"Rembrandt kifinomult képalkotói és dramaturgiai eszközöket fejlesztett ki arra, hogy bonyolult emberi konfliktusokat vigyen színre festményeken és rézkarcokon – oly módon, hogy elkötelezett nézője a cselekményt, a sorsok alakulását eseményszerűen végig is tudja követni.”- vallja Rényi András művészettörténész a sokszáz oldalas Rembrandtról írt tanulmányában, amelyből arra az érdekes felismerésre is jutunk, hogy a világ egyik legnagyobb festőművészének képein ábrázolt jelenetek akkor válnak igazán drámává, ha a néző maga is aktívan közelíti a látványt. Rényi András elemző munkája igyekszik megkönnyíteni a belépést a képek rembrandti színpadára, a festett függöny mögé, ahol a mához is szóló események zajlanak.
A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Rényi András volt.
A 2024. március 27-ei adás ismétlése:
Amit csak megtehet a felejtés ellen, azt irodalomtörténészként meg is teszi. Rendszeresen jelennek meg újabb és újabb visszaemlékezései, elemzései, kritikai hangvételű tanulmányai, amelyek elsősorban keserű tapasztalatainak hatására, hogy eltűnni látszik a múlt legnagyobbjainak felidézése, megpróbálja ébren tartani irodalmi emlékezetünket. Adytól, Kosztolányin át Karinthyig, József Attilától Molnár Ferencig, Pilinszkyig és Petri Györgyig sok mindenkire ráirányítja erős fókuszú lencséjét, s nem ritkán saját korábbi tévedéseit is bátor önkritikával illetve új megvilágításba helyezi a magyar irodalmat.
Veres András, irodalomtörténész volt a Dobszerda vendége, akinek egyszerre két tanulmánya is elolvasható, az egyik "A felejtés ellen", a másik az "És megint elölről" címet viseli.
Gyönyörű fekete, göndör haja volt, hatalmas sötétbarna szeme és kreol bőre. Mindenki imádta az állami gondozó intézetben, ahová egészen kicsi fiúként került. A hányatott gyerekkor ellenére máig az a legjellemzőbb rá, hogy derűs mosoly ül az arcán, láthatóan élvezi az életet. Szinte csodával határos módon derült ki, hogy a kicsi korától vágyott színészi és előadó művészi hivatásra mennyire alkalmas, így egyenes út vezetett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. Ma ismert színész, a Víg Színház után szabadúszóként sokféle szerepet és színházat kipróbált, s legújabban rádiós műsorvezető kollégaként is találkozhatunk vele és feleségével itt a Klubrádióban. Kálid Artúr a Dobszerda vendége, aki ugyan sokat mosolyog, de arról, amit ma mindannyian átélünk, rendkívül keserűen beszél.
Nem gondoltam volna, hogy a gyászról, egy hozzánk nagyon közelálló családtag elvesztéséről lehet úgy is beszélni, hogy olykor ott bujkáljon a mosoly is a szájunk szélén, sőt, egy-egy pillanatra önfeledten nevetni is tudjunk. Pedig lehet, és nem is kell szégyenkezni miatta. Ezt bizonyítja egy fiatal, elsőfilmes rendező, aki egy családi gyász történetén keresztül sok-sok olyan tabut képes ledönteni, amiről azt gondolnánk, érinthetetlen. Breier Ádám, Lefkovicsék gyászolnak című első nagyjátékfilmjét sok alapos és érdekes dokumentumfilm előzte meg, amelyek közül nem egy ugyancsak tabukat döntögetett, akár Kubában, akár Krasznahorkai László szülőhelyén történt a forgatás. A Dobszerda vendége Breier Ádám, filmrendező.
