A diktatúra vége – Dési János jegyzete
15/05/2021 15:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
„A párhuzam kedvéért. Diktatúra megint alakulgat szépen. Ez tehát megvan, mint alapfeltétel egy új rendszerváltáshoz. Szovjetunió nincs éppen, de láthatóan az igény már megszületett hozzá. Lopni lopnak a közösből, a Csák Máté Nemzeti Fejlesztési Terv szépen, rendezetten halad a maga útján.”
Mi, akik már láttunk egy diktatúrát szépen összeomlani, tudjuk, hogy az ilyesmi bizony előfordulhat. Nehezebb napokon így tehát egymást bíztatjuk, hogy ugye emlékszel, hiszen nyolcvannyolcban még, aztán meg kilencvenben már.
Persze az a diktatúra sem csak úgy magától adta be a kulcsot, hogy na szevasz demokrácia, de jó, hogy jössz, nekem ebből már elegem van, most próbáld meg te.
Volt ugye a szovjet birodalom vége, meg aztán gazdaságilag sem nagyon maradt fenntartható az egész córesz, nem volt vele érdemes foglalkozni tovább. Hétfőn az állampárt illetékes vezetője – akkor mondjuk KB-titkárnak hívták azt, aki ma kancelláriaminiszter, vagy mi – még kitartott amellett, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé, amely választott képviselői útján fogyasztja a konyakot. Kedden már rájött, hogy inkább szaniteráru-nagykereskedést nyit, burzsoá lesz, a dolgozó osztályok meg tehetnek neki egy szívességet.
Itt tolul föl a kérdés, hogy na de mi volt a „dolgozó osztályok” szerepe abban a rendszerváltásban. Hiszen azt a dolgozók széles rétegei is látták, hogy a Mariahilfer Strassén mindig van banán, lehet Gorenjét, Fa szappant kapni. Erre támadt közigény. Így aztán eljött a szép új világ, abban csücsülünk most is szügyig.
A párhuzam kedvéért. Diktatúra megint alakulgat szépen. Ez tehát megvan, mint alapfeltétel egy új rendszerváltáshoz. Szovjetunió nincs éppen, de láthatóan az igény már megszületett hozzá. Lopni lopnak a közösből, a Csák Máté Nemzeti Fejlesztési Terv szépen, rendezetten halad a maga útján.
A mai dolgozó nép egy jelentős része, a felmérések szerint, meg elégedetten néz, mert ugyan a Mariahilfer Strasse ugyanolyan messze van a Kossuth utca 3.-tól, mint 33 éve, de sebaj. Van cserébe Való Világ, meg jótékonysági műsor a szegények javára Várkonyi Andrea vezetésével, s ettől már egészen teljesnek tűnik az élet.
És persze itt ott még megjelenhet, hogy e diktatúrácska, kicsi, sárga, savanyú. De a diktatúra nem akkora tragédia az emberiség – inkluzíve a magyar népesség – egy jelentős része számára. Aki látott már lakógyűlést, az szeret példálózni vele: mégiscsak egyszerűbb, ha a háziúr mindent maga eldönt, aztán majd a házfelügyelő végrehajtja a határozatot, mint hogy itt most órákig tépjük a szánkat és közben a tető csak ázik tovább.
Jó, diktatúra. De azért már ne tessék azt gondolni, hogy most ugyanúgy lesz, mint '89-ben volt. Oké gyerekek, kidiktárosokodtuk magunkat, most jöjjön egy kis úgynevezett szabadság, Hajrá fiatalok, magatoknak loptok.
Első kérdés, tényleg elhisszük, hogy választáson meg lehet szabadulni tőlük? Odaadják, amit már hazavittek? A parlamentet, a földeket, a testőrséget, az atomerőművet, a divatintézetet? A fociakadémiát, pont most amikor a harminc ezüst megszülte gyümölcsét?
És ha nem adják, akkor meg mit csinálunk? Gondolkozik itt valaki előre egy lépést? (Tudom, azt a sakkban szokás, nem a fociban.)
Na és ha ez nem demokrácia, de inkább diktatúra, de már meg van szabadulva a népi-nemzeti- háromszín dikitől, akkor utána mi jön? Hogyan, mitől, kivel vissza a közmegegyezésbe? És kivel közmegegyezni? A diki mai lelkes várbéli lakástulajdonosaival?
Ja, és nyilván a fideszpropaganda majd ezerrel nyomja, ha nem mi leszünk, akkor jön a fehér/vörösterror, ami most polgárháború névre hallgat, hogy kétszer is tessék meggondolni a dolgot a lázongás, a bujtogatás helyett. Rend, csend, fegyelem és még színházigazgató is lehetsz, csak töröld a lábadat azokba, akik a szabadság oldalán állnak.
Szóval. ha ez diktatúra, akkor mitől jön vissza a szabadság? Első lépés, második, harmadik? És a nép, honnan tudja majd, hogy neki jobb lesz. És tényleg jobb lesz-e?
Szóval, kalandra fel. Biszku Béla is milyen szép, békés öregkort ért meg.
Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2021. május 15-i adásában hangzott el. Címlapi kép: Flickr.com