1919-ben az ország többi részeihez viszonylag gyengén kapcsolódó, többé-kevésbé szigetszerűen működő Kárpátalján is kitört a kommunista forradalom. Miként viselkedett a lakosság a szabadság pillanatában? Hogyan képzelték el a demokratikus jövőt a ruszinok? Függetlenül a magyaroktól, de függetlenül az ukránoktól is? Milyen volt a kommunikáció, az együttműködés (ha volt ilyen) a különböző etnikai és szociális csoportok között? A városokban itt-ott többséget is alkotó, de mindenütt jelentős létszámú izraelita (haszid, ortodox, neológ) zsidókon, református magyarokon és a görögkatolikus ruszinokon kívül élt még itt katolikus német és evangélikus szlovák kisebbség is, a romákról nem is szólva. Felrajzolódott a horizonton valamilyen békés, demokratikus együttélési jövőkép? Amit persze aztán a nagyhatalmak úgyis tönkretettek volna, de mégis: megpróbálkoztunk valamivel? Aztán: milyen döntési alternatívák között választhattak az itt élők? Mennyi esélye volt az itt élő lakosságnak a történelem viharában, hogy megőrizze szülőföldét békés otthonnak? Hogyan tudtunk élni ezzel az eséllyel? Erről beszélgettünk az adásban Kosztyó Gyula történésszel.
