A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.
Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
21/03/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Pár héttel ezelőtt Szénási Sándor egyik műsorát hallgattam. Grönlandról szólt, amolyan életszagúan, a vadászok, a halászok életéről, elszigeteltségről, a hagyományok elmúlásáról, a téli bezárkózásról, a számunkra elképzelhetetlen hidegről, ami néha hetekre, hónapokra az otthonaikba száműzi az embereket.
Ezt az adást én szerkesztettem, és miközben hallgattam, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy vagyunk, hiszen hol lenne még idő arra, hogy egy órát beszélgessenek Grönlandról.
Minden félévben megírom az aktuális jegyzetemet arról, hogy támogassanak minket, ez pedig nem a mi fene nagy fontosságunkról szól, hanem arról, hogy önök, a hallgatók fontosak. Önök helyett kérdezünk, az önök problémáit mutatjuk be, és önöknek próbáljuk elmesélni azt, amit a hatalom el akar hallgatni, és azt ami – legalábbis nagyon reméljük -, a lehető legközelebb van az igazsághoz.
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni. Emellett poloskáznak minket, külföldi ügynöknek neveznek azért, mert a fizetésünket egy olyan kasszából kapjuk, aminek talán néhány százaléka, ha külföldi pályázati pénz. Nem véletlenül hagyják el a szakmát egyre többen, és csak a nézőkön, az olvasókon, a hallgatókon múlik, hogy mennyien maradunk.
A hatalom most korlátozni akarja az egyik legalapvetőbb jogot, a szabad gyülekezést, miközben honfitársaink egy részét súlyos diszkrimináció éri, jogi lehetőségek teremtenek a tömeges megfigyelésünkhöz is. Egy politikus úgy gondolja, hogy ez neki megéri, hogy a „normális többség” nevében megteheti, hogy betiltja, ami neki nem tetszik, egy másik pedig úgy, hogy neki nem éri meg erről beszélnie. A sajtó viszont nem gondolkodhat más szempontban, csak közérdekben és igazságban, és kihangosítja azoknak a szempontjait, felhívja a figyelmet azoknak a jogaira is, akiknek nincs hatalom a kezükben.
Ha elhiszik rólunk, hogy ezt meg tudjuk tenni, akkor vásárolják meg az újságokat, és vásárolják meg a rádiót is. Ha tehetik, és fontos önöknek az igazság, akár a kevesek igazsága is, akkor támogassák a Klubrádió fennmaradását. Tényleg nagy a baj, nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy minden hétköznap 14-16 órányi új műsort tudjunk csinálni. Minden egyre többe kerül, és ha nem kapunk elég fizetést, akkor el kell mennünk máshova dolgozni, ha nem tudunk tehetséges fiatalokat felvenni, ha nem lesz pénz kamerákra, mikrofonokra, akkor nem fogjuk tudni tovább csinálni.
És akkor nem lesz szó Grönlandról sem. Akkor nem lesz szó semmiről.
Akkor csend lesz.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. március 21-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)