Bibó István nevéről az embernek általában két dolog jut az eszébe, az egyik a nevezetes tanulmánya az "A zsidókérdés Magyarországon 1944 után", a másik pedig, hogy 1956. november 4-én reggel, miközben a szovjet katonák ide-oda mászkálnak körülötte, ő a Nagy Imre kormány államminisztereként magányosan üldögél a Parlament épületében és kiáltványát gépeli arról, hogy a közüzemi dolgozók ne vegyenek részt az általános sztrájkban (amit viszont senki nem hirdetett meg és nem is lett). Bibó művei nagyon egyértelműen perelnek hazánk mai irányával, a totális állam felé való meneteléssel, mert ő a keresztény erőszakmentességtől eljutott a nyugati demokráciák igenléséig. Ez a reformátusok főideológusától, sőt Horthy papjának a vejétől (Ravasz László volt az apósa) jelentős teljesítmény, és talán aktuálisabb is (reméljük), mint az a másik két dolog, amiről közismert. Vendégünk Csepregi András evangélikus lelkész, teológus, Bibó-szakértő.
