Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
28/05/2023 08:03
| Szerző: Gábor György
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Megint, immár sokadszorra derült ki, hogy hiába a kormány szent küldetése és eltökélt missziója, a legautentikusabb keresztény tanítás terjesztésének rendíthetetlen szándéka minden becsületes, istenkereső honfiú és honleány számára, az Orbán-kabinet evangelizációs törekvése még mindig nem hozta meg kívánt és remélt gyümölcsét!
Kizárólag ennek tudható be, hogy jóllehet a Corvinus Egyetemen nagyszerű példával járva elől, kötelező részvételre felszólítva berendelték a hallgatókat zárthelyit írni, ám amikor „mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,2-4), minthogy megjelent közöttük Orbán Ráhel, aki egyszeriben szétáradott, és zárthelyi helyett férjének, a nagyszerű Tiborcz Istvánnak a tulajdonában álló világhírű BDPST Groupról tartott roppant érdekfeszítő előadást.
Én itt csak emlékeztetnék a csodálatos Corvinus Egyetem tudományos-oktatási autonómiájának ismételt megnyilvánulására, meg arra, hogy úgy gondolták, az abszolút tudás elérésének szent célzatával minden további nélkül át lehet verni (sőt, át kell verni!) az egyetemi hallgatókat, hadd csillapíthassák tudásszomjukat a kis butuskák a szakértelem lehető legtisztább szakmai forrásából, a saját lábán álló Orbán Ráhel szárnyas szavaiból. S mostantól bízvást remélhető, hogy hamarosan a Corvinuson kollokvium helyett Mészáros Lőrinc fog tartani előadást a hallgatóknak saját maga strómanolta cégbirodalmáról, komplex vizsga helyett Rogán Antal a korszakos találmányairól, szigorlat helyett Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadiipari érdekeltségeiről és mind-mind a többiek, hátha a Corvinuson a nagy érdeklődésre tekintettel végre meghirdethetik a Maffiózó- és strómanszakos nappali, esti és levelező képzést.
Ám az igazán fájó, hogy a kormánykörökben egyre sűrűbben hangoztatott zsidó-keresztény tradícióval és értékrenddel szemben a zsidó és keresztény világban éppen most beköszöntött sávuot és pünkösd idején is sokak számára ennek a hagyománynak a legnemesebb értékrendje továbbra is ismeretlen és megannyi méltatlan támadásnak kitett. Ha nem így lenne, nem érné most Orbán Ráhelt és a Corvinust annyi támadás, épp ellenkezőleg: a hála és köszönet megrendült hangján kéne feléjük fordulni!
Ugyanis annyit illene tudni, hogy már a zsidó hagyományban az ünnep a Tóra adásának idejéhez (chág mátán toráténu), legszentebb pillanatához kötődött, a végtelen isteni tudásból való töltekezéshez, amelynek hordozója lett a nép, s amelyet minden nemzedék a maga élete során újra és újra felidéz a könyv állandó olvasásával, újra és újra elmélyedve a tanulás, az elmélkedés életet adó csodájában. Ennek szimbolikus, ugyanakkor nagyon is valóságos jelképe, amikor az ünnep beköszöntét egész éjjel tartó virrasztással és tanulással köszöntik a zsidók, az élet „javításával” (tikun léjl sávuot). Vagyis vegyük észre, hogy a tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Mindössze annyit üzennék az Orbán-Tiborcz házaspárnak, hogy a zsidó hagyomány szerint a tóraadásra azért a sivatagban került sor, hogy egyik törzs se követelhessen előjogokat magának, senki se érezhesse úgy, mintha a többiekkel szemben valamiféle privilégiumot élvezne: a Tórát, annak törvényeit és parancsolatait abszolút egalitárius módon mindenki a sajátjának tudhatta, s mindenkire egyformán vonatkoztak az előírások. Még a királyokra, az uralkodókra is! Úgy bizony!
És a keresztény pünkösd, a Szentlélek eljövetelének és az ajándékai kiáradásának ünnepe ugyancsak a töltekezés ideje. És ebben is megtalálható a magyar oktatásnak szánt üzenet, hiszen amint az apostolokat „eltöltötte a Szentlélek”, „különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,4) Vagyis csak a hit nélkül élők gondolják, hogy hatalmas visszalépés a magyar oktatási rendszerben, hogy a nyelvtudás már nem kötelező és nem feltétele az egyetemi diplomának, legfeljebb csak akkor, ha az egyes egyetemek ezt másként gondolják, s maguk gondoskodnak nyelvórákról, nyelvtanárokról, máskülönben vígan kikerülhetnek nyelveken nem beszélő szakemberek, akik szorosan vett szakmájuk idegen nyelvű szakirodalma helyett és a nemzetközi konferenciákat, szakmai találkozókat és egyáltalán, a nemzetközi kapcsolatokat mellőzve Orbán Ráhellel és férjének cégével töltekeznek és csodálatos módon egyszeriben ők is nyelveken szólnak.
És itt is csak egyetlen üzenetem volna a fenti házaspár számára: a magyar népszokásoknak megfelelően pünkösdkor szokták megválasztani a pünkösdi királyt, akinek a legkülönbözőbb kiváltságokat biztosít ilyenkor a szokásjog: ingyen mulatozhat, kocsmázhat, ehet, ihat, ám a privilegizált állapot egy idő után szükségszerűen véget ér.
Hát így, kedves Ráhel és István!