A politkai pedofíliáról – Herskovits Eszter jegyzete

Két fiam van, egyikük óvodás, a másik már kisiskolás. Tudják, hogy ha ülök a számítógép előtt, akkor jó eséllyel cikket írok, hallanak a rádióban is, nagyjából dereng is nekik, miről beszélgetek emberekkel, de arra mindig is ügyeltem, hogy lehetőleg ne kelljen tudniuk, ki az az Orbán Viktor, kik azok a migránsok és egyáltalán: ne legyen jelen a politika az életükben semmilyen szinten.

Ugyanis – nagyon-nagyon sok szülővel együtt - azt szeretném, ha a gyerekeim gyerekek lennének, tanulnának őket érintő dolgokról, sportolnának és játszanának. Azt meg biztosan nem szeretném, ha kivezényelnék őket az utcára, térdepelni, énekelni, cukin állni, amíg a politikus felavatja a legújabb két négyzetméteres térkövet, amelyet az elmúlt években építettek uniós milliárdokból. Egyszóval nem szeretném a gyerekemet kitenni a politikai pedofilkommandónak. Ahogy sokan mások sem, csak hát egy kistelepülés egyetlen óvodájában, ahol a polgármester a teljhatalmú úr, nyilván nincs más opció.

Igazából azt sem értem, hogy a tényleg elég hangos tiltakozás, a Nemzeti Választási Bizottság büntetése ellenére miért ragaszkodnak mégis ahhoz, hogy ez jó ötlet? Mit akarnak ezzel mondani? Hogy mennyire családcentrikusak? Hogy érdekli őket a gyerek, aki maga a nemzeti jövő?

Érdekes ez a mindenáron való ragaszkodás a gyerekek kihasználáshoz már csak azért is, mert ezt épp az a kormány teszi, amelyik az istennek sem akar kiszállni a nők hálószobájából. Mármint a fehér, de legalábbis nem migráns, középosztálybeli termékeny nők hálószobájából, a többiek nyugodtan magukra zárhatják az ajtót. Így legalább azon melegében meg tudja mutatni a kormány, hogy mi is fog történni azokkal a gyerekekkel, miután megszülettek.

Persze a kormány már megint nem tudott semmi újat mutatni. Kitalálták ezt a gyermekmutogatást már régen, olyan időkben, amikor még csak nem is volt szükséges illiberális demokráciának becézni a rendszert.

Az ilyen agymosásban jól teljesítő rendszerekben történhet meg az is, hogy egy szülő önként és boldogan asszisztál ahhoz, hogy a miniszterelnök a hároméves gyerekével pózoljon. És a miniszterelnök persze hogy nem mondja azt, hogy ez azért már túlzás.

Nincs az a bírság és közfelháborodás, amiért azt mondja.

A jegyzet hangfelvételét a fenti "lejátszás" ikonra kattintva érheti el.