A magyar jazzkirálynő és a német írófejedelem – Fábián Juliról és Goethéről szólt a csütörtöki Ötös

Fábián Juli hangja és zenei pályája korszerű és időtlen. Sok pályatársa úgy tartja, hogy ez a hang nyugodtan szólhatott volna akár az 50-es évek amerikai füstös jazzkocsmáiban is, vagy egy régi recsegő szalagon. Valami olyasmit tudott, ami nagyon ősi, a jazz korszakának alapjait is jelenti.

Berki Tamás 2002-ben találkozott Julival. Mestere volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán. Akkor ő már 29 éve tanított, de azonnal felmérte, hogy egy istenáldotta tehetséggel van dolga. Juli hangjának hallatlan színei, dinamikája volt és hihetetlen ritmusérzék jellemezte. Egyetlen csiszolnivaló akadt rajta: kezdetben még nehezen engedte át magán a zenét, egyik lába mindig le volt szögezve. Sok munkába került, mire a másik lába is „elindult”. Mint majdnem minden zenésznek, neki is érzékeny lelke volt, úgyhogy nagyon megviselte, amikor egy zenészkollégája kritikát fogalmazott meg improvizációs képességeivel kapcsolatban. Berki Tamás műsorunkban is felidézte azt az egy mondatot, amivel Juliba optimizmust hintett: „Lehet, hogy ez a kolléga jól képzett muzsikus, de ne feledd Juli, hogy te egy zseni vagy, egy istenáldotta tehetség.” A 74 éves jazzmuzsikus bátran állítja, hogy Julinak e rövid életében is nagyon sok örömöt adott a pálya és boldog lehet mindenki, aki valaha csak dolgozhatott vele.

Fábián Julival több formációban is együtt muzsikált az Ötös másik vendége, Delov Jávor dobos. Éveket töltöttek együtt a Barabás Lőrinc Ekletric-ben, illetve Random Trip formációban. Utóbbi egy olyan állandóan változó csapat, mely a könnyűzene különböző területeiről érkezett zenészeket, énekeseket szólítja egy színpadra. Rögtönzésekre, improvizációra épülő örömzenéjük párbeszédet teremt köztük. Olyan, mint egy zenei csapatépítő tréning, ahol esetleg az épp rosszabb passzban színpadra lépőt is azonnal fel tudja emelni egy erős személyiség. S ebben a csapatban általában Juli volt a „felemelő”, aki hallatlan kisugárzásával, energiáival mindig fel tudta húzni a zenésztársakat. Nem véletlen, hogy Jávor is előbb hallotta őt nevetni, mint énekelni. Méghozzá a főiskola jazz tanszakán, merthogy együtt jártak oda is. Kortársak voltak: Jávor is 40 éves, csakúgy mint Juli lenne, magát is régi vágásúnak tartja, akiknek bele kellett nőniük ebbe a szakmába. De a pályatársak között is Juli volt az, aki a legnagyobb és legkomolyabb személyiségfejlődésen ment keresztül. „Minél nagyobb kihívásokkal és betegséggel kellett szembenéznie, Juli lelke annál szebben rezdült a koncerteken – emlékezik Jávor -. Még ő küldött biztatásokat a kollégáknak akkor is, amikor már visszavonult a színpadtól. Még ő nyugtatott akkor is, amikor egy otthoni csőtörés hírét osztottam meg vele”.

Pályájának talán csúcspontja, az a Művészetek Palotájában rendezett koncert volt, ahol Juli még saját muzsikustársait is meglepte, amikor színpadra lépés előtt három perccel megjelent – az addigi dús göndörségével szemben – egy hatalmas konttyal, hosszú fekete ruhában és egy dekoratív piros övvel. Mint egy királynő! S mindemellett ott él a barátokban a bohém Juli is, aki hatalmas palacsintapartit  tartott, s miután az élet minden területén maximumot hozott, így simán lesütött egy délután alatt 150 palacsintát is.

A csütörtöki Ötös második órájában a Klubrádióban éppen futó mini-hangjátéksorozat kapcsán Györgyi Annával beszélgettünk. A G monodráma Goethe és Charlotte von Stein majdnem 10 évig tartó kapcsolatáról szól, mely tele volt szenvedéllyel, váddal, szerelemmel, tehetséggel, kisajátítással, boldogsággal, féltékenységgel, félelemmel, megszokással, könnyekkel és nevetéssel.  Peter Stein színdarabját idehaza már játszották 1977-ben a Pesti Színházban Ruttkai Évával, majd Kaposváron Molnár Piroskával, 2012-től pedig Györgyi Annával. Azóta az ország legkülönbözőbb pontjain játszotta Anna: nagyszínpadon, lakásszínházban, iskolateremben. A kiváló színésznő felidézte beszélgetésünkben, hogy hányféle reakciót váltott ki a közönségből ez a 75 perces szövegfolyam: volt, hogy végignevették, s volt, ahol dermedt csend és megrendülés fogadta őt a nézőtéren. Bár a történet az 1770-es évekbe, a weimari udvarba vezet vissza, de a szerelmi viszonyok mit sem változtak. A XXI. században is elítélik azt a nőt, aki szerelméért elhagyja a családját, mint Charlotte tette Goethéért, ráadásul hat gyermeket hátrahagyva. Zseni, lángész, szörnyeteg – ezekkel a jelzőkkel illeti Goethe-t az egykori szerető, aki számvetést készít a darabban és hangjátékunkban erről a tíz esztendőről. Hatalmas érzelmi végleteket kell bejárnia Györgyi Annának is, aki éppen ezért lett színésznő. Azokért a kihívásokért, hogy az egykor még visszahúzódó kislány (Derrick napszemüveg mögé bújva az iskolapadban), egyszer csak kitörjön ebből a kalodából, s minél több minden lehessen. S valóban a világirodalom megannyi klasszikus nőszerepét eljátszhatta Anna Kareninától Csehov-hősnőkig. Most éppen Charlotte von Stein-ként hallhatjuk.

A kétrészes „G monodráma” című hangjátékunk első epizódját már visszahallgathatják hangtárunkból, csakúgy, mint a teljes csütörtöki Ötöst Fábián Juliról és Györgyi Anna társaságában.