Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Somfai Péter: Az utolsó bástyák
20/10/2023 15:05
| Szerző: Somfai Péter
"Amikor egy-egy újabb botrány kirobbant, azt gondolhattuk, azt már biztosan nem lehet elsimítani, agyonhallgatni. Aztán napok múlva kiderült, vagy nem indult nyomozás a rendőrségen, vagy maga a főügyész fogta vissza az embereit a kutakodástól."
Csak bíróságra ne kerüljön a vitátok! – próbálta egy baráti beszélgetésen valaki meggyőzni a mellette ülőt, mondván, mire megszületik a döntés, talán majd csak a gyerekei fogják kézhez kapni a végzést. Van ebben némi igazság. Magam is részese voltam egy látszólag sima polgári eljárásnak, de hét év kellett ahhoz, hogy olyan dodonai döntés szülessen, amiben sem a felperesnek sem az alperesnek gyakorlatilag semmi öröme nem lett. „Más az igazság és más a jogszerűség”, mondta ügyvéd barátom, amikor az épület előtt becsomagolta a talárját.
A Fidesz 2010 óta kormányozza az országot, azóta a megyei elnököket politikai okokból lecserélték, a Kúria jelenlegi elnöke is a hatalom akaratából került a hivatalába, az Alkotmánybíróságot is egypártivá tették. Nem véletlen, hogy az Európai Unió is kétségbe vonja a hazai jogállamiság működését, kétségbe vonja az igazságszolgáltatás pártatlanságát. (Csak zárójelben jegyezném meg: amíg az uniós bürokraták feszegetik a hazai ítélkezés pártatlanságát, az egy dolog, a nagyobb baj akkor lenne, ha a nálunk befektető külföldiek is fenntartásokkal fogadnák a magyar bírói döntéseket.)
Rengeteg korrupciógyanús ügyet tárt fel a sajtó - talán már többet is annál, mint amennyi erodálja a politika iránt érdeklődők ingerküszöbét. Amikor egy-egy újabb botrány kirobbant, azt gondolhattuk, azt már biztosan nem lehet elsimítani, agyonhallgatni. Aztán napok múlva kiderült, vagy nem indult nyomozás a rendőrségen, vagy maga a főügyész fogta vissza az embereit a kutakodástól.
Sokan már nem is emlékeznek, mondjuk Mengyi Roland, alias Voldemort nagyúr még 2016-ban kiderült húzásaira. Az egykori képviselő kenőpénz ellenében segített bizonyos vállalkozókat állami megrendelésekhez. Ő persze kis hal volt, le is bukott, és „mindössze” három év alatt megszületett az ítélet. Négy év börtön, amiből a hírek szerint 22 hónap lett a tényleges dutyi, a többit, nyomkövetővel a lábán otthon, kedvenc karosszékében ülhette le.
A Simonka-ügy is 2016-os balhé, a korábbi békés megyei képviselőt és 32 társát 1,4 milliárd elsíbolásával vádolják, de a csibészség elsődleges elkövetője már „fontosabb ember” volt, a Fidesz belső holdudvarában is jegyezték. Azt is mondják, Simonka a párton belüli hatalmi villongásoknak esett áldozatul, amiben lehet némi logika, hiszen az ő köreikben másfél milliárdocska lenyúlása nem olyan banánhéj, amin el lehetne csúszni. Most hiába lóg a feje felett 8 és fél év fegyház, úgy tűnik, az ítéletet belátható időn belül nem sikerül tető alá hozni.
A szolnoki Boldog István a saját kapzsiságának lett az áldozata. Úgy viselkedett, mint a helyi földesúr a vazallusaival. A területfejlesztési pénzek közelében sertepertélő képviselő az őt megkenő vállalkozásoknak, településeknek járt ki kemény százmilliókat. Vannak tanuk, vannak beismerő vallomások, csak ítélet nincs a mai napig sem.
Majd elfelejtettem Farkas Flóriánt! Ő a roma önkormányzatoknak juttatott pénzekkel ügyeskedett. Az EU csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak is szemet szúrt, hogy a semmibe vezetett az a hozzá köthető Híd, aminek hivatalosan a munka világába kellett volna visszavezetnie a munka nélkül tengődő romákat. 1,6 milliárd forint uniós forrásból gellérthegyi villa és drága bérautók lettek. Az illetékes, az Emberi Erőforrások Minisztériuma elismerte, hogy „visszaélés történt”, leállította a programot és az állam megtérítette az okozott kárt. De bírósági ügy nem lett belőle. Nem lehetett, mert „Flóri” mentelmi jogát a mai napig nem függesztették fel. Ha nincs vádlott, nincs eljárás sem.
Most a legújabb ügyben vádlott is van, eljárás is indult. Folyamatosan érkeznek a hírek a láncra vert egykori végrehajtó és a feltételezések szerint vele korrupciós kapcsolatba került ügyvéd, egykori államtitkár, tengerikígyóként folyó bírósági tárgyalásáról. Az ügyészség hiába kínálja tálcán a – szó szoros értelmében – kézzelfogható bizonyítékokat, hiába vallanak a vádlottakra a tanuk, a seregnyi ügyvéd úgy csűri-csavarja, hogy látszólag tapodtat sem halad előre az eljárás az ítélet felé. Pedig talán az ügyben eljáró bíró is az első perctől látja, mi valójában az igazság, ám a „jogszerűség” betartása megköti a kezét. Nem söpörheti le az asztalról a megannyi papírt, nem csaphat a pulpitusra és nem mondhatja ki a verdiktet - ami pedig nyilvánvaló volna. Végig kell játszania a színjátékot.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a fent felsorolt, frekventált politikusokat érintő ügyek azért válhatnak igazságügyi tengerikígyóvá, mert a bírák „óvatosak”. Talán attól tartanak, hogy minden szavukat figyeli a háttérben valamelyik testületi előjáró? Azt meg az előjárónál is előjáróbb, és így tovább, egészen a Nagy Főnökig? Ha egyáltalán igaz az a feltételezés, hogy az Ő szeme mindent lát.
Biztos vannak a bírák között olyanok is, akiket tényleg gúzsba köt valamilyen megfelelési kényszer. A bírák is emberek. Van családjuk, gyerekük, valamelyik banknál hitelük. Ezt az uralkodó párt is felmérte. Kettészakították az igazságszolgáltatás apparátusát: egy behódoló és egy szabadon döntő csapatra. A jog gépezete emberi döntések sorozata, meg lehet érteni a politikailag kényes ügyekben óvatoskodó bírákat is, ha féltik az egzisztenciájukat. Az állam számára olyan fontos ügyekben, mint mondjuk az állami vagyon „elosztása”, vagy a politikai szereplők büntethetősége, a bőrükön érzik, hogy kockázatos a „rossz ítélet”.
Szerencsére a testület nagyobbik felét azok alkotják, akik úgy gondolják, szakmai tisztességből szembe kell szállni akár a kormány elvárásaival is. Ők azok, akik többre tartják a szakmai hírnevüket, a hivatás tisztességét és becsületét akár a saját egyéni érdekeiknél is. Ha kell, tartják a hátukat, ha túl nagy rajtuk a politikai nyomás, inkább lemondanak a hivatalukról és szegre akasztják a talárt. Szerencsére szép számmal vannak.
Már csak ők maradtak a hazai jogállamiság utolsó bástyái.
