A bebetonozott Orbán-kormány

Rajnai Gergely szerint nem ez az első eset, hogy az Orbán-kormány ilyen ellenállással néz szembe. A nyugat-európai kormányok nagy részével ugyan nem ápol jó viszonyt, de a multinacionális cégekkel sokkal jobb a kapcsolata. Itt azt látjuk, hogy többé kevésbé kedvezni tud nekik, és ez megalapozza a gazdasági fejlődés különböző számait, valamint kedvez a nemzetközi beágyazottságnak.

Meglátása szerint az Orbán-kormánynak egyre inkább az a politikája, hogy a liberális elemeket leépíti a demokrácia javára. Folyamatosan figyeli a közvéleményt, csak az számít, hogy minden intézkedésük minél népszerűbb legyen. Amikor olyan kényszerhelyzetbe kerül, mint most, hogy népszerűtlen intézkedést kell tennie, az nagyon megnehezíti annak a rendszernek a dolgát, amely kizárólag a népszerűségre épít. Intézményes garanciák, liberális értékek nincsenek, ezeket szándékosan szedték ki a rendszerből. Rájöttek ugyanis, ha megtartják a közel hárommilliós választási táborukat, akkor igazából teljesen mindegy mit csinálnak. Pont ezért szerinte nagyon nehéz lesz bárminemű intézményes változásra rávenni őket. Nagy erénye az Orban-rendszernek, hogy folyamatosan változik, hatalom megtartási szempontból gyorsan adaptálódik az aktuális helyzethez. Bárminemű elmozdulás csak abban az esetben képzelhető el, ha egy probléma választások idején jelenik meg az emberek mindennapjaiban. Arra különösen figyelnek, hogy a lakosságot közvetlenül érintő gazdasági folyamatok választási időszakokban lehetőleg a legkedvezőbbek legyenek.

Wiener György úgy véli, előfordulhat, hogy bizonyos tekintetben egyedül marad az Orbán-kormány. A politológus azonban ennek ellenére sem állítaná, hogy annyira elszigetelt lenne, mint amit a magyarországi balliberális sajtó képviselői mondanak.

Vitatja, hogy Orbán a demokrácia javára építi le a liberalizmust, mert a demokráciát is leépíti. Szerinte szó sincs arról, hogy ennek a rendszernek a demokráciához bármiféle köze lenne. Kétségtelen, hogy a jogállamiság érvényesülése érdekében néha tesznek látszat engedményeket, megmutatva a függetlenségüket, de ezek nem befolyásolják a rendszer működését. Zseniális kommunikációs trükkel a rezsicsökkentés visszavételének a kezdetét is úgy hirdették meg, hogy megvédik a rezsicsökkentést, mert a különbözetet, amit a fogyasztók befizetnek, a védelmi alapba helyezik át. Ilyen értelemben még mindig azt lehet mondani, hogy a rendszer egészét ugyan megbontották, de a lakosság háromnegyede számára még mindig biztosított marad a kedvezményes energiaár.

Úgy fogalmaz, bizonyos lépésekben az Orbán-kormány változtatni fog, de úgy, hogy igazából semmi ne változzon. Wiener György fontosnak tartja kiemelni, hogy egyre több elmozdulás látható a rendkívüli jogrendes elem – egészségügyi veszély, háborús veszélyhelyzet, energia veszélyhelyzet – alkalmazása felé, a társadalomnak mintegy rászoktatatása arra, hogy olyan veszélyes a jelenlegi európai helyzet, hogy ennek következtében a saját maguk által megalkotott szabályokat is egyszer majd félre kell tenni.

Úgy véli, döntő fordulat az Európai Ügyészséghez való csatlakozás lehetne, de ezt nagyon nem akarja Orbán. Nemcsak azért, mert így a vádemelésig juthatnának el olyan ügyek, amelyeket nem akar oda eljuttatni, hanem az egész szuverenista, nemzetek politikával szemben állna. Ebben az esetben maga az unió tett egy engedményt, amikor nem írta elő, hogy minden tagállamnak kötelezően csatlakoznia kell, így öt ország - köztük Magyarország - nem lépett be az ügyészségbe. Ha mi egyedül nem csatlakoznánk, annak egészen más lenne a hatása, mint így.