Ungváry Krisztián szerint Sulyok Tamás valótlanságai tudatos hazugságok

A múlt héten Karsai László történész előbb a hvg360-on írt, majd rádiónkban is beszélt arról, hogy az új államfő apja csak egy szimpla náci szimpatizáns vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata. Karsai szerint nem igaz, amit Sulyok Tamás, a megválasztott új államfő mondott az apjáról, ugyanis soha senki, legkevésbé a népbíróság nem ítélte halálra az apját, ugyanakkor indult ellene nyomozás a német megszállást dicsőítő cikkéért. hogy Sulyok László a Magyar Nemzeti Szocialista Párt egyik megyevezetője volt.

Ungváry Krisztián történész a Telexen megjelent véleménycikkében reagált az ügyre, felidézve: Sulyok Tamás egy tavalyi interjúban arról beszélt, hogy apja, dr. Sulyok László a háború után egy válóperben elvállalta egy olyan asszony képviseletét, akinek férje később kommunista párttitkár lett Székesfehérváron, és aki ezért bosszúból halálos ítéletet mondatott ki Sulyok apjára. Sulyok az interjúban azt is állította, hogy miután apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, tíz évig bujkált Magyarországon papírok nélkül, így kerülte el a bitófát. Kiemelte:

• Sulyok szerint apját 1946-ban halálra ítélték, miközben apja ügyében soha nem született sem ilyen vagy hasonló vádemelés, sem bármilyen elmarasztaló ítélet. 
• Sulyok szerint apja 1945 után egy válóperes ügyben képviselte az egyik felet, miközben apja már korábban szökésben volt, mivel tartott attól, hogy szélsőjobboldali politikai szerepe miatt felelősségre vonják. Éppen ezért senkit nem tudott képviselni a bíróságon.
• Sulyok szerint apja tíz éven át élt illegalitásban, ehhez képest, amikor 1949-ben ügyét újra elővették, akkor felmentették, így semmi oka sem lett volna arra, hogy ezt követően is illegalitásban éljen.
• Sulyok szerint apja az ország másik felében bujkált, ehhez képest a Székesfehérvártól csupán 121 kilométerre fekvő Kiskunfélegyházán élt.
• Sulyok szerint ő is megtapasztalta, hogy milyen szoros ellenőrzés alatt álltak a volt politikai foglyok, egészen az 1980-as évek végéig az állambiztonság folyamatosan ellenőrizte őket. Ehhez képest apja egy napig sem volt jogerősen elítélt politikai fogoly és az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára egyetlen dokumentumában sem szerepel, mint megfigyelt személy.

A leendő köztársasági elnök apja Székesfehérváron az ottani deportálások idején, 1944 nyarán cikket írt a helyi sajtóba, amelyben úgy fogalmazott: „most a belső megtisztulással egyidejűleg a magyar népi szervezettség útjára kell lépnünk, hogy a nemzet sebeit begyógyíthassuk” – ami egyúttal, írja Ungváry, azt is jelentette, hogy a cikkíró az épp akkor befejeződő deportálásokat értette megtisztulás alatt. A cikket egy kis magyarországi náci párt, a Magyar Nemzetiszocialista Párt megyevezetőjeként írta alá. Azonban a történész felhívta a figyelmet arra, hogy Sulyok László azt is leírta a cikkében: „az új nemzetiszocialista államban az uralom a munkásé lesz”. Ez az állítás pedig jóval többet nyomott a latban az új rendszernél, mint az előző. Ráadásul, tette hozzá, sokkal súlyosabb háborús uszítók és antiszemiták is rendkívül olcsón megúszhatták a büntetést.

Ungváry megjegyezte, hogy Sulyok László 1957-től fia bevallása szerint is jogtanácsosként helyezkedhetett el. Ehhez nyilván kellett önéletrajzot készítenie. Az önéletrajzban írnia kellett arról is valamit, hogy hol tartózkodott 1945 és 1956 között, amikor elvileg bujkált. 

A fentiek miatt szerinte „ennyi ellentmondó információ, ennyi logikai bakugrás után kijelenthető, hogy életszerűtlen az a történet, amit Sulyok Tamás előad. Lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy Sulyok valótlanságai egyúttal tudatos hazugságok is. Persze csak abban az esetben, ha abból indulunk ki, hogy az ország első közjogi méltósága rendelkezik azokkal a kognitív képességekkel, amelyek egy átlagembertől is elvárhatóak”.

Ungváry hangsúlyozta, nem volna szükség ezekre a hazugságokra, ha Sulyok nem próbálná a kommunizmus áldozatának beállítani saját magát és apját. Nagybátyjára, Sulyok János Ignác ciszterci szerzetesre vagy távoli rokonára, Sulyok Dezső kisgazda politikusra ez még igaz is lehetne, mert ők legalább szerepelnek az állambiztonság által megfigyelt személyek között. Ráadásul Sulyok apját nem érte 1945 után igazi megtorlás.

A történész leszögezte, hogy természetesen senki sem felelős felmenői tetteiért. Azt azonban nem teheti meg – fűzte hozzá –, hogy valótlan állításokat terjeszt róluk. Különösen nem teheti meg ezt egy olyan személy, aki először a magyar alkotmányosság őre, majd a nemzet egységét kifejező legfontosabb közjogi funkció birtokosa.

Itt utalt arra, hogy a kormánypárti média, illetve annak munkásai „apák és fiúk”-ügyeket próbálnak kreálni minden olyan esetből, amelyben egy számukra kedves politikus vagy publicista saját felmenőiről valótlanságokat mond, holott egyáltalán nem erről van szó. Bayer Zsolt (akinek nyilas és ávós nagyapjáról Ungváry nemrég írt) és Sulyok felmenői kapcsán ugyanis senki sem tett olyan állítást, hogy az utód felelős a felmenő tetteiért, sőt azt sem állította senki, hogy az utódot felmenői meghatároznák. Ez épp Bayer Zsolt és társai állítása – fogalmazott a történész.

(Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd)