Míg egy ADHD-s fiút gyakran rossznak, agresszívnak, kezelhetetlennek bélyegeznek, addig egy ADHD-s lányra inkább azt mondják, cserfes, álmodozó, nyüzsgő. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart épp ezért sokszor csak felnőtt nőknél diagnosztizálják. És valóban, a lányok sokkal jobban maszkolnak, vagyis könnyebben nyomják el saját személyiségüket, hogy alkalmazkodjanak a társadalmi elvárásokhoz. Hiszen a lányoknak viselkedniük kell. Mit kezd a közoktatás a sajátos nevelési igényű gyerekekkel? És hogy lesz igazi szövetség egy ADHD-s gyerek és a kisfia miatt felnőttkorában szintén ADHD-val diagnosztizált édesanyja között?