Nem szereti, ha alternatív Nobel díjasként aposztrofálják, pedig 1995-ben a cigányság helyzetének javítását szolgáló Autonómia Alapítvány létrehozásáért jogosan ítéltek oda számára. Az elismeréseknél fontosabbnak tartja azt a sokféle nemzetközi fejlesztési programot, környezetvédelmi tevékenységet, civil kezdeményezést, amelyek segítségével jobbá tette sokak életét. A most megjelenő önéletrajzi regényéből megtudhatjuk, hogy élt három kontinensen, tíz országban, négy házasságban, beszél számos nyelvet, hogy alapító főszerkesztője volt az ENSZ mezőgazdasági és környezetvédelmi szervezetei legfontosabb lapjainak, s hogy 1986-ban tért haza Magyarországra hosszú emigráció után. A ma is tevékeny 98 éves újságíró és emberi jogi aktivista, Bíró András rendkívül kalandos élete sokak számára példát adhat. Ő volt a Dobszerda vendége.
Mondhatnám, az örök kakaó a főhőse legújabb regényének, a huszadik és huszonegyedik század általunk ismerhető idejének minden jelentősebb, vagy épp jelentéktelenebb, de mindenképp nyomot hagyó világáról. Amelyben a főhős, - olykor maga az író, olykor meg nem, mindenre emlékszik, miközben mindent el is felejt. Mi viszont elképesztően pontos látképet kapunk a társadalmunk szinte minden rétegéről a rózsadombtól a cigányputrin, az egyetemtől a falusi kunyhón át a kocsmák legmélyebb belsejéig. A szerző, Jánossy Lajos, a magyar irodalmi kortárslét meghatározó részvevője volt a Dobszerda vendége, akivel nemcsak az ő saját portréját, de az általa alaposan megfaggatott írótársaiét is megpróbáltuk elemezni.
Wenckheim Frigyes egykori dolgozószobája a Szabó Ervin téri Wenckheim palotában ma is őrzi a művelt főúri miliőt. A gróf józsefvárosi palotája 1931 óta könyvtár, 1946 óta úgy hívják, hogy Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A gyönyörű szoba mai „birtokosa” éppen huszonötödik éve dr. Fodor Péter főigazgató, címzetes egyetemi docens. Ő felügyeli a jóval 5 millió fölötti éves látogatói forgalmat, és a közel háromszázezer beiratkozott olvasó megfelelő kiszolgálását. Pontosan meg tudja mondani, hogy az 56 tagkönyvtárból éppen melyik ázott be utoljára, vagy hogy hol van épp szükség gyors helyreállításra. Fodor Péter volt a Dobszerda első vendége az újévben, akitől azt is megkérdeztük, elavult fogalommá vált-e mára a könyvtár, vagy épp ellenkezőleg.
"Csak véget ért hát újkori történetünk első dupla kampánya. Helyhatósági választás, együtt az európai parlamenti választásokkal, ilyen még nem volt mifelénk. Hogy tartalmilag mit jelentett ez a kampány? Nem emlékszem. Semmilyen üzenet nem jött át, csak az, hogy kell az Erő, a Hang, a Felmutatás. A Béke! Azt, hogy mit jelent ma Európa, milyen legyen a jövője, hogyan valósuljon meg az önkormányzati autonómia, milyen irányt vegyen a kultúra, hogyan lehetne felszámolni az esélyegyenlőtlenséget, arról nem hallottunk..." Írta a napokban a romániai magyar színész, tanár, projektmenedzser, médiaszakember, 2022-ig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, rövid ideig maga is politikus, Gáspárik Attila. Ő volt a Dobszerda vendége.
