A Fidesz olyan, mint egy gyerek, aki megtalálta az apja pisztolyát

Szabó Tibor Benjámint, az Athenaeum Könyvkiadó igazgatóját abból az alkalomból kérdeztük, hogy Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatójának esszégyűjteményét elemezte a 24.hu-n. Azzal kezdte, hogy Békést bizonyos szempontjából a rendszer kultúrpolitikai főideológusának tartja.

A tavaly nyáron elindult kultúrharc szerinte nem a szabad művészetről és a kormánytól független alkotókról szólt, hanem belső vita volt arról, hogy ki kapja meg a kormányzati erőforrásokat, figyelmet. Eddig nem indult meg az offenzíva, nem foglalták el a kulturális teret, viszont a kultúrharcban résztvevő csoportokat kifizették. A cél szerinte az állami büdzséből újabb intézmények létrehozása, ezek lehetőségeinek kiterjesztése, az állami elosztórendszer ellenőrzöttebb működtetése, de azokba a gazdasági ágazatokba, amelyek a kortárs magyar kultúra mögött vannak, nem nyomultak be.

Márpedig azt látjuk, hogy ha a Fidesz szemet vet egy ágazatra, akkor ott nagyon hamar megjelenik tulajdonosként és kiszorítja a többi szereplőt. A kultúrával ráadásul könnyű dolguk is lenne, mert pici terület a gazdaság egészéhez képest. A kulturális tao megszüntetéséről is azt mondta, hogy mivel az állami forrásokból kiszervezett bevétel, itt még mindig az elosztórendszer erősebb kontrolljáról van szó.

Amiről Békés Márton könyve szól, a valódi térfoglalás sokkal mélyebb és szervezettebb, de elképzelhető, hogy ősszel elkezdődik és Mészáros vagy Jászai Gellért felbukkan a kultúra területen. Ugyanakkor szerinte nem is ez az érdekes Békés könyvében, hanem az, hogy a Fidesz munkájából egy egyszerű választópolgár a rablást látja, „mindent ellopunk”, mindent magunknak kiszervezünk, és azt európai uniós forrásból támogatjuk, de ez nem ennyire egyszerű. A Fidesz mögött van egy nagyon átgondolt államelméletileg megalapozott háttér-értelmiségi munka (és, teszi hozzá, csak a Fidesz mögött van ilyen).

Szabó Tibor Benjámin szerint Antonio Gramsci az alapja a Fidesz kultúrhegemónia-elméletének, aki kommunista filozófus volt, mégis gyakran hivatkoznak rá. A kormány hatalomtechnikailag abszolút profi, mindig az van, amit ők akarnak, tulajdonképpen megnyugodhatnának, de nem ez történik. Arra jöttek rá és az van a kultúrharc mögött nagyobb távlatban, hogy a nagyvárosokat nem lehet kézben tartani, ha nem működik direkt zsarnoki rendszer. Ezeket a kultúra előbb-utóbb átfordítja a rendszerrel szemben. Ezért mondja Békés Márton, és ezt építette be Orbán Viktor tavalyi tusnádfürdői beszédébe, hogy a politikai kurzust át kell alakítani korszakká, és a korszak alatt értik a kultúra, az egész közgondolkodás, az önmagunkról gondolkodás átalakítását.

Ehhez van egy mintájuk, a '68-as francia mozgalom. Ők úgy értelmezik, hogy a diáklázadás ugyan elbukott, de annak a vezetői a következő évtizedekben beszivárogtak az intézményekbe és átalakították a francia közgondolkodást "ultraliberálissá". Ezt kell megcsinálni Békésék szerint, csak fordítva, kormányzati oldalról beszüremkedni az intézményekbe, fenntartani a hegemóniát hosszú időn keresztül, és amikor két-három generáció ebben a környezetben nő fel, akkor olyan kulturális identitás alakul ki, amely megfelel a mostani Fidesz kultúrpolitikai céljainak. Szerinte ez tévedés, nem így működnek a dolgok, de ezt a társadalmi kísérletet akarják véghezvinni.

Szabó Tibor Benjámin hangsúlyozta: az a legfontosabb, hogy bár ideológiafejlesztésről beszélünk, „ezek a fiúk már terrorelméletekkel játszanak”, a gondolatkísérletek ekörül forognak. Hiszen Békés Márton könyvének első része az erőszak szerepéről, használatáról, szükségességéről szól. A filozófiai megalapozása annak, hogy hogy miért nem kell visszaszorítani a társadalomban az erőszakot, sőt, bizonyos keretek között tartva segíteni, hogy a megfelelő csapásirányban törjön ki. Konkrétan verőlegényekről van szó és emberekről, akiket el kell némítani. Békés Márton nem keretlegény, hanem történész, de amikor ezt olvasta, úgy érezte, hogy egy gyerek, aki megtalálta a papa pisztolyát, és fogalma sincs, mivel szórakozik, mert ezek nagyon veszélyes dolgok, különösen, ha a hatalmi aktorok ott állnak valaki mögött. Alfred Rosenberg egyszer már elindult azon az úton, hogy ezek csak gondolatok, és a nácizmusnál kötött ki a világ – tette hozzá.

A beszélgetést a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg.