A félkegyelmű – Szénási Sándor jegyzete
Trump még csak három hónapja elnök, de amit ígért és amit eddig tett, máris romokban hever, és az az Amerika is ruinált, amelyik egy hantagépre kapcsolódva elhitte, hogy a világ egy nagy pankráció.
Ahol hallgatni szokás, ő beszélt – Kárpáti Iván jegyzete
Ferenc pápa nem uralkodni akart, hanem szolgálni. Nem a vatikáni díszletek között, hanem az eldugott nyomortelepeken, a menekülttáborokban, a börtönök falai között, a világ elfeledett sarkaiban volt igazán otthon.
Pirézek a Kárpát-medencében – Józsa Márta jegyzete
Nyilván van megfejtés arra, hogy egy eleve piréz-szituban élő társadalom miért lát ellenséget újabb pirézszerűségekben. Józsa Márta jegyzete.
A van és a nincs - Szénási Sándor jegyzete
Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Mi lesz akkor miniszterelnök úr, hogy ha mégis lesz Pride? - Selmeci János jegyzete
Kedves hallgatók, fogadjanak velem. Két tippem is van, az egyik az, hogy hiába ment át a parlamenti bizottságon, végül nem fogják megtiltani a szivárványos zászlót középületekre helyezését, a másik pedig az, hogy ha mégis betiltanak egy zászlót, akkor a Fidesz jövőre elveszít a választást.
A hogyishívják – Szénási Sándor jegyzete
Azt mindenki döntse el maga, hogy az-e az egészséges társadalmi állapot, ha az emberek nem is tudják a köztársasági elnök nevét, az viszont kétségtelen, hogy aki most foglalja el a pozíciót, nem ad okot arra, hogy megjegyezzük.
Fokozni a fokozhatatlant - Kárpáti Iván jegyzete
A Millenárisra sebtében összeterelt élő Bayer-show különleges színfoltja a volt Gulyás Gergely, papíron a kormány egyik legerősebb minisztere, akinek nyilván vezeklésül kell most kiállnia ilyen haknikon. Nem kis szerepe volt abban, hogy a Varga-Magyar házaspár szép karriert futott be a NER-ben.
Nehogymá’ ő magyar legyen - Dési János jegyzete
Ha éppen az ügynöközés és az idegen érdekek vagy a szuverenitás kifejezések a néphülyítés és heccelés aktuális kifejezései, akkor természetesen a gránitszilárdságút is át kell csöppet faragni. Milyen jó is lesz majd azon rugózni, amikor kipécéznek valakit, hogy nehogymá’ ő magyar legyen, gyere vegyük el a az állampolgárságát. Höhö.
Gordon István: Gyűlölet és balítélet
16/11/2023 13:58
| Szerző: Gordon István
Andrzej Duda államfő úgy tett és tesz, mintha nem tudná, ki hány szavazatot szerzett a választáson. Ezzel blokkolja egy olyan kormány megalakítását, amelynek komoly többsége van.
Egy hónappal ezelőtt világszerte sokak figyelme fordult a lengyelországi parlamenti választás felé. A végeredmény ismert: a legtöbb szavazatot a Kaczynski vezette kormánypárt szerezte, de elért mandátumaik száma messze elmaradt a demokratikus ellenzék koalícióját alkotó pártoké mögött. A józan ész és a kegyetlen számok egyértelműen azt sugallták, hogy a Jog és Igazságosság Pártja – nyolc év elteltével – kénytelen búcsút inteni a számára oly’ édes ízű hatalomnak.