Harminc év állandó készenlétben, mindent tudni kell és minden pillanatban kapcsolni, ha turnéra készül, vagy épp turnézik a zenekar, nagybőgő, népi bőgő, zenekarnyi barokk hangszerek, különböző húrral készült hegedűk, brácsák, csellók, fúvós hangszerek, színpad tervek és mikrofonok, - és akkor még nem említettük a színpadra szerelendő pódiumokat, az opera díszleteket, a repülőgépen elhelyezendő eszközök csomagolását és főleg a percre pontos előkészítést. Akinek mindezt a kisujjában van, Zentai Róbert, a Budapesti Fesztivál Zenekar technikai vezetője. Ő volt a Dobszerda vendége. Beszéltünk a new yorki Carnegie Hallról, a londoni Proms fesztiválról a Hollywood Bowl-ról, de szó volt a török, a kanári szigeteki, a shanghai-i és a kanadai turnéról is.
Az irodalom, a kultúratudomány és az esztétika doktoraként évtizedek óta a magyar kultúra aktuális kérdéseivel foglalkozik, mint például a nyilvánosság új színterei, a szerzőség problémája az irodalomtudományban, a kortárs magyar fiatal irodalom, a folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. De izgalmasan elemzi a jelentős magyar irodalmi szereplők alkotásait is, pl.Kertész Imre prózáját, Nádas Péter Sajáthalál c. művét, vagy Tóth Krisztina költészetét. És legalább ennyire izgatják a magyarországi egyetemek problémái és a felső-és középfokú oktatás riasztó helyzete. Gács Anna , irodalomkritikus, szerkesztő, fordító volt a Dobszerda vendége.
Édesanyjának köszönhették a gyerekek az Öregnéne őzikéjét, édesapja pszichiáterként Ferenczi Sándor, később József Attila barátja, majd ő készítette Adolf Eichmann háborús bűnös pszichológiai vizsgálatát. Ő maga Kulcsár István magyar újságíró, író, rádiós és televíziós személyiség. A hetvenes és a nyolcvanas években az ország egyik legismertebb riportere, évekig a Magyar Rádió és Televízió moszkvai és New York-i tudósítója volt. Ma 91 évesen jónéhány önéletrajzi könyv szerzője, legutóbbi kötete Szülőföldem Lipócia. Kulcsár István a Dobszerda vendége.
"Amit színész játszik, mindig hamis, egyenesen hazug és éppen ezért színház. Amit eljátszanak az hazugság, de ezt szeretjük. Az eljátszott hazugságot. Hazug az író és hazugok a szereplők és hazugok a nézők is és mindez együttvéve egyetlen abszurditás. Nem is beszélve arról, hogy perverzitás is egyben, melynek már évezredes a múltja. A színház évezredes perverzitás, melynek bolondja az emberiség” - írja Thomas Bernhard a "Színházcsinálók" című darabjában, amelyet egy téglafallal körülvett pincében játszott a napokban a KV Társulat Urbanovits Krisztina első rendezéseként az ő főszereplésével. Hogy mi a színház, arról igazán sokat tud, s még többet arról, hogy mi a független színház, s hogy ma mennyi esélye van ennek a műfajnak. A kaposvári színházi múlttal rendelkező és a KV Színházat létrehozó színész-rendező Urbanovits Kriszina volt a Dobszerda vendége.
"Leginkább a különböző életfelfogások, világlátások ütközése érdekel, és az, hogy hogyan lehet ugyanazt a személyt vagy eseményt más-más szemszögből, különbözőképpen látni.”- vallja az idei Artisjus irodalmi nagydíjas Rakovszky Zsuzsa, aki a Vita élőben című verseskötetéért vehette át a jelentős kitüntetést , de legalább ennyire elismerésre méltóak a regényei, amelyekből egy rendkívüli gyerekkor és egy különleges személyiség körvonalai rajzolódnak ki. Rakovszky Zsuzsa, a Sopronban élő kitűnő író volt a Dobszerda vendége.
