszott a napokban a KV Társulat Urbanovits Krisztina első rendezéseként az ő főszereplésével. Hogy mi a színház, arról igazán sokat tud, s még többet arról, hogy mi a független színház, s hogy ma mennyi esélye van ennek a műfajnak. A kaposvári színházi múlttal rendelkező és a KV Színházat létrehozó színész-rendező Urbanovits Kriszina volt a Dobszerda vendége.

"Leginkább a különböző életfelfogások, világlátások ütközése érdekel, és az, hogy hogyan lehet ugyanazt a személyt vagy eseményt más-más szemszögből, különbözőképpen látni.”- vallja az idei Artisjus irodalmi nagydíjas Rakovszky Zsuzsa, aki a Vita élőben című verseskötetéért vehette át a jelentős kitüntetést , de legalább ennyire elismerésre méltóak a regényei, amelyekből egy rendkívüli gyerekkor és egy különleges személyiség körvonalai rajzolódnak ki. Rakovszky Zsuzsa, a Sopronban élő kitűnő író volt a Dobszerda vendége.

Aki még emlékszik a hetvenes évek egyik nagy botrányára, a Boglári Kápolnatárlatot létrehozó művészek, elsősorban Galántai György meghurcolására, az biztosan azt is tudja, az emlékezetes akciót követően, milyen hatalmas értékű archívumot hozott létre az avantgard művészet nemzetközi alkotásait összegyűjtve Galántai György mellett Klaniczay Júlia. A 650 folyóméternyi és a 2300 órányi digitalizált archívumi anyagban csaknem 7500 művész, művészcsoport, intézmény kutatható. Ez a gyűjtemény szinte minden képző- és iparművészeti ágazat alkotásaira kiterjed. Az 1979-ben indult illegális Artpool archívum társalapítója. Klaniczay Júlia, művészettörténész, kutató volt a Dobszerda vendége.

2020. március, lockdown. Jól emlékszünk, az emberek a Covid elől a négy fal közé kényszerítve, elzárva a világtól, s minden fajta szórakozási lehetőségtől, így a színháztól is. A színészek ugyancsak a négy fal között, elzárva a színjátszástól. Ekkor jön a nagy ötlet, az online színházi platform, vagyis az E-Színház. A kitalálója olyan ember, akinek folyamatosan új dolgokon jár az agya, hol regényíróként, hol ügyvédként, hol egyetemi oktatóként, hol színházi emberként. Nemrég jelent meg a hetedik kötete,  a kisfiát egyedül nevelő, súlyos válságba került anya és fia története. A szerző, Légrádi Gergely. Ő volt a Dobszerda vendége.

"Az írás: a regény- és novellaírás, azaz a hétköznapi, „mondatról mondatra” típusú írás. Ha azt folyamatosan csinálom, akkor jól érzem magam. Akkor megtisztulok a napi szennytől. Akkor önmagamnak érzem magam. Az más kérdés, hogy máshoz is van tehetségem, és ezért csinálom. Van, ami néha sikerül is, például a színdarabírás. Rajzolni is szeretek.." – mondta egy nemrég vele készült beszélgetésben az akkor épp 70 éves író, dramaturg, kritikus, forgatókönyv író, tanár, akinek legújabb kötetében megjelent drámái és a Goethe Intézetben általa megnyitott Kafka kiállítás az apropója a mostani beszélgetésünknek. A Dobszerda vendége Forgách András.

"Megmentettem magamat, hát itt az idő másokat is" -idézi Azariah dalszövegét a "Megmenteni bárkit" című regény és "A rezervátum visszafoglalása" című novelláskötet szerzője, aki egyre több olyan helyzetbe hozza magát, amelyben valóban az a cél, hogy megmentse az erre komolyan rászorulókat. Író, újságíró, kritikus, az Utcajogász csapat aktív munkatársa, az Üvegplafon feminista blog alapítója, a Revizor online szerkesztője, a Színházi Kritikusok Céhe társelnöke, az idei Európai Irodalmi Díj 13 jelöltje közül az egyik. A neve Puskás Panni. Ő volt a Dobszerda vendége.

Úgy kezdte, hogy már kisgyerekként különösen szépen tudott furulyázni, aztán egyre mélyebbre ásta magát a régi zene történetébe és azt próbálta kideríteni, hogyan játszhattak a korabeli barokk muzsikusok. Különösen Haydn érdekelte, annyira, hogy 1996 óta a Magyar Haydn Társaság elnöke, egyúttal  az 1998 és 2009 között Fertődön rendezett „Haydn Eszterházán” fesztivál művészeti igazgatója is volt. Amikor ez a gyönyörű sorozat egy új politikai attitűd jegyében megszakadt, kutatni kezdte a 18. század végi Eszterháza zenei és operaéletét. Nemrég jelent meg egy rendkívül alapos és izgalmas tanulmánya  az eszterházi operajátszásról. Malina János, zenetörténész, zenekritikus, Kismarton és Haydn kutató volt a Dobszerda vendége