Az antiszemiták egyik legismertebb sztereotípiája, hogy a zsidók kommunisták, a kommunisták zsidók és egyik minőségükben sem tartoznak a magyar nemzethez, sőt kifejezetten a haza ellenségeinek tekinthetők. Kovács András szociológus professzor több tanulmányában foglalkozott a magyarországi zsidóság háború utáni sorsával, ideértve a pogromokat, a hitközségek függetlensége elleni támadásokat, a cionista mozgalmak fölszámolását, illetve az ÁVÓ szerepét. Előfordult, hogy az ÁVÓ-n találkozott két volt cionista embermentő, az egyik kihallgatóként, a másik fogolyként. Szántó T. Gábor író úgy gondolja, ezt a problémakört csak regényben lehet feldolgozni, tőle azt kérdezném meg, miért csak fikciós irodalomban? Kovács professzortól pedig arra szeretnék választ kapni, a „magyarzsidó-identitásra” a végső csapást mérte-e az ötvenes évek politikája, vagy érvényes ez a fogalom még?
