Pokorni Zoltán: Ne legyen adminisztratív kényszer a pedagógusok mérése

"A tanárok bére sose volt magas, most sem az, és igaz most a bérkérdés a domináns, de ez egyfajta csapda is a pedagógusoknak és a politikusoknak" – nyilatkozta Pokorni Zoltán. A politikus Fidesz-kormány 1998-2001 közötti oktatási minisztere volt, jelenleg pedig a XII. kerület fideszes polgármestere. Pokorni a Szabad Európának adott interjút még februárban, aminek a vágatlan verzióját csütörtökön publikálták.

Pokorni szerint hiba lenne azt gondolni, hogy pusztán a pénz hiánya a probléma az oktatásban. Eddig is voltak nagyobb béremelések az ágazatban, de azok mindig pillanatnyi pozitív hatást tudtak csak kiváltani, érdemi strukturális eredményük nem volt – tette hozzá. Példának hozta Hoffmann Rózsa, korábbi oktatásért felelős államtitkár 50 százalékos ágazati béremelését. Ez sok pénz volt, de ahhoz nem volt elég, hogy például a tanári szakma presztízse növekedjen vagy a pedagógusi pályára tartósan többen jelentkezzenek: „Kell hozzá pénz, de hogy mi kell hozzá még, az az igazi nehézség” – mondta Pokorni. Szerinte illúzió azt gondolni, hogy lehet annyi pénzt önteni az oktatásba, ami önmagában minőségi változást okozna. Viszont azt gondolja, hogy a pedagógus átlagbérnek el kell érnie legalább az értelmiségi átlagbért.

Pokorni Zoltán az interjúban beszélt a tanárok teljesítményének méréséről is. Ez azért aktuális téma, mert a Belügyminisztérium egy új teljesítményértékelési rendszert tervez bevezetni szeptembertől, ami alapján a jól teljesítő tanároknak több pénz járhatna, mint a rosszabbul teljesítő kollégáiknak. Pokorni szerint lehet mérni, értékelni a pedagógusokat, de ezt általában nem jó szemmel nézik a szakmában lévők. A riporter erre megkérdezte tőle, hogy ez akkor is így lenne-e, ha a szakmával együtt alakítanák ki a mérés szabályait. Erre Pokorni úgy reagált: "Valószínűleg csak ez a megoldás." Szerinte fontos lenne a szakma belső kultúráján javítani, amit kétféleképpen lehet elérni:

• adminisztratív, felülről lefelé irányuló ellenőrző attitűddel,
• vagy oldalirányú, hálózatos, támogató segítéssel.

De valójában most egyik sincs, formailag is csak az első létezik. Szerinte a tanároknak segítség lenne, ha bejárnának egymás óráira, mert akkor jobban látnák, mik a problémák. Sokkal jobban működne az oktatás, ha a pedagógusok egymást segítenék, hálózatosan szerveződnének, "ez jobban illeszkedik a szakma jellegzetességéhez". Szerinte a tanárokat a szabadság és az önállóság teszi boldoggá, a brutálisan adminisztratív rendszer meg sem érti a problémájukat.

Ezután a riporter rákérdezett arra, hogy Pokorni mit gondol azokról a tanárkirúgásokról, amikor sokszor kifejezetten olyan pedagógusokat bocsátottak el, akik egyébként a gyerekek között népszerűek voltak. Pokorni azt mondta: ez indulatot szül, de azt gondolja, kívülről nem neki kell véleményt mondania erről a témáról.

Pokorni Zoltán szerint az oktatási változásokhoz idő kell, a kormánynak megadatott 12 év, és nem is lehet azt mondani, hogy nem nyúltak volna hozzá bátran az oktatáshoz, de "kár, hogy ezt az évtizedes lehetőséget nem használtuk ki a lehető legjobban."

Az interjú végén a riporter megkérdezte, hogy a jelen helyzetben van-e olyan oktatásügyet érintő tanácsa a politikusoknak, amit jó lenne, ha megfontolnának. Pokorni azt mondta, már nem foglalkozik aktívan oktatásüggyel, de egy tanácsot megkockáztat: nem a pénz a probléma, hanem, hogy a pedagógusok mérése, értékelése hogyan ne legyen egy felülről, adminisztratív kényszerként megélt ellenőrzés. Viszont hogyan legyen egy egymást segítő, támogató kultúra.

(via Telex)