Schadl-ügy: Völner visszavonatott egy minisztériumi feljelentést

El tudja képzelni a Schadl-Völner-bűnügy fényében, hogy hogyan működött a végrehajtók kinevezése az igazságügyi minisztériumban? Hát még annál is felháborítóbb, mint ahogy elképzeli: Völnerék a saját minisztériumi dolgozóikat is megalázták, ha nem úgy táncoltak, ahogy Schadl György, a bírósági végrehajtó kar egy éve börtönben ülő "elnöke" fütyült, derült ki a Telex által közzétett vallomások alapján.

 

Szikra Mozgalom tiltakozása a végrehajtói kar székházánál

 

A végrehajtók kinevezése formálisan minisztériumi döntési folyamatokhoz és államtitkári kinevezéshez kötődik, de a valóságban csak formalitás volt, hiszen egyes fideszes parlamenti képviselők és fideszes politikusok a saját embereiket ültették a végrehajtói karba, akiket előre lepontoztak, és a neveket megmutatták a dolgozóknak, kikre kell rábólintaniuk. Olyan értékelést kaptak ezek a pártolt emberek, aminek köze nem volt a valósághoz, de az államtitkár ilyenkor mindig elfogadta Schadlék javaslatát.

"Több tanú is említette, hogy a pályázatoknál láttak listákat a „támogatott” emberekről, és egyes nevek mellett monogramok és nevek voltak, hogy kik támogatják őket „magasabb szintről”. Több tanú is azt állította, a V. P. monogram Völnert jelöli, de a tanúvallomások szerint felbukkan a támogató nevek között Gelencsér Attila, Szatmáry Kristóf, Cseresnyés Péter vagy Csizi Péter országgyűlési képviselők neve is" - írja a Telex.

Holott a kinevezéseket versenynek kellene eldöntenie, a minisztériumban a pályázatok elbírálására kijelölt embereknek kellett meghallgatniuk és értékelniük a végrehajtó jelölteket, de gyakorlatilag mindig pont ellentétes eredményre jutottak, mint ahogyan Schadl és Völner utasította őket. Olyan embereket kellett kijelölniük, akik megmukkanni sem tudtak, gyatra pályázatokat adtak be, és olyanokat kellett elutasítaniuk, akik jól szerepeltek a kiválasztásban, de "ellenséges csapathoz" tartoztak.

Hovatovább a minisztériumi dolgozók ilyen fokú megalázása, álláspontjuk semmibevétele olyan szintet ért el, hogy előfordult, hogy amikor "egy végrehajtó ellen a minisztérium illetékese elindította az eljárást, később Völner és Schadl együtt győzködték, "miért látja rosszul az ügyet a minisztériumi dolgozó". Ennek az volt a célja, hogy vonja vissza a feljelentést: "A legvégén dr. Völner Pál megkérdezte, hogy ugye most már én is egyetértek azzal, hogy vissza kell vonni a feljelentést, amire nem nagyon tudtam mást mondani, mint hogy igen”, emlékezett vissza a minisztériumi munkatárs".

Schadl egy vallomás szerint "fegyelmi ügyekben lényegében azt csinálhatott, amit akart, és látszólag ezzel ő szívesen élt is".