„Vásároljon
Esti gyors

A Magyar Államvasutak és én – Selmeci János jegyzete

17/12/2021 18:04

| Szerző: Selmeci János/Klubrádió

A vasút jobb mint a híre, de főleg azért, mert a ott dolgozók erőn felül teljesítenek.

2021. december 17. Esti gyors - részlet 21.12.17. Selmeci János jegyzete
04:00
00:00
Kapcsolatom a vasúttal a „kis pirossal” kezdődött. Az egy vagy talán két vagonból álló „kis piros” Kunszentmiklós–Tass és Solt között közlekedett, legalábbis amíg nem esett áldozatul a Gyurcsány kormány megöli a vidéket politikának, illetve valószínűleg inkább annak, hogy édesanyámon, rajtam és néhány solti asszonyon kívül nem nagyon utazott rajta senki. A kis pirost szerettem, mert nagyapám szülőházához vitt, lehetett róla őzeket és nyuszikat látni, abból pedig egy szó sem igaz, hogy a másodunokatestvéremmel egyszer magunkat indiánnak képzelve „megtámadtuk” a vonatot, azaz a utasok számára teljesen észrevétlenül saját készítésű tomahawkokat lóbáltunk felé.

A „kis piros” mellett leginkább az osztálykirándulások alkalmából vonatozás maradt meg az emlékeimben, ami roppant szórakoztató volt, az viszont biztosan nem igaz, hogy az osztály a gyümölcslének és energiaitalnak álcázott vodkának köszönhetően volt olyan gyanúsan jókedvű.

A gimnázium óta mostanáig elvétve utaztam vonattal, személyes tapasztalat híján pedig hittem abban a legendában, hogy a MÁV minden idők legrosszabb állami cége, annak pedig, hogy a vonat időben jön, és időben is érkezik meg, nagyjából akkora esélye van, mint annak, hogy valaki több mint nyolc millió forintnak megfelelő fontot fizessen egy festményért, amit egy Pigcasso nevű disznó festett. Hoppá, ez megtörtént.

Lehet mondani, hogy könnyű nekem, mert a barátnőmhöz vonatozom, és egyhuzamban maximum egy órát, de az elmúlt három hónap élményei alapján azt kell mondanom, hogy a magyar vasút egyáltalán nem tűnik olyan borzalmasnak. Ráadásul kezdem megérteni a MÁV logikáját.

A vonatok persze tényleg késnek vagy nem úgy járnak, ahogy kellene. Az enyém például sokáig csak Kőbánya-Kispestig járt a Nyugati helyett, mert a két nap, ami alatt a rosszul működő biztosító berendezést megszerelték, négy hétig tartott. Ezért arról a vonatról át kell szállni és itt jön a MÁV trükkje; van egy gyorsvonat, ami minden alkalommal pontosan annyit késett, hogy éppen akkor jött, amikor nekem át kellett szállnom. Így ami másnak késés, nekem tökéletes csatlakozás volt.

A másik probléma a kerékpár-szállítás, teljesen véletlenszerű ugyanis, hogy az erre alkalmas kocsi elöl, hátul vagy közepén van, esetleg egyáltalán nincs, ez még a rövid vonatokon is folyton változik. A MÁV viszont itt is segít; kreatívan mindig odateszik a legkisebb, legszűkebb, legnehezebben nyitható ajtót, ahol a bringát kell felcipelni a vonatra, így már az állomásról könnyen felismerhető, hogy melyik kocsi a nekem való. Igaz, múltkor fent ragadtam a vonaton, mert nem bírtam kinyitni a beragadt ajtót, de legalább a megfelelő kocsiban voltam.

A MÁV telefonos applikációja szuper, könnyen lehet rajta jegyet venni, és mindig pontosan kijelzi, hogy mennyit késik a vonat, így megelőzhető például a felesleges reggeli kapkodás. A kalauzok meglepően jó fejek, sokat szoktunk beszélgetni arról, hogy milyen jó ötlet a legszűkebb ajtókat tenni a kerékpáros kocsira, de közben rengeteget melóznak a többi vasúti dolgozóval együtt, számtalan beszélgetést hallgattam végig arról, hogy olyan gyorsan fordulnak meg a vonatok, hogy sokszor WC-re sincs idejük kimenni. Az ő alázatuk nélkül valószínűleg tényleg a MÁV lenne minden idők legrosszabb állami cége.

Így viszont hasonló, mint a többi állami szolgáltatás, például az egészségügy, az oktatás vagy a kormányablakok; az ott dolgozók erőn felül teljesítve működtetik, ha pedig mázlid van, és egy jól működő kórházba, egy jó osztályfőnökhöz, vagy egy kedves ügyintézőhöz kerülsz, akkor az olyan, mint amikor az uniós pénzből vásárolt emeletes szupervonatok egyikével van szerencséd Pestről Gyálra utazni, ha viszont rosszul állnak a csillagok, akkor egész úton hallgathatod a vészjósló hangokat, amiket a vonat ad ki magából, és reménykedhetsz, hogy csak késni fogtok, de szétesni azért nem.

Múlt héten egyébként azért indult tíz perccel később a vonatom, mert a mozdonyvezető nem tudott bemenni a fülkéjébe a beragadt ajtótól. Na, neki sem volt ideje kimenni a WC-re.

Címlapi kép: 1973. a Gyermekvasút (Úttörővasút) végállomása. Forrás: Fortepan/Urbán Tamás

Selmeci János jegyzete a 2021. december 17-i Esti gyorsban hangzott el.