
Vészhelyzet, vagy amit akartok – Szénási Sándor jegyzete
"Szuverenisták" és "hígmagyarok" párbeszéde a rendeleti kormányzásról.

Sulyok Tamás a szívére vette - Kárpáti Iván jegyzete
Ha egy publicista kellemetlen szagú, légnemű anyagnak minősíti az államfőt, az nem az a kategória, mint amikor az államhatalom minden eszközét magának tudó politikus gerjeszt gyűlöletet emberek csoportjaival szemben.

Orbán = Le Pen - Dési János jegyzete
Marine Le Pen = közbűntényes sikkasztó. Vagyis ha Orbán = Marine Le Pen és Marine Le Pen = köztörvényes bűnözővel, akkor az annyi, mint Orbán = köztörvényes bűnöző.

Zoológiai minimum – Józsa Márta jegyzete
Egy skót újságíró, J. M. Ledgard a kétezres évek elején Afrikában volt külpolitikai tudósító. Ott bukkant rá a szocialista zsiráfok történetére.

Túlélés - Szénási Sándor jegyzete
"Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált" – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – "Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe." Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.

Az Alaptörvény szellemében – Selmeci János jegyzete
Bár rendes családos ember a közelébe nem megy, a Pride-on mégis összegyűlnek vagy ötvenezren, akiket a rend éber őrei a Hszi Csin-ping elvtárstól kölcsönkapott arcfelismerő kamerarendszer segítségével beazonosítanak, majd fejenként százezer forintra megbüntetnek.

A mi kis falvaink - Józsa Márta jegyzete
Ha víz nem is, de a lé dőlni fog, minden faluban lesz bankautomata, hozzá lehet majd jutni alaptörvényben foglalt jogunkhoz, a készpénzhasználathoz.

Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
28/05/2023 08:03
| Szerző: Gábor György
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Megint, immár sokadszorra derült ki, hogy hiába a kormány szent küldetése és eltökélt missziója, a legautentikusabb keresztény tanítás terjesztésének rendíthetetlen szándéka minden becsületes, istenkereső honfiú és honleány számára, az Orbán-kabinet evangelizációs törekvése még mindig nem hozta meg kívánt és remélt gyümölcsét!
Kizárólag ennek tudható be, hogy jóllehet a Corvinus Egyetemen nagyszerű példával járva elől, kötelező részvételre felszólítva berendelték a hallgatókat zárthelyit írni, ám amikor „mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,2-4), minthogy megjelent közöttük Orbán Ráhel, aki egyszeriben szétáradott, és zárthelyi helyett férjének, a nagyszerű Tiborcz Istvánnak a tulajdonában álló világhírű BDPST Groupról tartott roppant érdekfeszítő előadást.
Én itt csak emlékeztetnék a csodálatos Corvinus Egyetem tudományos-oktatási autonómiájának ismételt megnyilvánulására, meg arra, hogy úgy gondolták, az abszolút tudás elérésének szent célzatával minden további nélkül át lehet verni (sőt, át kell verni!) az egyetemi hallgatókat, hadd csillapíthassák tudásszomjukat a kis butuskák a szakértelem lehető legtisztább szakmai forrásából, a saját lábán álló Orbán Ráhel szárnyas szavaiból. S mostantól bízvást remélhető, hogy hamarosan a Corvinuson kollokvium helyett Mészáros Lőrinc fog tartani előadást a hallgatóknak saját maga strómanolta cégbirodalmáról, komplex vizsga helyett Rogán Antal a korszakos találmányairól, szigorlat helyett Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadiipari érdekeltségeiről és mind-mind a többiek, hátha a Corvinuson a nagy érdeklődésre tekintettel végre meghirdethetik a Maffiózó- és strómanszakos nappali, esti és levelező képzést.
Ám az igazán fájó, hogy a kormánykörökben egyre sűrűbben hangoztatott zsidó-keresztény tradícióval és értékrenddel szemben a zsidó és keresztény világban éppen most beköszöntött sávuot és pünkösd idején is sokak számára ennek a hagyománynak a legnemesebb értékrendje továbbra is ismeretlen és megannyi méltatlan támadásnak kitett. Ha nem így lenne, nem érné most Orbán Ráhelt és a Corvinust annyi támadás, épp ellenkezőleg: a hála és köszönet megrendült hangján kéne feléjük fordulni!
Ugyanis annyit illene tudni, hogy már a zsidó hagyományban az ünnep a Tóra adásának idejéhez (chág mátán toráténu), legszentebb pillanatához kötődött, a végtelen isteni tudásból való töltekezéshez, amelynek hordozója lett a nép, s amelyet minden nemzedék a maga élete során újra és újra felidéz a könyv állandó olvasásával, újra és újra elmélyedve a tanulás, az elmélkedés életet adó csodájában. Ennek szimbolikus, ugyanakkor nagyon is valóságos jelképe, amikor az ünnep beköszöntét egész éjjel tartó virrasztással és tanulással köszöntik a zsidók, az élet „javításával” (tikun léjl sávuot). Vagyis vegyük észre, hogy a tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Mindössze annyit üzennék az Orbán-Tiborcz házaspárnak, hogy a zsidó hagyomány szerint a tóraadásra azért a sivatagban került sor, hogy egyik törzs se követelhessen előjogokat magának, senki se érezhesse úgy, mintha a többiekkel szemben valamiféle privilégiumot élvezne: a Tórát, annak törvényeit és parancsolatait abszolút egalitárius módon mindenki a sajátjának tudhatta, s mindenkire egyformán vonatkoztak az előírások. Még a királyokra, az uralkodókra is! Úgy bizony!
És a keresztény pünkösd, a Szentlélek eljövetelének és az ajándékai kiáradásának ünnepe ugyancsak a töltekezés ideje. És ebben is megtalálható a magyar oktatásnak szánt üzenet, hiszen amint az apostolokat „eltöltötte a Szentlélek”, „különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,4) Vagyis csak a hit nélkül élők gondolják, hogy hatalmas visszalépés a magyar oktatási rendszerben, hogy a nyelvtudás már nem kötelező és nem feltétele az egyetemi diplomának, legfeljebb csak akkor, ha az egyes egyetemek ezt másként gondolják, s maguk gondoskodnak nyelvórákról, nyelvtanárokról, máskülönben vígan kikerülhetnek nyelveken nem beszélő szakemberek, akik szorosan vett szakmájuk idegen nyelvű szakirodalma helyett és a nemzetközi konferenciákat, szakmai találkozókat és egyáltalán, a nemzetközi kapcsolatokat mellőzve Orbán Ráhellel és férjének cégével töltekeznek és csodálatos módon egyszeriben ők is nyelveken szólnak.
És itt is csak egyetlen üzenetem volna a fenti házaspár számára: a magyar népszokásoknak megfelelően pünkösdkor szokták megválasztani a pünkösdi királyt, akinek a legkülönbözőbb kiváltságokat biztosít ilyenkor a szokásjog: ingyen mulatozhat, kocsmázhat, ehet, ihat, ám a privilegizált állapot egy idő után szükségszerűen véget ér.
Hát így, kedves Ráhel és István!