Az Anno Budapest adásában szüretelni mentünk. Elérkezett az évnek az az időszaka - mikor a bor még csak álom, de a másnaposság már valóság -, amikor a rokonok és barátok hirtelen mind szőlész szakértők lesznek.
Kezdődik a szüret, melynek alapszabálya a „Csak egy pohár bort iszom” mondat, mivel dolgozni is kell, a szőlő ugyanis nem magától szedi le magát. Szóval irány a tőkék vagy kordonok közé, ahol rájövünk, hogy a szőlő levágása remek bicepsz edzés gumicsizmában. A szőlőszedés egyszerre lehet fitnesz edzés, alkoholterápia és csapatépítő tréning. De legyünk őszinték: a szüret mindig jó buli, mert van-e jobb érzés, mint amikor a munka végén borral jutalmazzuk magunkat, amiért szőlőt szedtünk, hogy legyen bor?
Apropó, Önök a bicskára vagy a metszőollóra esküsznek? A vödörre vagy a tálcára? Tudják-e mi az a mezgerélés? Vagy ami a tőkén marad, az már a seregélyeké? Férfimunka-e a puttonyozás? Mit gondolnak a szőlőtaposásról, mely nem tánclépés, bármennyire is úgy érzik a harmadik pohár után! Hány fokos must a jó? Mennyi borkénre van szükség? Hová tettük a lopót? Miért éri meg külön szedni az aszúszemeket Tokajban? És Önök jártak-e szüreti bálokra?
