Névtelen hősök és egy amerikában született, magyar csecsemő - Selmeci János jegyzete
Ha pedig egy szegény csecsemő, aki magyar szülők (mondjuk a haza érdekeit külföldön védő diplomaták) gyermeke, és van olyan szerencsétlen, hogy esetleg Amerikában születik, attól fogva az Alaptörvény szerint felfüggeszthető magyar, kevesebbet érő állampolgár azoknál, akik idehaza jöttek a világra.
Elvirágzó akkuipar - Rózsa Péter jegyzete
Ma, csütörtökön jelent meg, hogy a bíróság által felkért két, egymástól független igazságügyi szakértő is megállapította, nem megfelelőek – egyes esetekben pedig nem is léteznek – az egyébként kötelező környezeti vizsgálatok, a kiadott építési engedély így veszélybe kerülhet.
Győzelemről győzelemre halad - Szénási Sándor jegyzete
Trump egyelőre az Államok szövetségi rendszereinek szétverésében arat diadalokat, miközben a hazai inflációt élesztgeti sikerrel.
Infláció ellen feltűrt ingujj - Kárpáti Iván jegyzete
Az infláció nem Orbán bűne, hogy ez nemcsak az EU-s átlag felett van, de még a régiót is túlszárnyaljuk, az már az ő sara.
A mi gumicsontunk - Dési János jegyzete
Azaz, az most gumicsont, hogy aki nem tetszik a Fidesznek és van másik állampolgársága, az kiutasítható lesz az országból egy állítólagosan tervezett jogszabály szerint? Vagy egy idő után nem is kell másik állampolgárság?
Jó hírek – Józsa Márta jegyzete
Néhai édesapám, akit rádióriporterként afféle büntetésképpen időről időre elküldtek termelési riportokat készíteni, sohasem jött zavarba. Ha a szépkenyerűszentmártoni mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége vásárolt még egy Dacia személygépkocsit a meglevő mellé, ő legalább három napig tudott jó hírt szállítani.
A láthatatlan ember – Szénási Sándor jegyzete
A riasztó göncökben megjelenő, ám jóarcú fiatalember hatméteres távolságból indul meg a kuka felé, az arca kisimult, nyugodt, tekintete a célállomásra összpontosít, vagyis nem néz szét, nem számít neki a külvilág, egész lénye azt sugározza, hogy nem fogja érdekelni az a csöndes, utálkozó reakció, amivel az elkövetkző húsz másodpercet a jelenlévők lekövetik. Ismeri ezeket a pillantásokat jól, és túl van rajtuk.
A puskapor szaga - Józsa Márta jegyzete
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy végnapjait éli a délszláv háborúnak véget vetni óhajtó daytoni béke, a felek egymással szemben állnak, és a szálakat azok mozgatják, akik nem abban a történelemkönyvben szeretnének villogni, amelyet mi olvasnánk.
Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
18/05/2024 15:10
| Szerző: Szénási Sándor
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Ezt a Direkt36 megírta, 2022 márciusában az RTL meg is kérdezte erről Menczer Tamás államtitkárt, aki ezt kampányhazugságnak nevezte, de Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója is óvta attól a lakosságot, hogy elhiggyje a baloldal hazugságait. Polt Péter főügyész Vadai Ágnes interpellációját feljelentésként értékelve nyomozást indított, ami aztán a semmibe veszett. Előkerült egy ázsiai magyar nagykövetség azóta felmondott diplomatája is, aki elmondta a Klubrádióban: hiába jelentette Budapestnek, hogy az oroszok a spájz helyett inkább a titokszobát, és a magyar titkos anyagokban való kutakodást favorizálják, csúnyán leintették, hogy hallgasson.
A történetből aztán füst és köd lett, ahogy ez errefelé szokás.
Azonban még ezen a tájon is előfordul, hogy az emlékezet ködéből hirtelen éles körvonalak tünnek elő. Nem fog aranyon a rozsda, mondja az eltitkolhatatlan igazságról a népi szólás. Az aranyrögöt most a 444.hu ásta elő, bár nem közli, honnan vannak az általuk "látott belső dokumentumok". Vannak, hát vannak. A ködök azért mindig ott lengedeznek a háttérben.
Amiről szó van: a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat akkori főigazgatójának, Szabó Hedvig altábornagynak 2021 szeptemberi jelentése, amelyet Vargha Tamás akkori külügyi államtitkárnak írt arról, hogy orosz csoportok betörése 4000 munkaállomást és 930-nál több szervert tett megbízhatatlanná a magyar külügy biztonsági rendszerében, a hackerek gyakorlatilag minden adatot láthattak. Szabó a szövegben az orosz GRU-t (katonai hírszerzés), az FSZB-t (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) illetve az SZVR-t (külföldi hírszerzés) jelöli meg elkövetőként.
Ha Polt még szorgosan kutatna, szólni kéne neki, hogy ne fáradjon.
A 444.hu néhány napja rákérdezett Szijjártónál, aki először azt mondta nem tud semmit, aztán, amikor megmutatták neki Szabó altábornagy levelét, közölte, hogy a szervek ezügyben már lépéseket tettek. Magyarul: a dolog igaz, de már belepte a tavalyelőtti, vagy még régebbi hó.
Ja. Azóta már a kormány más szerveit is fektörhették, a hacker szakma végülis olyan, mint a zenészeké, a játékot naponta gyakorloni kell, ennek dacára igaz lehet, amit Orbán mond, hogy tudniillik nekünk vannak a legbiztonságosabb rendszereink a világon. Persze, az ellenséggel, tehát az EU- val és Amerikával szemben, no de nem a barátokat illetően, akik előtt nincsenek titkaink.
Ha Szijjártó elég idős lenne, a történethez nem kellene bocskorbőrt növesztenie az arcára (másik népi szólás, a megfejtését nem is kell részleteznünk) és minden mellébeszélés nélkül megidézhetné a szovjet korszak egyik híres rajzfilmsorozatát, ami a „Mindent tudni akarok” címet viselte, és a szovjet pionírok olthatatlan információszomját reprezentálta. Ez, tudniillik a lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Dehát sem Szijjártó, sem Orbán nem tudja ezt.
Előttünk a következő kép. Szereplők: a magyar kormányfő, az előbb említett cégek munkatársai, és egy plusz fő. Az asztalon a nemzeti szuverenitás hever, szépen, trikolórral átkötve, cirillbetűs, és mandarin nyelvű üdvözlőkártyák mellett. Csak azt nem értjük barátaink, az a sok betörés mire volt jó, minek a hangos kopogás a nyitott ajtón, ami hanghatásaival fölöslegesen riasztotta a hazaáruló ellenzéket? Ezt kérdi némi mosolygó szemrehányással a magyar főember, miközben helyet foglal a sarokban a sámlin. Csak egyenek, igyanak, fogyasszanak az elvtársak, aztán jöhet az újabb osztozkodásra az áldomás, ahogy szoktuk.
Szénási Sándor jegyzete a május 18-i Hetes stúdióban hangzott el. Meghallhathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.
