Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Ennyi csak, mit Ukrajnának adhatunk – Selmeci János jegyzete
15/12/2023 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Az azonban biztosnak látszik, hogy a Nyugat nem tud, nem is akar annyit adni, ami elegendő Ukrajna győzelméhez. A népnek, akinek ma nagyrészt azért kell háborúznia, mert a Nyugat felé akart fordulni, csak a reményt adhatjuk meg arra, hogy ha majd egyszer elhallgatnak a fegyverek, szabad útjuk lesz a nagy közös Európába.
Ha csak azt a kérdést tesszük fel, hogy eldöntheti-e egy szuverén ország népe, melyik szövetségi rendszerhez akar csatlakozni, a válasz pedig az, hogy sok áldozat árán, de igen, akkor ami tegnap történt, az előttünk zajló történelem ugye, a szabadság iránt lelkesedő európaiként eltölthet minket némi örömmel.
Jobb lenne, ha nem is kellene feltennünk több kérdést.
Ugyanis az ellenérvek egy része is jogos. Ukrajna aligha kész a tagjelöltségre, békeidőben fel sem merült volna a csatlakozási tárgyalások megkezdése, érthető módon háborodnak fel Bosznia-Hercegovinában, hogy ha a területének egy részét nem ellenőrző Ukrajna és Moldova kell Európának, akkor ők miért nem. A korábbi elvárások feladása, a precedens nélküli döntés persze indokolható geopolitikai érvekkel és a szimbólumok fontosságával, de talán az őszinte magyarázat az lenne, hogy hősök vagytok, mi pedig az igazság oldalán akartunk állni, de most csak ennyi, amit adhatunk.
Egyelőre még a pénzről sem sikerült megegyezni. Nem tudjuk, nem is fogjuk megtudni, hogy a magyar miniszterelnök tényleg egyedül vétózta meg az uniós költségvetés bővítését, vagy mások, például a pénzt a saját háza táján sem találó német kancellár vétóját vette a nevére. Ukrajna támogatása nyilván nem fog leállni, valahonnan lesz forrás, ha nem is négy, de a következő egy évre, azonban ha továbbra sem jönnek az ukrán sikerek, egyre többen kezdenek majd beszélni arról, hogy meddig és pontosan mit is finanszírozunk.
Az azonban biztosnak látszik, hogy a nyugat nem tud, nem is akar annyit adni, ami elegendő Ukrajna győzelméhez. A népnek, akinek ma nagyrészt azért kell háborúznia, mert a nyugat felé akart fordulni, csak a reményt adhatjuk meg arra, hogy ha majd egyszer elhallgatnak a fegyverek, szabad útjuk lesz a nagy közös Európába. Hogy tíz vagy ötven év múlva, nem tudom, hogy lesz-e még akkor Ukrajna, meg nagy közös Európa, remélem.
Idén az ukránok nem nagyon örülhettek semminek. Talán ez a remény is valami.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2023. december 15-i adásában hangzott el.
