A pécsi bölcsész dékán szerint képmutató a diáktól elhatároló iskolaigazgató

A vasárnapi, az oktatásért meghirdetett tüntetésen egy 18 éves diáklány is felszólalt. A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának végzős diákja, Pankotai Lili egy verses felszólalásban keményen számon kérte az oktatás helyzetét. Másnap az iskolája igazgatja nyilvánosan elhatárolódott a diáktól, és az iskolaigazgató, Nyisztor Zsolt arra hivatkozott, hogy a diák beszéde a „keresztény értékekkel össze nem egyeztethető” tartalmú volt.

És akkor még csak hétfő volt. Estére a pécsi egyetem bölcsszékarának dékánja azonban közleményben megvédte a diákot, és rámutatott az igazgató képmutató levelére. Heidl György szerint hihetetlenül álszent és képmutató magatartás az, amelyik „keresztény értékekre” hivatkozva számonkéri az öntudatos, igazságérzettől fűtött tinédzseren a szabadszájúságot.

Heidl szerint felmerül a kérdés: „Hol van a pedagógusok mellett kifinomultan, elfogadható »narratívával« kifejtett katolikus (vagy más) egyházi állásfoglalás? Hol marad a katolikus egyház társadalmi tanításának képviselete?”

Emlékezetes, hogy négy éve a kormánymédia egy másik felszólaló diákot is évekig támadott, mert a szenvedélyes beszédében "trágár" szavakat használt. Nagy Blanka a saját tapasztalatára hivatkozva szintén megszólalt, és levelet írt diáktársának. A tanmese arról szól, hogy milyen mire számíthat Pankotai Lili, mert fel mert szólalni, és akit a kormánypárti sajtó az utódjának kiálltott ki:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ország, ahol az emberek tökéletesek voltak. Ebben az országban, csak akkor kaphattál hazafias állampolgárságot, ha nem beszéltél csúnyán. Ez a nép nagy tartással bírt. Nagyon nagy energiát fektettek abba, hogy tökéletesek legyenek.(...)

Ebben az országban bűn volt a csúnya beszéd.

Azokat kitaszították, megvetették és leköpték, akik így beszéltek. Bármit mondott, bármi volt szavai lényege, senkit nem érdekelt, örökre száműzték.(...)

Önként ajánlották fel a jogaikat és az élelmüket a prűd vezérnek: Korrupcius Maximusnak. Úgy gondolták, ők annyira szerény és hazafias prűd népség, hogy semmi szükségük sem volt ezekre, hisz minden valamirevaló állampolgár tudta: Amíg a király hasa tele, Jó az élet vele".

Nagy Blanka szerint a prűd emberek többségét nem zavarta a korrupció, hogy nem jutnak egyről a kettőre, hogy kevés a pénzük, hogy nincs rendes oktatás, egészségügy, ám "a mozgolódáson egy lakó felszólalt és kimondott néhány ördögi csúnya szót. Elmondta ez a lakó, hogy mennyire nem fair, hogy Korrupcius Maximus libamájat eszik, míg ők csak a száraz kenyeret, jobb napokon tejjel.(...) A prűd nép felháborodott. Fogták a felszólalót és szemmel, szavakkal agyonverték, mert csúnyán beszélt.

Utána büszkék voltak, nem zavarta senki őket abban, hogy éljék tökéletesnek hitt életüket, nem volt több csúnyán beszélő, Prüdéria megőrizte ősi álszent nyelvezete fényét. Nagy lakomát tartottak csirkefarháttal, olajjal, cukorral, liszttel és benzinnel. Visszaállt minden az országban. Újra tökéletes volt a társadalom, hiszen a legnagyobb bűnt: a csúnyán beszélést megszüntették."