Aki még emlékszik a hetvenes évek egyik nagy botrányára, a Boglári Kápolnatárlatot létrehozó művészek, elsősorban Galántai György meghurcolására, az biztosan azt is tudja, az emlékezetes akciót követően, milyen hatalmas értékű archívumot hozott létre az avantgard művészet nemzetközi alkotásait összegyűjtve Galántai György mellett Klaniczay Júlia. A 650 folyóméternyi és a 2300 órányi digitalizált archívumi anyagban csaknem 7500 művész, művészcsoport, intézmény kutatható. Ez a gyűjtemény szinte minden képző- és iparművészeti ágazat alkotásaira kiterjed. Az 1979-ben indult illegális Artpool archívum társalapítója. Klaniczay Júlia, művészettörténész, kutató volt a Dobszerda vendége.
2020. március, lockdown. Jól emlékszünk, az emberek a Covid elől a négy fal közé kényszerítve, elzárva a világtól, s minden fajta szórakozási lehetőségtől, így a színháztól is. A színészek ugyancsak a négy fal között, elzárva a színjátszástól. Ekkor jön a nagy ötlet, az online színházi platform, vagyis az E-Színház. A kitalálója olyan ember, akinek folyamatosan új dolgokon jár az agya, hol regényíróként, hol ügyvédként, hol egyetemi oktatóként, hol színházi emberként. Nemrég jelent meg a hetedik kötete, a kisfiát egyedül nevelő, súlyos válságba került anya és fia története. A szerző, Légrádi Gergely. Ő volt a Dobszerda vendége.
"Az írás: a regény- és novellaírás, azaz a hétköznapi, „mondatról mondatra” típusú írás. Ha azt folyamatosan csinálom, akkor jól érzem magam. Akkor megtisztulok a napi szennytől. Akkor önmagamnak érzem magam. Az más kérdés, hogy máshoz is van tehetségem, és ezért csinálom. Van, ami néha sikerül is, például a színdarabírás. Rajzolni is szeretek.." – mondta egy nemrég vele készült beszélgetésben az akkor épp 70 éves író, dramaturg, kritikus, forgatókönyv író, tanár, akinek legújabb kötetében megjelent drámái és a Goethe Intézetben általa megnyitott Kafka kiállítás az apropója a mostani beszélgetésünknek. A Dobszerda vendége Forgách András.
"Megmentettem magamat, hát itt az idő másokat is" -idézi Azariah dalszövegét a "Megmenteni bárkit" című regény és "A rezervátum visszafoglalása" című novelláskötet szerzője, aki egyre több olyan helyzetbe hozza magát, amelyben valóban az a cél, hogy megmentse az erre komolyan rászorulókat. Író, újságíró, kritikus, az Utcajogász csapat aktív munkatársa, az Üvegplafon feminista blog alapítója, a Revizor online szerkesztője, a Színházi Kritikusok Céhe társelnöke, az idei Európai Irodalmi Díj 13 jelöltje közül az egyik. A neve Puskás Panni. Ő volt a Dobszerda vendége.
Úgy kezdte, hogy már kisgyerekként különösen szépen tudott furulyázni, aztán egyre mélyebbre ásta magát a régi zene történetébe és azt próbálta kideríteni, hogyan játszhattak a korabeli barokk muzsikusok. Különösen Haydn érdekelte, annyira, hogy 1996 óta a Magyar Haydn Társaság elnöke, egyúttal az 1998 és 2009 között Fertődön rendezett „Haydn Eszterházán” fesztivál művészeti igazgatója is volt. Amikor ez a gyönyörű sorozat egy új politikai attitűd jegyében megszakadt, kutatni kezdte a 18. század végi Eszterháza zenei és operaéletét. Nemrég jelent meg egy rendkívül alapos és izgalmas tanulmánya az eszterházi operajátszásról. Malina János, zenetörténész, zenekritikus, Kismarton és Haydn kutató volt a Dobszerda vendége
Nem szereti, ha alternatív Nobel díjasként aposztrofálják, pedig 1995-ben a cigányság helyzetének javítását szolgáló Autonómia Alapítvány létrehozásáért jogosan ítéltek oda számára. Az elismeréseknél fontosabbnak tartja azt a sokféle nemzetközi fejlesztési programot, környezetvédelmi tevékenységet, civil kezdeményezést, amelyek segítségével jobbá tette sokak életét. A most megjelenő önéletrajzi regényéből megtudhatjuk, hogy élt három kontinensen, tíz országban, négy házasságban, beszél számos nyelvet, hogy alapító főszerkesztője volt az ENSZ mezőgazdasági és környezetvédelmi szervezetei legfontosabb lapjainak, s hogy 1986-ban tért haza Magyarországra hosszú emigráció után. A ma is tevékeny 98 éves újságíró és emberi jogi aktivista, Bíró András rendkívül kalandos élete sokak számára példát adhat. Ő volt a Dobszerda vendége.
