Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Gábor György: Peszáhi besúgók, húsvéti feljelentők
7/04/2023 10:42
| Szerző: Gábor György
"Tele vannak irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, ravaszsággal, jellemtelenséggel; besúgók, rágalmazók, Istent gyűlölők, gátlástalanok, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a gonoszságban…"
Ezekben a napokban a nyugati civilizáció két meghatározó szellemi alappillérének, a zsidóságnak és a kereszténységnek a nagy ünnepi pillanatait éljük. A zsidóság számára a peszáhnak, az egyiptomi szolgaságból való megszabadulás ünnepének az egyik neve „zmán héruténu”, szabadságunk ünnepe, hiszen csak a kegyetlen elnyomás alól megszabadult zsidó nép kaphatta meg a törvényeit, minthogy kizárólag szabad népnek jár a törvény, szabad, nagykorúsított, saját döntéseiért felelős nép tud szabad akarattal viszonyulni a törvényekhez, ám a rabszolgasorban tartottak csak elszenvedi képes azokat. Magától értetődő, hogy a törvények formálják valódi néppé a közösséget. És a kereszténység számára a húsvét szintén a szabadság eljövetelének pillanata, ugyanis Jézus kereszthalálával megváltott minden embert a bűntől, s feltámadásával legyőzte a halált. Erdő Péter bíboros ezért is mondhatta húsvétvasárnapi beszédében, hogy a húsvét „az igazi és teljes szabadság ünnepe”, s „minden szabadságnak az alapja az ember méltósága” (2017. április 16.).
Ezek után több, mint elborzasztó, hogy Semjén Zsolt (és most nem vele a baj, sokkal inkább a mögötte tornyosuló hatalommal és annak cinikus és romlott érdekeivel) tegnap arra a kérdésre válaszolva, miért utasította el a parlament igazságügyi bizottsága 27. alkalommal is indoklás nélkül a kommunista ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, elmondta, hogy a kormánypárti képviselők azért nem hajlandók publikussá tenni az aktákat, mert „ha nyilvánosságra hoznánk az ügynökaktákat, olyan embereket is lebuktathatnánk az (értsd: egykori szovjet) utódállamok felé, ami Magyarországnak nemzetbiztonsági kárt okozna… a nemzeti érdekek szempontjából meggyőző volt, amit az adott szolgálatok vezetői tanácsoltak, hogy magyar nemzetbiztonsággal ellentétes lenne, hogyha bizonyos ügynökök neve nyilvánosságra kerülne”, végül hozzátette, nem gondolja, hogy "a titkosszolgálatoknak jelezniük kellene, a Fideszben vagy a KDNP-ben hány egykori ügynök volt, sőt szerinte a kormánypártok vezetésének sem kell ezt feltétlenül tudnia.”
Szégyen és gyalázat! Ezt mondja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke 33 évvel a rendszerváltás után, az egypártrendszer diktatúrájának bukását követően, amikor sokan azt remélték, hogy a nép maga mögött hagyva a szolgaság házát, s szabaddá téve önmagát, mostantól értelmes törvények mentén, felelősségteljesen alakíthatja sorsát.
Ma már látható: súlyos és téves remény volt mindez. Se szabadság, se értelmes törvények, se felelősségteljesen gondolkodó, sorsát alakítani szándékozó nép, kizárólag a kíméletlen egypártrendszer.
Akkor hát vissza a zsidósághoz és a kereszténységhez! A Tanakh (Ószövetség) több helyen számol be elítélő módon feljelentőkről és spiclikről: Jeremiás panaszkodik rájuk (Jer 20,10), az Eszter könyve pedig arról tudósít, hogy besúgók jelentették föl Mordekhájt Hámánnál. Az Én Gedi zsinagóga 5. századi mozaikpadlója őrzi azt a feliratot, amely a besúgókról (malsinim) és a kollaboránsokról (mószerim) kimondja, hogy együttműködnek a „gonosz királysággal”, vagyis Rómával.
A keresztény hagyomány szintén a legnagyobb megvetéssel utasítja el a besúgókat és rendőrspicliket. Iskarióti Júdás profi besúgóként, megfelelő díjazás ellenében jelentette föl Jézust. Pál apostol körül folytonosan ott sürögtek-forogtak a besúgók és feljelentők, nem véletlen, hogy a Rómaiakhoz írott levélben az Istent elutasítókat ezekkel a szavakkal írja le: „tele vannak irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, ravaszsággal, jellemtelenséggel; besúgók, rágalmazók, Istent gyűlölők, gátlástalanok, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a gonoszságban…” (Róm 1,29)
A korai keresztényeket kivétel nélkül feljelentők és besúgók juttatták hóhérkézre, minthogy a pogány világban a feljelentés megszokott és javadalmazott tevékenységnek számított. Tacitus egy helyen név szerint is megemlíti Tiberius hírhedt besúgóját, Cotta Messalinust (Ann 6,5). Pál apostolt ugyancsak besúgók jelentették fel, s juttatták börtönbe, miként az első keresztény vértanút, Istvánt is feljelentették (ApCsel 6,11). De idézhetném Euszebiosz Egyháztörténetét, amely elmondja, hogy miután Domitianus parancsot adott a Dávid családjából származók legyilkolására, buzgó feljelentők gondoskodtak „Üdvözítőnk rokonainak” letartóztatásáról (III,19-20).
A példatár tetszőlegesen szaporítható, ám én inkább elgondolkodnék azon, milyen keresztény kormányzat az, amely a „gonosz királyságának”, azaz a pártállami diktatúrának a feljelentőit a keblére öleli, hallgat felőlük, s nem is kíváncsi a személyükre. Ez utóbbit persze még magának Semjén Zsoltnak sem hiszem el: a hatalom pontosan tudja, már hogyne tudná, kik voltak a besúgók, a jelentők, csak a mostani „gonosz királyságnak” épp az a lényege, s ez az alapja az egész hatalmi- és klientúrarendszernek, hogy egymás tökét tartják a kezükben, mindenkiről tudnak valamit, mindenki zsarolható, s ez a bűnszervezeti láncolat nyújtja a teljes belső biztonságot: ha én lebukom, te is velem buksz, ő is velünk bukik, mindannyian együtt bukunk. Mellesleg, ha volna legfőbb ügyész ebben az országban, aki tényleg „azért dolgozik, hogy a törvények érvényesüljenek” (lásd ugyeszseg.hu), s nem csupán sakkban tartott pártkatona lenne az illető, aki azért dolgozik, hogy Pártja és annak holdudvara érvényesülhessen, akkor a Schadl-Völner-ügy már dominóeffektusként döntötte volna be a velejéig korrupt Orbán-rezsimet.
Amúgy a jelenlegi állampárt valamennyi hitvalló keresztényével és aktív békepártijával ellentétben, akik a mai keresztényüldözések idején is csodálatra méltó bátorsággal vallják meg hitüket, én úgy emlékszem, hogy nem a feljelentő és besúgó Júdásról mondta Jézus a keresztfán, hogy „még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).
