A diktatúra diszkrét bája - Dési János jegyzete

Felnőtt életem első éveit egy diktatúrában töltöttem. Hanyatló volt és mind erőtlenebb, mondhatni fogát hullató sárkány – de mégiscsak diktatúra. E tapasztalataim alapján állíthatom, hogy diktatúrában is lehet ám élni – csak nem jó. Meghúzhatod magad, de a lényeg az, hogy sosem tudhatod honnan csap le rád a hatalom.

Tegyük fel, hogy tanár vagy és eszedbe jut, hogy készítesz egy mókás videót a tanítványaid szórakozására. Amikor elkészíted a művet, azt hiszed a legnagyobb kockázat, amit vállalatál az annyi, hogy összetörik-e alattad a vasalódeszka. (Bevallom, én végigizgultam ezért a mutatványt.) Aztán kiderül, hogy csak azért nem húznak deresre, mert a keresztényi rend - csend - fegyelem odaadó hívei még nem tartanak itt. De nyugi, ahol az oktatáspolitika újdonsága annyi, hogy ezentúl lehet gázsprézni, gumibotozni, elektrosokkolni gyerekeket – ott előbb utóbb a deres ideje is eljő.

Itt jegyezzük meg, hogy a "hatalom" képviselője a másik éppolyan szerencsétlen kiszolgáltatott, mint te: a házmester, a rendőr, az osztályfőnök, a járási oktatási hivatal vezetője (óh, édes hatvanas évek), az Ifipark igazgatója. De ez is sovány vigasz.

Szóval, gyere diktatúra, kibekkelünk? Vasalódeszkázni tetszik itt a tanár úrnak, miközben hazafias nótákra is masírozhatna tornaórán az ifjúság, fapuskával gyakorolva a fegyverforgatást? Büntibe vele! Mert diktatúránknak nincs humorérzéke. Nyársat nyelt kispolgár. Rend, csend, fegyelem, valamint tiszta udvar, rendes ház. Ugyanott álkeresztény malaszt leértékelve kapható. Tucatjával olcsóbb.

A járási tanfelügyelő önként csinál barmot magából, mert azt hiszi, hogy ez az előmenetel legkönnyebb, legkényelmesebb útja. És legtöbb pályatársának valóban be is jön. A diktatúra kiszámíthatatlanságához amúgy jól jön, hogy ő most rajtaveszett. Tessék mindig betojt gatyában lenni és lehetőleg a felsőbbség kedvébe járni, lefelé rúgó gyors és határozott mozdulatokkal.

A focihuligán és a neonáci dolga az, hogy a békés polgár érezze, csak semmi okoskodás. A járási tanfelügyelő ennek az értelmiségibbnek maszkírozott verziója, bézból ütő helyett hivatalos határozat, körpecsét, aláírás, kelt, mint fent. Pár káp pir burg.

Az efféle járási tanfelügyelő arra is alkalmas szereplője a diktatúrának, hogy az igazságban hívő sokaság könnyen, gyorsan, fotelből kiélje forradalmi hangulatát. Sodorja csak el a népharag – amúgy nagyon helyesen –, és máris van egy kis nyugodalom. És ki törődik a jogállamiság felszámolásával, az alkotmánybíróság gittegyletté fokozásával (reméljük, rágni még tudnak)?

A vasalódeszkás tanár elleni eljárás a diktatúra jellemzője – jó dolog, hogy egy embert talán a közösség szolidaritásának erejével meg lehet védeni. De mi lesz a többiekkel? A szétvert egyetemek tanulóival és dolgozóival,? A földbe döngölendő színházakkal? Azokkal az iskolákkal, ahol gondolkodni és nem szolgálni tanítanának az önkormányzatiság maradékának? És a sor hosszan folyatható...

A diktatúrának nem feltétlenül az a lényege, hogy a polgár verve jó és bármikor lecsukhatnak. Ó ugyan! A diktatúra lényege, hogy ne érezd magad biztonságban, bármikor lecsaphassanak rád – és ugyan az esetek döntő többségében nem szoktak, de azért érezd lebegni azon a hajszálon (paraszt) Damoklesz kardját.

A diktatúrának fontos, hogy ne legyen a népek között szolidaritás, mert az a diktatúra halála. A vasalódeszkás tanár esete megmutatta, mégiscsak kialakulhat az ilyesmi – és ez biztató.

Szikrából lobban a láng – mondta egyszer egy klasszikus. S bár sok mindenben erőteljesen tévedett, ebben lehet igazság. De nem minden szikrából lobban a láng, sőt, a legtöbb szikra csak szikra marad – ha jólesőn elandalodva nézzük a szikrákat és azt gondoljuk, hogy mi aztán mindent megtettünk. És a diktatúra csak pocakosodik tovább

Kell a szikra – de hogyan tovább?

Miközben mi itt szikrázunk, a diktatúra emberei hazavitték a Balatont, az Andrássy utat, a főúri kastélyokat, sok és drága bútorral és most ismerkednek a késsel és villával.

A vasalódeszkás történet eddig azt is mutatja, hogy azért elég sokan vagyunk, akik legalább sejtjük, hogy ha diktatúrában is lehet élni, de azért van annál jobb is. Folyt. köv. Folyt. köv.?

Dési János jegyzete a 2020. június 15-i Esti gyorsban hangzott el.