A nő és a katona – Szénási Sándor jegyzete

Emlékeznek még arra a miskolci nőre, akit az élettársa annyira összevert, hogy az üggyel foglalkozó nyomozó is azt mondta, ilyen brutalitással nővel szemben ő még nem találkozott? Megértem, ha nem emlékeznek, hiszen a verés tavaly novemberben történt, akkor az áldozat a férfi sokadik támadása után véres, szétütött, szinte felismerhetetlen arcát a Facebookra is feltette, de hát, bár kétségnek, homálynak nyoma sem lehetett, a rendőrség némi kihallgatózás után a férfit, egy nyugalmazott katonai alezredest, elengedte, azóta pedig, nyilván megállás nélkül, szoros ügyészi felügyelet mellett nyomoz. Hogy mit, azt titok fedi, pláne, hogy az erőszak helyszínén, egy bujáki szállodában szemtanúk is voltak, illetve az ex-hadfi maga sem tagadja a verést, csak nem emlékezik rá. Elborult, azt mondja.

A lényeg, hogy mivel tavaly november óta nem született vádemelés, vagyis annyi idő alatt sem került bíróság elé az ügy, amennyi szűken egy baba kihordásához lenne elég, a közvéleménynek nem volt mire emlékeznie, hiszen aminek nincs következménye, az nyilván nem is létezett egyáltalán.

Most azonban mégiscsak történt valami, konkrétan az, hogy a Nőkért Egyesület közölte: augusztus 26-án tüntetést szervez a Miskolci Törvényszék elé, ahol az áldozatnak, Orosz Bernadettnek becsületsértés miatt kell megjelennie. Bernadett azzal sértette meg az alezredes becsületét, hogy összevert arcát megmutatta a neten, és a posztjában segítséget kért volt élettársával szemben. Ez az injúria annyira megviselte a vitéz urat, hogy – szerinte – a becsületén esett foltot a szétvert nő csak egy ötmilliós jóvátétellel tudná befoltozni úgy-ahogy. Mivel, mint a miniszterelnöktől tudjuk, hazánk egy echte jogállam, nem kétséges, hogy a bíróság nem hagyja majd, hogy az erőszaktevő az áldozatából jogsértőt csináljon, azt azonban még nem tudjuk, hogy az áldozathibáztatás megszokott gyakorlata nem kerül-e majd elő a valódi ügy igazi tárgyalásán. Már persze ha a férfi ellen vádat emelnek valaha is. Addig csak úgy emlékezünk a nőre, mint aki meghurcolta egy tisztes katonaember renoméját, a netre feltett véres képeivel gyerekek álmát rontotta meg, és egyáltalán lejáratta azt a honvéd hivatást, amire pedig a kormány lövészklubok és iskolásoknak dedikált katonai gyakorlóterepek építésével igyekszik felhívni a serdülő ifjúság figyelmét. Arra tudniillik, hogy a rendes magyar ember tudja, a pofon melyik végén érdemes állnia.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. augusztus 12-i adásában hangzott el. Címlapi kép: Pixabay.com