A gyilkolást választották – Dési János jegyzete

Szombaton példátlan és aljas terrortámadás érte Izraelt, számtalan ártatlan áldozatot követelve. Az első órák döbbent bénultsága után gyorsan megindult az izraeli ellentámadás. Gázát katonai csapások érik, s miután ide Izraelen keresztül érkezik az áram, a víz, az üzemanyag – ezeket a közszolgáltatásokat is elvágták. És mindez még csak a kezdet.

Bár rengeteg még a homályos, mi több a sötét folt abban, hogyan is történhetett ez meg, az biztos, hogy a Hamász terroristái hosszan készültek erre a támadásra. Hónapok óta gyakorolták, miként kell civileket lesből agyonlőni, elrabolni, megkínozni. Hónapok óta.

Ebből az is következik, hogy akik kitalálták ezt a támadást, azoknak volt idejük végiggondolni a következményeket. Nyilvánvaló, hogy Izrael – mert mi mást tehetne saját védelmében – visszavág. A „visszavágás” is nagyjából elég jól elképzelhető pár lépéssel előre. Légitámadások Gáza ellen. S bár a Hamász jó szokása szerint szívesen rejti katonai objektumait, rakétakilövőit akár, iskolák, óvodák mellé, hogy a gyerekek testével fedezzék a gyilkosságaikat. Most ez sem fog segíteni. Szárazföldi támadás? A gázai Hamász-rendszer eltörlése. Aztán még a közszolgáltatások lekapcsolása, Gáza zár alá vétele, a vendégmunkások kitiltása nyilvánvaló következmény. Gáza egy alig pestnyi terület, ahol legalább kétmillió – de egyes források szerint akár hárommillió – ember él. Meglehetős szegénységben és kilátástalanságban. Ugyan jelentős segélyek áramlanak időről időre a területre, de ennek a nagy részét rögtön ellopják. Láttam számításokat arra, hogy a valahogyan becsempészett sokezer gyilkoló rakéta árából elég rendesen fel lehetett volna lendíteni a gazdaságot Gázában.

A gyilkolást választották.

A támadás elhatározásának a pillanatában pontosan tudták a Hamász-vezetők, s a mögöttük állók, akár Iránból, akár Katarból, akárhonnan, hogy őket egyáltalán nem érdekli a palesztinok sorsa sem. Mindaz, ami most – sokszor szó szerint is – a fejükre hullik, azt maguknak és saját terrorista vezéreiknek köszönhetik. Akik kiprovokálták az ellentámadást. A politikai cél sem olyan nagyon bonyolult. A terror fenntartása, az esetleges megegyezések megtorpedózása, részben azért is, hogy a lopás rendületlenül folytatódhasson.

A dühöngő, gyilkoló terroristák nem biztos, persze hogy ezt előre látták. Ők csak elhitték azt a sok propagandaszöveget, amit beadtak nekik. Az agymosásból, az erőszakos, korlátlan propagandából, a felhergelt emberek tömegéből mindig tragédia lesz a végén.

A másik, hogy talán egy emberöltőre megint – nem először – lehetetlenné tették a kiegyezést. A Hamász terroristavezérei megnyitották az utat az erőteljes izraeli válaszcsapások előtt. Mert valóban, most belátható ideig nem nagyon látszik másik megoldás. Ez a terroristák „eredménye”, ha úgy tetszik. Az erőszak spiráljának a fenntartása. Hiába tudjuk, nemcsak az Izraelben lévőket gyilkolják, hanem a sajátjaikat is odadobják, de ez nem vigasz semmire.

Egy Golda Meirnek tulajdonított mondást kell itt megint idézni, mint már annyiszor: Addig nem lesz béke, amig az arabok nem szeretik jobban a saját gyerekeiket, mint amennyire minket gyűlölnek.

Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. október 9-i adásában hangzott el.