"Rembrandt kifinomult képalkotói és dramaturgiai eszközöket fejlesztett ki arra, hogy bonyolult emberi konfliktusokat vigyen színre festményeken és rézkarcokon – oly módon, hogy elkötelezett nézője a cselekményt, a sorsok alakulását eseményszerűen végig is tudja követni.”- vallja Rényi András művészettörténész a sokszáz oldalas Rembrandtról írt tanulmányában, amelyből arra az érdekes felismerésre is jutunk, hogy a világ egyik legnagyobb festőművészének képein ábrázolt jelenetek akkor válnak igazán drámává, ha a néző maga is aktívan közelíti a látványt. Rényi András elemző munkája igyekszik megkönnyíteni a belépést a képek rembrandti színpadára, a festett függöny mögé, ahol a mához is szóló események zajlanak.
A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Rényi András volt.
Amit csak megtehet a felejtés ellen, azt irodalomtörténészként meg is teszi. Rendszeresen jelennek meg újabb és újabb visszaemlékezései, elemzései, kritikai hangvételű tanulmányai, amelyek elsősorban keserű tapasztalatainak hatására, hogy eltűnni látszik a múlt legnagyobbjainak felidézése, megpróbálja ébren tartani irodalmi emlékezetünket. Adytól, Kosztolányin át Karinthyig, József Attilától Molnár Ferencig, Pilinszkyig és Petri Györgyig sok mindenkire ráirányítja erős fókuszú lencséjét, s nem ritkán saját korábbi tévedéseit is bátor önkritikával illetve új megvilágításba helyezi a magyar irodalmat.
Veres András, irodalomtörténész volt a Dobszerda vendége, akinek egyszerre két tanulmánya is elolvasható, az egyik "A felejtés ellen", a másik az "És megint elölről" címet viseli.
A XX-ik és most már a XXI-ik század egyik leghíresebb kortárs zeneszerzőjének néhány hete ünnepeltük a 98-ik születésnapját. Szinte hihetetlen, hogy élete végén egy nemzetközileg is óriási sikert aratott operával hívta fel újra a világ figyelmét. Csodálatos életművében ez volt az első opera. És még hihetetlenebb, hogy hamarosan megszületik az újabb operája! Kurtág György volt a Dobszerda vendége.
Gyönyörű fekete, göndör haja volt, hatalmas sötétbarna szeme és kreol bőre. Mindenki imádta az állami gondozó intézetben, ahová egészen kicsi fiúként került. A hányatott gyerekkor ellenére máig az a legjellemzőbb rá, hogy derűs mosoly ül az arcán, láthatóan élvezi az életet. Szinte csodával határos módon derült ki, hogy a kicsi korától vágyott színészi és előadó művészi hivatásra mennyire alkalmas, így egyenes út vezetett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. Ma ismert színész, a Víg Színház után szabadúszóként sokféle szerepet és színházat kipróbált, s legújabban rádiós műsorvezető kollégaként is találkozhatunk vele és feleségével itt a Klubrádióban. Kálid Artúr a Dobszerda vendége, aki ugyan sokat mosolyog, de arról, amit ma mindannyian átélünk, rendkívül keserűen beszél.
