Ferenci Tamás klinikai biostatisztikus véleménycikkében ekézi a kormány járványügyi kommunikációját

Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja. Ez ugyanis talán a legfontosabb eszköz a lakosság bizalmának megnyeréséhez és fenntartásához, mely nélkül lehetetlen a hatékony védekezés – a transzparencia hiánya a legjobb táptalaj a különböző összeesküvés-elméletek terjedéséhez. Az adatok minél szélesebb körű gyűjtése és közlése szükséges ahhoz is, hogy a lakosság tisztában legyen a helyzet valódi súlyával, ami nélkül nem várható el, hogy ennek megfelelően viselkedjen.

Felvázolom a jelenlegi magyar helyzet jellemzőit, nagyon részletesen bemutatom hiányosságait, és konkrét válaszokkal is szolgálok arra a kérdésre, hogy milyen adatok közlése lenne szükséges (és egyben lehetséges) – írja saját weboldalán Ferenci Tamás, klinikai biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök, az Óbudai Egyetem docense.

Szerinte
– Minden járványügyi adatot meg kell adni az összesített mellett napi adatként is.
– Meg kell adni az adott helyzetben releváns szempontok szerint lebontott adatokat is, például életkor, állapotsúlyosság, területi bontás adatait.
– Mindent meg kell adni úgy, hogy az gépi úton is feldolgozható formában és közérthető formában is elérhető legyen.
– A számok csak akkor lesznek használhatóak, akkor válnak valódi adatokká, ha azokat megfelelő háttér-információval ellátva közlik. Ezeket az adat leíró adatokat (szokásos nevén: meta-adatokat) minden esetben elérhetővé kell tenni az adatokkal együtt. Ilyen például annak megadása, hogy mi a szám mértékegysége, mit jelentenek az előforduló rövidítések, mi a definíciója a használt kategóriáknak, pontosan melyik időszakban, hol történt az adatgyűjtés, arányosított – például lélekszámra leosztott – adatnál mi a nevező, mi jelöli a hiányzó adatot, stb. 

Az oldalon részletesen is kifejti, hogy pontosan milyen információkat kellene transzparenssé tenni, ami szerinte 60-70%-a NULLA pénz- és szinte nulla energia-ráfordítással közölhető lenne: ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse.

A tudós felhívja a figyelmet, hogy azért óvatosnak kell lenni a nyilvános adatközlésekkel, mert kitörhet a pánik, ha az emberek meglátják például, hogy a kórházakban mi a helyzet, illetve hogy hiába közöljük az adatokat, az emberek „nem fogják érteni” azokat, de a társadalomnak tanulnia kell, de egyszer csak azt fogjuk látni, hogy elkezdik helyén kezelni az adatokat.

                 Fotó: Pixabay

 

Ferenci Tamás súlyosan kritizálja a kormány járványügyi kommunikációját is:
"A jelenlegi magyar adatközlés nem csak visszatartja a fent felsorolt adatokat a nyilvánosság elől, de nem tudok elmenni szó nélkül a mellett, hogy ezen felül az egészet megfejeli valami hihetetlen cinizmussal is. Egy példa: a halottak társbetegségeit egyesével közlik, beleértve az olyanokat is, hogy "alkoholos zsírmáj-betegség". Mindeközben, mivel életkor és nem is van mellette, ráadásul az elhalálozás sorrendjében jelenítik meg, egyáltalán nem lehetetlen a beazonosításuk. ... De most nem is erre akarok kilyukadni, hanem arra a cinizmusra, hogy kirakják valakiről, beazonosíthatóan, hogy alkoholista volt, amikor viszont azt kérdezték a sajtótájékoztatón, nagyjából ezzel egy időben, hogy a fertőzöttek életkori eloszlását miért nem adják meg, arra betű szerint az a válasz érkezett, hogy "mert az lekövethetővé tenne embereket".

A teljes cikket itt tudja elolvasni.