Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
Gábor György: A pálos kolostortól az elme-szociális otthonon át a kihelyezett kormányülésig
13/07/2023 17:00
| Szerző: Gábor György
Az Orbán-kormány két napon át a sopronbánfalvi, eredetileg pálos, később karmelita kolostorban ülésezik. Nem árt tudni, hogy 1950-ben (!!!) a kolostor templomában egy bizonyos Básti Zoltán nevű festőművész dolgozott, aki a karzat fölött mind a mai napig látható munkájában megjelenítette Szent Mihály arkangyalt, amint a Sztálin arcvonásait viselő ördög felett diadalmaskodik. Csak csendben kérdem: a kihelyezett kormányülés két napja alatt nem jár véletlenül arrafelé egy festőművész?
Olvasom, hogy az Orbán-kormány két napon át a sopronbánfalvi, eredetileg pálos, később karmelita kolostorban ülésezik, amely az ötvenes évektől, mintegy negyedszázadon át elme-szociális otthonként működött, majd 2010-ben a Norvég Alap anyagi támogatásával és hozzájárulásával a rendkívül rossz állapotban lévő műemlékegyüttest a műemléki előírásoknak megfelelően helyreállították, s azóta magas színvonalú szállodának és Fesztiválközpontnak ad otthont. (Amúgy igen, ez az a Norvég Alap, amelynek ügye súlyos diplomáciai feszültséghez vezetett, miután az Orbán-kormány koholt vádak és hazugnak bizonyult súlyos rágalmak alapján mindenféle bűncselekménnyel vádolta meg azokat a civil szervezeteket, amelyek innen nyerték el a működésükhöz szükséges támogatásokat, hogy aztán e vádak és rágalmak következtében az EU-n belül egyedül Magyarország essen el a neki szánt 214,6 millió euró fejlesztési forrástól.)
A hely gazdag története, amely tehát a pálosoktól az elme-szociális otthonon át a Fidesz-kormány kétnapos ülésezéséig ível, kétségtelenül hordoz önmagában valami különös hangulatú eszmei, szellemi, spirituális folytonosságot. Most nem is az elme-szociális otthon és a kormányülés kontinuitására gondolok, pedig megtehetném, sokkal inkább a pálosok jelmondatára és a megszokott fideszes mentalitásra, valamint a kormánykörök jól bevált gyakorlatára. A pálosok jelszava ugyanis az alábbi: „Duplicavit annonam”, azaz „megkettőzte a járandóságot”. Csakhogy mielőtt a járandóságot (mindenféle járandóságot) önmaguk számára (és kizárólag önmaguk számára) folyamatosan megkettőző, megháromszorozó, megszázszorozó, megezerszerező fideszes hatalomra gondolok, fontosnak tartom jelezni, hogy a pálosok, akik Remete Szent Pálra vezetik vissza magukat, a Fidesztől eltérően nem holmi kapzsiságból, haszonlesésből, pénzsóvárságból és telhetetlen mohóságból választották a fenti jelszót, hanem azért, mert a hagyomány szerint egy ízben Remete Szent Pált remeteségében felkereste Remete Szent Antal, s az Úr gondviselői rendeléséből az addig naponta fél kenyeret hozó holló aznap megkettőzte a járandóságot, azaz a kenyéradagot, hogy abból mindkettőjüknek jusson. És így is lett: a két remete testvériesen megosztotta egymás között az egy adag kenyeret, amihez még arra sem volt szükségük, hogy sunyi és alattomos módon megkerüljék a közbeszerzési törvényt, vagy hogy mondjuk egy bizonyos Szijjártó Péter nevű folyton úton lévő remetének a leánytestvére, megsokszorozva a járandóságot, milliókat zsebeljen be a Szerencsejáték Zrt-től.
És ha már a történelem ilyen enigmatikusan rejtett szálakat tartogat, nem árt tudni, hogy 1950-ben (!!!) a kolostor templomában egy bizonyos Básti Zoltán nevű festőművész dolgozott, aki a karzat fölött mind a mai napig látható munkájában megjelenítette Szent Mihály arkangyalt, amint a Sztálin arcvonásait viselő ördög felett diadalmaskodik.
Csak csendben kérdem: a kihelyezett kormányülés két napja alatt nem jár véletlenül arrafelé egy festőművész?