Hajdu Szabolcs, Török Ferenc, Miklauzic Bence, Pálfi György, Mundruczó Kornél, Kenyeres Bálint, Kocsis Ágnes Gigor Attila, csak néhány ismert név azok közül, akik mindannyian a tanítványai voltak, de a legújabb és legsikeresebb fiatal filmrendezők filmjeinél is bábáskodott, sőt, jelenleg is folyamatosan rajta tartja kezét Reisz Gábor, Kis Hajni, Hevér Dániel, és még néhány elsőfilmes munkáin. A filmkritikusok életműdíjának idei átadásakor valaki találóan a magyar filmesek anyukájának nevezte. Többek szerint a legfontosabb gondolatokat, a lényegi kritikát, olykor a legfontosabb pofonokat is tőle lehet megkapni, s ezek garantálják a filmek sikerét. Schulze Éva, Európa díjas, Balázs Béla díjas, Árvai Jolán díjas vágó, dramaturg, forgatókönyvíró, producer, stúdióvezető, egyetemi tanár, kuratóriumi elnök volt a Dobszerda vendége.
Nem gondoltam volna, hogy a gyászról, egy hozzánk nagyon közelálló családtag elvesztéséről lehet úgy is beszélni, hogy olykor ott bujkáljon a mosoly is a szájunk szélén, sőt, egy-egy pillanatra önfeledten nevetni is tudjunk. Pedig lehet, és nem is kell szégyenkezni miatta. Ezt bizonyítja egy fiatal, elsőfilmes rendező, aki egy családi gyász történetén keresztül sok-sok olyan tabut képes ledönteni, amiről azt gondolnánk, érinthetetlen. Breier Ádám, Lefkovicsék gyászolnak című első nagyjátékfilmjét sok alapos és érdekes dokumentumfilm előzte meg, amelyek közül nem egy ugyancsak tabukat döntögetett, akár Kubában, akár Krasznahorkai László szülőhelyén történt a forgatás. A Dobszerda vendége Breier Ádám, filmrendező.
Egy rendkívül kalandos életút, svájci születésű édesanya, aki soha nem tudta otthon érezni magát Magyarországon. Ez a tény meghatározóvá vált a háború alatt és azt követően a cseperedő kisfiú, majd fiatalember számára. 1956-os szerepvállalása miatt megjárta a kistarcsai internálótábort, majd diákfelkelő múltja után gépészmérnöki karrierje is derékba tört. A ma 87 éves gépészmérnök, irodalmár és író egy életen át ragaszkodott a legőszintébb szembenézéshez. Mindezt egy gyönyörű és megrázó monológban mondta el a Dobszerdában. Kivételesen a riporter csak hallgatja, nem kérdez, mert kérdésekre nincsen szükség. Ungváry Rudolf volt a rendhagyó Dobszerda vendége.
Mondhatnám, az örök kakaó a főhőse legújabb regényének, a huszadik és huszonegyedik század általunk ismerhető idejének minden jelentősebb, vagy épp jelentéktelenebb, de mindenképp nyomot hagyó világáról. Amelyben a főhős, - olykor maga az író, olykor meg nem, mindenre emlékszik, miközben mindent el is felejt. Mi viszont elképesztően pontos látképet kapunk a társadalmunk szinte minden rétegéről a rózsadombtól a cigányputrin, az egyetemtől a falusi kunyhón át a kocsmák legmélyebb belsejéig. A szerző, Jánossy Lajos, a magyar irodalmi kortárslét meghatározó részvevője volt a Dobszerda vendége, akivel nemcsak az ő saját portréját, de az általa alaposan megfaggatott írótársaiét is megpróbáltuk elemezni.