Csakhogy a sugallat nem jutott el mindenkihez, a hatalomvesztés szele ugyanis kimondottan rossz hatással van a józan észre…
A parlament 460 fős alsóházában az ellenzék 248 képviselői helyet szerzett, míg a kormánypártnak csupán 194-re futotta. Ez minimum 37 mandátummal kevesebb, mint amennyivel törvényalkotásra képes lehet egy kormány. Ez pedig nagyon sok. Tegyük hozzá, hogy az elmúlt esztendőben sem mindig sikerült a kormánypártnak teljes létszámban (50% +1 fő) megjelennie szavazáskor az ülésteremben. Így fordulhatott elő, hogy a kormánypárthoz közeli házelnök asszony egy alkalommal újra szavaztatta a képviselőket, míg meg nem lett a többség.
A számok, mint említettem, kegyetlenek és makacsok. De hiába! A kormánypárti PiS egyes vezetői és tagjai még mindig nem tudják elviselni a választáson elért vereséggel egyenértékű győzelmüket, vagyis, hogy elkerülhetetlen a hatalom átadása a gyűlölt ellenzéknek és még inkább annak gyűlölt vezetőjének, Donald Tusknak.
A választás után a Szejm első ülése természetesen a himnusszal vette kezdetét, no meg egy üres hellyel a képviselői padsorokban. Kaczynski széke maradt gazdátlanul, de tulajdonosa aztán idővel megérkezett. Duda elnök a kötelező tiszteletkörök után méltatta az elmúlt nyolc esztendőt, annak politikai irányítóit, remek, mindent felülmúló sikereit. Ja, hogy ezt a nép, az a bizonyos istenadta másképpen látta, sőt ezt érzékletesen érzékeltette is a választáson, ráadásul azon a választáson, amelyen a szavazásra jogosultak csaknem 75%-a vonult az urnákhoz, egyáltalán nem zavarta az – állítólag korábban Golyóstollnak becézett – államfőt, viszont jelezte, hogy a jövőben szigorúbban él majd vétójogával.
És ezután következtek a parlament elnökségébe történő szavazások. Elsőkét magát az új házelnököt választották meg. A Polska 2050 párt elnöke, Szymon Holownia utcahosszal előzte a PiS jelöltjét, a korábbi házelnök asszonyt, aki a fentebb idézett apró csínytevésen kívül is néha megkeserítette az akkori ellenzék életét. Volt is nagy felhördülés, de a számok megint csak önmagukért beszéltek. És tették ezt még inkább a helyettesek megszavazásakor. Mintha a PiS nem is létezett volna! A fennmaradó öt helyre valamennyi parlamenti párt kapott képviseleti lehetőséget. Csak a PiS nem! Hmmm…
Az új házelnök ezután az ügyvezető kormány azon minisztereit hívta sorban a pulpitusra, akik úgy érezték, lenne mondanivalójuk. A részletek talán fölöslegesek is, a lényeg: többen közülük nem voltak képesek indulataikon uralkodni és néha kocsmai szintű megnyilvánulásokra ragadtatták magukat. Mint például Zbigniew Ziobro (igazságügy), akit a mi házelnökünk ezért minimum életfogytiglanra ítélt volna. Mivel közben lejárt a miniszter ideje, a házelnök – némi toleranciával – elvette tőle a szót. Nos, ekkor ugrott a házelnök elé az évek óta komoly térdbántalmakkal küszködő Kaczynski pártelnök, bemutatkozva, mint miniszterelnök(!?!), akinek bármikor joga van megszólalni a Szejmben.
Nincs értelme folytatni, mert ennyiből is kiderül, hogy a történtek méltatlanok voltak egy új parlament megalakulási ceremóniájához. De azért befejezésül még egy apró gondolat. A hatalomtól és a Szejmtől búcsúzó volt miniszterek megfontolatlan, vagy éppen megfontolt(?) durva fellépései részben Duda elnök hibájaként is értékelhetők. Az államfő úgy tett és tesz a mai napig, mintha nem tudná, ki hány szavazatot szerzett a választáson. Ezzel blokkolja egy olyan kormány megalakítását, amelynek komoly többsége van.
De fogalmazhatunk úgy is, hogy Andrzej Duda nyíltan szembefordult a lengyel nép akaratával.
