Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Gábor György nyílt levele Demeter Szilárdnak
25/10/2023 13:26
| Szerző: Gábor György
A rólam szóló állításait összességében a racionális kívánalmakat és elvárásokat semlegesítő, illetve azokat felülíró politikai előítéletesség determinálta, amit a "Hibás argumentumok, avagy hogyan ne érveljünk" tankönyvbe illő fejezetében felvonultatott súlyos érvelési hibák egész sora bizonyít, s aminek feltűnő sokasága egy ilyen rövid cikk esetén úgyszólván a Guiness Rekordok Könyvébe kívánkozik.
Tisztelt Igazgató Úr!
Október 14-én arra hívták fel a figyelmemet, hogy Ön méltóztatott cikket írni a Mandiner felületén, amelyben azzal tisztelt meg, hogy nevemet és munkásságomat többször is szóba hozta.
A rólam szóló állításait összességében a racionális kívánalmakat és elvárásokat semlegesítő, illetve azokat felülíró politikai előítéletesség determinálta, amit a "Hibás argumentumok, avagy hogyan ne érveljünk" tankönyvbe illő fejezetében felvonultatott súlyos érvelési hibák egész sora bizonyít, s aminek feltűnő sokasága egy ilyen rövid cikk esetén úgyszólván a Guiness Rekordok Könyvébe kívánkozik.
Ön elkövette az argumentum ad hominem (személyeskedés) érvelési hibát, az argumentum ad personam (hiteltelenítés) hibáját (és tisztességtelenségét), az argumentum secundum quid (elsietett általánosítás) érvelési hibát és a hibás általánosításból fakadó induktív érvelési hibát, amely abból fakad, hogy az induktív érvek értelmezésének előfeltétele, hogy megfelelő háttértudással rendelkezzünk, ami az Ön esetében nem állt fenn, épp ellenkezőleg: valamennyi vonatkozó állítása arról tanúskodott, hogy munkásságomat illetően Ön a legcsekélyebb háttértudással sem rendelkezett, ám ez cseppet sem zavarta meg abban, hogy politikai előítéletessége és propagandisztikus elkötelezettsége okán téves vagy hazug állításokat fogalmazzon meg rólam, lejáratandó személyemet és munkásságomat.
Az eljárása bizonyos társadalmi keretek között tipikusnak vagy jól felismerhetőnek mondható, kiváltképp – mint éppen az Ön esetében – egy olyan személy részéről, aki mindeközben a hatalmi rendszerhez szorosan mellé- és alárendelve egzisztenciális értelemben is a hatalom kegyeitől függ, megkockáztatom, érdemtelenül, kizárólag végtelen és sokszorosan túlteljesített lojalitásának köszönhetően. Vesd össze ezzel kapcsolatosan a "megveszekedett orbánista vagyok, a kormány politikáját száztíz százalékig támogatom" bátor és nyílt üzenetét, helyesebben vallomását.
Tisztelt Igazgató Úr!
A nyugati vagy zsidó-keresztény civilizáció világában – amelyet tudtommal Ön is és politikai eszmetársai is vezérlő fonálnak tekintenek – a demokráciákban, vagyis semmiképpen sem a diktatúrákban – minden önmagára valamit is adó médium a vélemény- és sajtószabadság alapjogát messzemenően szem előtt tartva "természetadta módon" lehetőséget biztosít arra, hogy egy cikkben megszólíttatott, kritizált, bírált, vagyis véleményezett fél válaszadási lehetőséggel élhessen, legfőképp azért, hogy a nagyrabecsült olvasó, mint amilyen a Mandiner közönsége is, a két vélemény közül objektív módon eldönthesse, melyikkel tud azonosulni, s az egymással disputáló felek közül kinek az álláspontját tekinti hitelesnek. Ezért voltam bátor az Önnek írt válaszomat elküldeni a Mandiner szerkesztőségének, abban a hiszemben, hogy a fennálló eszmei és politikai nézetkülönbözőségek ellenére a nyugati (zsidó-keresztény) világ demokratikus szabályait a tisztelt szerkesztőség magára nézve is irányadónak tekinti.
Nos, fájdalom, súlyosan csalódnom kellett: az a szerkesztőség ugyanis, amely megkérdezésem és beleegyezésem nélkül szakmányban publikálja a Facebook felületére kitett írásaimat, azok megjelentetését kellőképpen manipulálva (saját maguk által kiválasztott részt megjelenítve, maguk alkotta címeket adva, ám az írás egészének megismerését csak egy diszkréten utaló megjegyzéssel biztosítva), annak céljából, hogy a tisztelt olvasóközönség cizelláltnak nehezen nevezhető hangnemben, gazdagon hömpölygő antiszemitizmusát és a legtradicionálisabbnak mondható dühödt zsidóellenes sztereotípiáit kommentáradatával kifejezésre juttathassa.
És persze, annak rendje és módja szerint kifejezésre is juttatja!
Vagyis az Önnek írt válaszomat a Mandiner nem közölte le, ami – ebben biztos vagyok – Önt is, mint elkötelezett demokratát, minden bizonnyal mélyen felháborítja, így – ha nem veszi rossz néven – levelem csatolmányaként egyenest Önnek küldöm el a válaszomat, azt tanácsolva és javasolva, hogy ha valakiről írni szándékozik a jövőben, előbb ismerje meg annak munkásságát, hogy írása legalább a tények szintjén hitelesnek tűnjön, s ne már rögtön az alapoknál váljon világossá, hogy a szükséges háttértudás és a minimálisan elvárható háttérismeret híján tollát és közlendőjét messze nem az objektivitás szándéka, hanem kizárólag a politikai megfelelés reménye és az újabb és újabb bizonyítási kényszere mozgatta.
További jó és hasznos munkát kívánva,
üdvözlöm,
Gábor György