Hogy sérült emberekkel színházat csinálni egyszerre rendkívül nehéz, ugyanakkor gyönyörű feladat, azt mindenki tudja, aki valaha találkozott a Baltazár Színház társulatával. De hogy még ennél is izgalmasabb lehet Thaiföldön élő sérült emberekkel egészen rövid idő alatt, a nyelvi és a kulturális különbségeket leküzdve sikeres színházi előadást létrehozni, azt csak nagyon kevesen tudhatják.
Történetesen egy kiváló klubrádiós kollégánk, Kováts Kriszta, aki nem mellesleg a Baltazár Színház rendezője, az ugyancsak kiváló képzőművész, díszlet-és jelmeztervező társával, Ruttka Andreával egy hónapon át mindezt megtapasztalhatta, miközben nagy sikert arattak Bartók Fából faragott királyfi című táncjátékával. A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Kováts Kriszta, akivel persze nem csak a thaiföldi kalandokról beszélgetett.
„ Johann Sebastian Bach és a zenei forma két kultúrája” - ez a doktori disszertációja címe, a Kurtág operáról írt elemzéséért a közelmúltban nyerte el a Minőségi újságírásért díjat. Azt vallja sajátmagáról, hogy hálás a sorsnak, hogy a pesti hiperértelmiségi anyai ág mellett, amelyhez doktorált zenetudósként, a Zeneakadémia habilitált egyetemi docenseként ő maga is tartozik, és amelyben nemzeti színházi főrendező dédapát, szociológus nagymamát, közgazdász nagypapát, író-történész-filozófus nagybácsit tud felmutatni, s egy kiváló aneszteziológus anyát, hogy emellett a pesti ág mellett a bonyolult paraszti ág is meghatározza az identitását, így két világ találkozásából született szerelemgyerek. Fazekas Gergely, zenetörténész, egyetemi tanár volt a Dobszerda vendége.
1944. október 15-én a magyar kormány fegyverletételi közleménye alkalmából a rendőrség a nyilasokkal együttműködve fegyverosztást rendezett a fővárosban. Aznap este, és a másnapi nyilaspuccsal egy időben, nyilasok és antifasiszta ellenállók között fegyveres összetűzésre került sor a Józsefvárosban, főleg a Népszínház utca és Teleki tér környékén. A nyilasok a nácikkal együttműködve harcoltak a felkelők ellen, s emellett a környék civil zsidó lakosságát egy többnapos pogrommal büntették. A „Kis Varsó”-ként emlegetett, szinte máig ismeretlen eseménysorozatot kutatja Gazdag Péter író, drámaíró, költő, festőművész, s most legújabban történész. Ő volt a Dobszerda vendége
2022 szeptemberében több pedagógust elbocsátottak a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, miután az érintettek a korábbi figyelmeztetés ellenére többször részt vettek polgári engedetlenségben a leírtak szerint. Így Törley Katalin franciatanár is, akinek 23 év tanítás után kellett elhagynia iskoláját, amely mellett már diákkorában elköteleződött. A Tanítanék Mozgalom egyik alapítójaként ő 2016 óta aktívan részt vesz a közoktatás megújításáért, az esélyegyenlőség megvalósításáért folytatott küzdelemben. A mozgalom legfontosabb célkitűzései a gyermek- és személyközpontúság, az esélyteremtés, a tanulás megtanulása, az egyenlőség, a szabadság és az önállóság. Ezekért mindenkor, minden körülmények között hajlandó kiállni és az a szent meggyőződése, nem szabad feladni, mégha jelenleg reménytelennek látszik is a győzelem. Törley Katalin volt a Dobszerda vendége, akivel nem csak az oktatás tarthatatlan helyzetéről beszélgetünk.
Váradi Júlia beszélget. Művészportréiban igyekszik megismerni az alkotót, az alkotásait, az életét és azt is, hogy érzi magát a művész a mostani „bőrében”.
A Dobszerda adásainak videófelvétele elérhető a YouTube csatornánkon is.
A Dobszerda már podcast formában is hallgatható.
Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!
Spotify
Apple podcast
Google podcast
