Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Gordon I.: Győzelemmel felérő vereség…
21/10/2023 07:54
| Szerző: Gordon István
…mondhatta volna Jaroslaw Kaczynski pártelnök és miniszterelnök-helyettes 2023. október 15-én, a lengyel parlamenti választás éjszakáján, amikor a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS ) székházában megszólalt hívei előtt. Mozgalmas volt az ezután következő hét, mesés koalíciós ajánlattal.
Igaz, Kaczynski azt sem állította, hogy ez a győzelem még a Holdról is látszik, csupán szerényen említette, hogy pártjuk megalakulása óta ez a negyedik választási győzelmük, sorozatban pedig a harmadik.
Óriási dolog ez a maga nemében, ismerjük el, de ez a mostani – úgy tűnik – kevésnek bizonyulhat a kormányalakításhoz, viszont a négyévenként ismétlődő országos társasjátékot mégiscsak erre találták ki. Nem csoda, ha a vélt sikert ünneplők arcán mosolynak még csak nyoma sem volt, tapsuk is csak a rutinnak volt köszönhető, ami lényegében automatizmus, amikor a nagyvezír szól az ő népéhez. Savanyú képpel talán már azon járt az agyuk, vajon milyen is lehet az élet ellenzékben, vajon mit hozhat a holnap, vajon kinek a nyakába varrják majd a győzelemmel felérő vereséget.
Nem úgy Kaczynski, aki beszéde végén megjegyezte, ha nem is szó szerint: nyugi, nyugi, lesznek még itt meglepetések. Hát, persze, természetes állapot, hogy az első gondolatok egyike, hol találhatunk rá választási csalás nyomaira, hol hibázhattak a szavazatszámlálók, hol van az a bizonyos káka, amin csomóknak akár csak a nyomaira bukkanhatunk, vagy mit tudunk kitalálni, hogy a kormányalakításhoz hiányzó 40-50 mandátumot valahonnan mégis összekaparjuk. Vagy netán valamelyik ellenzéki pártot mégis csak rá tudjuk beszélni egy koalíciós alkura?
A realistább politikusok és hivatalnokaik már nem ezekkel a gondolatokkal foglalkoznak, ők már javában üzembe helyezték az iratmegsemmisítőket, hatalmas zsákokban gyűjtik a papírfecniket, amelyekre – megítélésük szerint – már nincs szükség, foglalkozzon velük az enyészet. Meg különben is: a minap katasztrofális gigahiányra derült fény a Morawiecki-kormány költségvetésében, elég lesz azt megemésztenie a következő kormánynak.
De ugorjunk egy házzal arrébb, a demokratikus ellenzéki pártokhoz, ahol egy percig sem áltatták magukat azzal, hogy bármelyikük is több szavazatot kaphat a Jog és Igazság pártjánál. Így könnyedén tudomásul vették, hogy külön-külön vereségre vannak ítélve, de együtt, koalíciót alkotva, ők a nyerők, működőképes kormányt tudnak alakítani. Vagyis az ő vereségük győzelemmel ér fel.
Hát… valahogy így vágott bele a lengyel belpolitika a választást követő hétbe, ami dúskált eseményekben. Kaczynski pártja, a PiS hiába erőlködött, egyértelművé vált, a három demokratikus ellenzéki párt(szövetség) egyike sem hajlandó velük szóba állni. A Tusk-féle Polgári Koalíció és az Új Baloldal már jóval a választások előtt megegyezett a koalícióban. A közelmúltban létrejött két kisebb párt koalíciója, a Harmadik Út viszont nem zárta ki, hogy saját irányt választ, nem csatlakozik a két nagy párthoz. A választási eredmények azonban meggyőzték őket, hogy a PiS bukása az üdvözítő megoldás Lengyelország számára, így beszállnak a koalícióba, de kijelentették, hogy ne ajánlgassanak nekik semmit sem, majd ők eldöntik, milyen tárcákat, pozíciókat kérnek maguknak a leendő kormányban.
Nosza, azonnal szagot is fogott Kaczynski és felfoghatatlanul mesés ajánlattal állt elő. Felajánlotta a mindössze 14 százalékot elérő Harmadik Útnak a miniszterelnöki posztot és ráadásként fele királyságát, akarom mondani: a minisztériumok felét.
A Harmadik Út vezetőinek válasza karakán volt és nem is meglepő, benne van a lengyel mentalitás, de mindenekelőtt az a szolidaritás, ami a hétköznapi lengyelekre oly’ annyira jellemző, és amivel – némi túlzással – egy világot tudnak megváltoztatni. Mert, ha a tanár tüntet, ott van mellette a bányász, ha az orvos, mellé áll a bolti eladó, a gazdákat sem hagyják magukra, ha fontos utakat zárnak le, autósok csatlakoznak hozzájuk, és nem egy tüntetésen a rendőrök is néha „becsukják a szemüket”.
Ja, hogy mit válaszolt a Harmadik Út két vezetője a Kaczynski által felajánlott koalícióra? „Csak a holttestünkön keresztül!!!” – mondták az ország de facto egyszemélyes vezetőjének.
És hogy teljes legyen a lengyel parlament alsóházába bejutott pártok sora, íme a Konföderáció, amely érdekes „átalakuláson” ment keresztül. A közvéleménykutatók szerint a tavalyi év első felében a bejutási küszöb, az 5 százalék elérésével bajlódott, aztán „feltornázta” magát egészen 6-7 százalékra. A 2023-as esztendőt izmosodással kezdte, 10 százalékot mutatott fel, az idei nyár közepére viszont már 16.5 százalékkal dicsekedhetett. A választásra azonban elfogyott a szufla, maradt mindössze 7.16 százalék.
Ezt az ívet nehéz követni, de a párt nyíltan vállalt jelszava sokat elárul: „Zsidómentes, melegmentes, abortuszmentes, EU-mentes és adómentes Lengyelországot akarunk!”.
Ennyit bevezetésképpen. Talán érdekességként, talán tanulságként az elkövetkezendő hetekben visszatérek a témára, hiszen – a jelek szerint – legjobb esetben karácsonyra kap új kormányt a lengyel társadalom, de nem zárható ki, hogy a beiktatásra csak jövőre kerül sor…
