A polgári bugyor - Szénási Sándor jegyzete

Attól, mert az ember hajléktalan, még nem kell, hogy lemondjon a polgári nívóról - igaz, az adott nívó lehet alacsony is, olyannyira, hogy szinte már a járdaszinttel érintkezik, de mégis. Egy ismerősömmel beszéltem nemrég, aki Londonban él, nem jól, munkanélküli, magányos, bár nem hajléktalan, viszont a dolgok viszonylagosságára volt egy kiváló megjegyzése: Nem mindegy, hogy az ember hol boldogtalan - mondta, és ezen akkor mélyen elgondolkodtam.

Nem mindegy, hogy az ember hol él az utcán.

A Bécsi Szociális Alap adatai szerint az ottani regisztrált hajléktalanoknak mintegy tíz százaléka magyar, ami az elmúlt télen konkrétan 320 embert jelentett, mondhatni a magyar hajléktalanoknak az arisztokráciáját. Az Indexen közölt videóból világosan kiderül, hogy miért. Míg a pesti szállókon 10-12 fő alszik egy szobában, Bécsben ketten-hárman. Egy kalandból itthon maradt utcalakó arról beszél, hogy sokszor nem kapnak ágyneműt, a megszárított törölközőt terítik maguk alá, a kabát a takaró, a hátizsák meg a párna. A bécsi felvételekből kitűnik, hogy ott hetente van tisztacsere, mármost cserélni csak azt lehet, ami létezik. De persze azért, hogy az elfogultság bűnébe ne essünk, jegyezzük meg, hogy reggeli hol van, hol nincs, ha van, elég szörnyű, bár a Leberkäse tűrhetős.

A Szeretlek Magyarország oldalán olvasható cikk szerint a bécsi magyar hajléktalanok igényes emberek, szart nem szoktunk venni, mondják a riporternek, amikor visszautasítják az ajándék olcsó sört. Az csak amolyan csöves pia, mondják megvetően, és előhúznak egy Ottakringert. Mindez egy bevásárlóközőpont bejáratánál zajlik, a társaság itt szokott kéregetni. Nyáron ez egyszerű, nem zargatják őket, de - ahogy mesélik - télen  a szociális munkások könyörtelenül beszállítják a hajléktalanokat a szállóba. Viszont, mutat rá a Bécsi Szociális Alap, senki sem fagy meg, nem úgy, mint Magyarországon, ahol száz fagyhalál a statisztika állandó tétele. Igaz, állandó lakcím nélkül a tél kivételével nem jár rendszeres szállóhasználat, és állami segély sem.

Így néz ki a polgári lét alsó bugyra.

Hogy a hazai állapotokat hogyan minősítsük, azon még gondolkodnunk kell, de az biztos, hogy a bugyor mellé egészen más jelzőt kell keresnünk.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. június 6-i Esti gyorsban hangzott el.

Címlapi kép: Pixabay