Helyreigazítást kért a Mentőszolgálat, a szakszervezet alelnöke cáfol

Önök ma a Népszava cikke alapján írást jelentettek meg, mely valótlanságokat tartalmaz – kezdte lapunknak küldött helyreigazítási kérését az Országos Mentőszolgálat (OMSZ). A Népszava hétfő reggeli cikkében azt írta, a Gálvölgyi-ügy hatására Pintér Sándor belügyminiszter által elrendelt vizsgálat megállapította: május első másfél hetében közel 25 ezer azonnali-sürgős hívás érkezett a mentőkhöz. Ebből több mint négyezret soroltak az 1-es prioritású, vagyis P1-es esetek közé, amelyekhez azonnal rohamkocsit kell indítani. Ezen esetek 78 százalékában értek ki 15 percen belül a mentők, az úgynevezett P2-be sorolt segélykérőknek viszont már csak alig valamivel több mint a feléhez. A lap azt közölte: a P1-be és a P2-be sorolás is azonnal ellátandó feladatot jelöl: előbbihez orvossal vagy mentőtiszttel dolgozó rohamkocsira van a szükség, az utóbbihoz elég lehet a mentőgépkocsi is.

A mentőszolgálat erre reagálva helyreigazítást kértek, mivel szerintük a Népszava cikkével szemben a valóság az, hogy a P1 sürgősségi szintű esetekben – ez jelenti a közvetlen életveszélyt – a mentésirányító azonnal riasztja a legközelebbi – bármilyen szintű– mentőegységet és folyamatos telefonkapcsolatban segíti a bejelentőt a mentő megérkezéséig. Ilyen esetekre példaként említik a gyermekgázolást, karambolt, újraélesztést, szívinfarktust, légúti elzáródást, eszméletlen állapotot, erős vérzést, tűzesetet, robbanás sérültjeit, megindult szülést.

A P1 esetekben a mentők jelenleg átlagosan 9,32 perc alatt érkeznek a helyszínre hazánkban. A P2 sürgősségi szintű eseteknél nincs közvetlen életveszély, így nem indokolt az azonnali mentőriasztás. Erre példa lehet egy enyhébb rosszullét életveszélyre utaló tünetek nélkül, csonttörés gyanúja stabil általános állapottal, sebzés komoly vérzés nélkül, vagy órák-napok óta fennálló panaszok hirtelen állapotváltozás nélkül. Az ilyen esetekben a mentők átlagosan 20,6 perc alatt érkeznek helyszínre az ország területén – közölte a mentőszolgálat, amely ugyancsak valótlan állításnak nevezte, hogy egyre több orvos és mentőtiszt hiányzik és hogy ez azt eredményezi, hogy nem lehet a sürgős esetekhez elég rohamkocsit küldeni. – A valóság ezzel szemben az, hogy az orvos, mentőtiszt álláshelyek száma az Országos Mentőszolgálatnál 898, az orvos, mentőtiszt munkakörökben jelenleg foglalkoztatottak száma az Országos Mentőszolgálatnál 951, vagyis a betöltöttség 105,9 százalékos. Az OMSZ arról nem tett említést, hogy tervez-e jogi lépéseket tenni.

Az ügy kapcsán a Magyar Hang megkereste a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) alelnökét, Lengyel Tibort, aki – még a Népszava által közölt, az OMSZ-énél rosszabb számokra reagálva – kifejtette: a hivatalos statisztikákban foglaltakkal szembeni a valóságot ma már bárki megtapasztalhatja, ha arra kényszerül, hogy mentőt hívjon. A MOMSZ saját adatokkal nem rendelkezik, hiszen – mutatott rá a szervezet alelnöke – riasztás során egyik mentődolgozó sem az óráját nézi, összesített számokat pedig hiába kértek a munkáltatótól, sosem kaptak. E gyakorlatnak megfelelően előzetesen ők sem találkoztak a napilap által idézett, az OMSZ által azóta cáfolni igyekezett jelentéssel sem. Ám úgy gondolja, a most napvilágot látott igen lesújtó adatok is kozmetikázottak. – Míg az uniós ajánlás szerint az órát a vészhívás fogadásakor kellene indítani, a magyar gyakorlat ezen a téren is egyedülálló, hiszen a mentőszolgálat a kocsi indításától eltelt időt közli. Ez lehet egy perc, de akár negyven-ötven perc is – fogalmazott Lengyel Tibor, hozzátéve: a késedelmes kiérkezések egyértelműen rendszerszintű gondra utalnak, ám ennek ellenére még nem volt arra példa, hogy bármilyen problémáért vállalták volna a felelősséget az OMSZ vezetői. – Kevés a dolgozó, alacsony a bér, ezért nincs mentő. Amíg már diákmunkával is elérhető a nettó 4000 forintos órabér, addig az új ügyeleti rendszerben egy ápoló vagy gépkocsivezető óránként bruttó 2900 forintot kap – nyilatkozta a MOMSZ  alelnöke.