Túlélés - Szénási Sándor jegyzete
"Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált" – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – "Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe." Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Gordon I.: Győzelemmel felérő vereség…
21/10/2023 07:54
| Szerző: Gordon István
…mondhatta volna Jaroslaw Kaczynski pártelnök és miniszterelnök-helyettes 2023. október 15-én, a lengyel parlamenti választás éjszakáján, amikor a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS ) székházában megszólalt hívei előtt. Mozgalmas volt az ezután következő hét, mesés koalíciós ajánlattal.
Igaz, Kaczynski azt sem állította, hogy ez a győzelem még a Holdról is látszik, csupán szerényen említette, hogy pártjuk megalakulása óta ez a negyedik választási győzelmük, sorozatban pedig a harmadik.
Óriási dolog ez a maga nemében, ismerjük el, de ez a mostani – úgy tűnik – kevésnek bizonyulhat a kormányalakításhoz, viszont a négyévenként ismétlődő országos társasjátékot mégiscsak erre találták ki. Nem csoda, ha a vélt sikert ünneplők arcán mosolynak még csak nyoma sem volt, tapsuk is csak a rutinnak volt köszönhető, ami lényegében automatizmus, amikor a nagyvezír szól az ő népéhez. Savanyú képpel talán már azon járt az agyuk, vajon milyen is lehet az élet ellenzékben, vajon mit hozhat a holnap, vajon kinek a nyakába varrják majd a győzelemmel felérő vereséget.
Nem úgy Kaczynski, aki beszéde végén megjegyezte, ha nem is szó szerint: nyugi, nyugi, lesznek még itt meglepetések. Hát, persze, természetes állapot, hogy az első gondolatok egyike, hol találhatunk rá választási csalás nyomaira, hol hibázhattak a szavazatszámlálók, hol van az a bizonyos káka, amin csomóknak akár csak a nyomaira bukkanhatunk, vagy mit tudunk kitalálni, hogy a kormányalakításhoz hiányzó 40-50 mandátumot valahonnan mégis összekaparjuk. Vagy netán valamelyik ellenzéki pártot mégis csak rá tudjuk beszélni egy koalíciós alkura?
A realistább politikusok és hivatalnokaik már nem ezekkel a gondolatokkal foglalkoznak, ők már javában üzembe helyezték az iratmegsemmisítőket, hatalmas zsákokban gyűjtik a papírfecniket, amelyekre – megítélésük szerint – már nincs szükség, foglalkozzon velük az enyészet. Meg különben is: a minap katasztrofális gigahiányra derült fény a Morawiecki-kormány költségvetésében, elég lesz azt megemésztenie a következő kormánynak.
De ugorjunk egy házzal arrébb, a demokratikus ellenzéki pártokhoz, ahol egy percig sem áltatták magukat azzal, hogy bármelyikük is több szavazatot kaphat a Jog és Igazság pártjánál. Így könnyedén tudomásul vették, hogy külön-külön vereségre vannak ítélve, de együtt, koalíciót alkotva, ők a nyerők, működőképes kormányt tudnak alakítani. Vagyis az ő vereségük győzelemmel ér fel.
Hát… valahogy így vágott bele a lengyel belpolitika a választást követő hétbe, ami dúskált eseményekben. Kaczynski pártja, a PiS hiába erőlködött, egyértelművé vált, a három demokratikus ellenzéki párt(szövetség) egyike sem hajlandó velük szóba állni. A Tusk-féle Polgári Koalíció és az Új Baloldal már jóval a választások előtt megegyezett a koalícióban. A közelmúltban létrejött két kisebb párt koalíciója, a Harmadik Út viszont nem zárta ki, hogy saját irányt választ, nem csatlakozik a két nagy párthoz. A választási eredmények azonban meggyőzték őket, hogy a PiS bukása az üdvözítő megoldás Lengyelország számára, így beszállnak a koalícióba, de kijelentették, hogy ne ajánlgassanak nekik semmit sem, majd ők eldöntik, milyen tárcákat, pozíciókat kérnek maguknak a leendő kormányban.
Nosza, azonnal szagot is fogott Kaczynski és felfoghatatlanul mesés ajánlattal állt elő. Felajánlotta a mindössze 14 százalékot elérő Harmadik Útnak a miniszterelnöki posztot és ráadásként fele királyságát, akarom mondani: a minisztériumok felét.
A Harmadik Út vezetőinek válasza karakán volt és nem is meglepő, benne van a lengyel mentalitás, de mindenekelőtt az a szolidaritás, ami a hétköznapi lengyelekre oly’ annyira jellemző, és amivel – némi túlzással – egy világot tudnak megváltoztatni. Mert, ha a tanár tüntet, ott van mellette a bányász, ha az orvos, mellé áll a bolti eladó, a gazdákat sem hagyják magukra, ha fontos utakat zárnak le, autósok csatlakoznak hozzájuk, és nem egy tüntetésen a rendőrök is néha „becsukják a szemüket”.
Ja, hogy mit válaszolt a Harmadik Út két vezetője a Kaczynski által felajánlott koalícióra? „Csak a holttestünkön keresztül!!!” – mondták az ország de facto egyszemélyes vezetőjének.
És hogy teljes legyen a lengyel parlament alsóházába bejutott pártok sora, íme a Konföderáció, amely érdekes „átalakuláson” ment keresztül. A közvéleménykutatók szerint a tavalyi év első felében a bejutási küszöb, az 5 százalék elérésével bajlódott, aztán „feltornázta” magát egészen 6-7 százalékra. A 2023-as esztendőt izmosodással kezdte, 10 százalékot mutatott fel, az idei nyár közepére viszont már 16.5 százalékkal dicsekedhetett. A választásra azonban elfogyott a szufla, maradt mindössze 7.16 százalék.
Ezt az ívet nehéz követni, de a párt nyíltan vállalt jelszava sokat elárul: „Zsidómentes, melegmentes, abortuszmentes, EU-mentes és adómentes Lengyelországot akarunk!”.
Ennyit bevezetésképpen. Talán érdekességként, talán tanulságként az elkövetkezendő hetekben visszatérek a témára, hiszen – a jelek szerint – legjobb esetben karácsonyra kap új kormányt a lengyel társadalom, de nem zárható ki, hogy a beiktatásra csak jövőre kerül sor…
